Prémium Magyar Államkötvény: kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk

Nem könnyű manapság alacsony kockázat mellett értelmes hozammal kecsegtető befektetést találni. Az „alig észrevehető” mértékűre csökkent banki kamatok az alacsony kockázatú befektetésekben gondolkozó tudatosabb megtakarítókat a lakossági állampapírok felé terelik.

Az elmúlt másfél évben korábban nem gondolt mélységbe zuhant a hazai infláció mértéke, sőt hónapokon keresztül negatív áremelkedést (vagyis árcsökkenést) rögzítettek a statisztikusok. Ez nem utolsó sorban a rezsicsökkentések hatásának is köszönhető, amelyeket persze nem lehet a végtelenségig folytatni. Ugyanakkor számos tényező, köztük a kedvezőbb európai növekedési kilátások, a bővülő hazai fogyasztás vagy a munkaerőpiacon várható bérinflációs nyomás is az áremelkedés gyorsulása irányába hat. Növekvő inflációs várakozások esetén pedig nagyvonalú kamatprémiumot ígérő prémium magyar államkötvények nagyon jó üzletnek tűnnek.

Számos befektetési szakembertől hallottam az elmúlt pár hónapban azt a kijelentést, hogy az „magyar inflációs kötvények” által kínált „reálhozammal” (3 évre 3%, 5 évre 3,5% a kamatprémium) nagyon nehéz versenyezni. A kötvények ismertetőjét felületesen olvasó megtakarító számára ezek a papírok valóban kihagyhatatlan lehetőségnek tűnnek. A lényeg azonban mindig a részletekben rejlik és tüzetesebb vizsgálat után sokat veszít vonzerejéből a konstrukció.

A_tanú_Both_Béla_IIForrás:”A tanú Both Béla II” by MAFILM Budapest Filmstúdió

Continue reading

A Postás mindig kétszer csenget (Egis 1.2)

Idén az Egis felvásárlás valószínűleg a hazai tőkepiac legnagyobb eseménye volt. Az ajánlat hatalmas forgalmat generált a tőzsdén, ami felvidította a brókereket és a 30 százalék körüli prémium pedig kellemes hozamhoz juttatta a befektetőket. Az ajánlat közzétételét követően a 28.000 Ft-os ajánlati árhoz képest 1-2%-os diszkonttal lehetett vásárolni a részvényeket, ami az időértéken és a tranzakciós költségen kívül is tartalmazott még némi learatható hasznot.

Ennek oka az volt, hogy a külföldi intézmények egy része, megrettenve az ajánlat elfogadásához megkövetelt dokumentumok listájától igyekezett eladni részvényeit, míg a hazai játékosok és néhány bátrabb külföldi a diszkont learatása érdekében begyűjtötte azokat. Mindenesetre az, hogy az ajánlatban közreműködő befektetési szolgáltatónak az elmúlt évek leginkább túlkomplikált ajánlatát sikerült előállítania, a mi malmunkra hajtotta a vizet. A hozam nem volt égbekiáltó, viszont azt a portfolió 15%-án lehetett elérni. Televettük az alapjainkat Egis-szel és jelentkeztünk a pénzért. Teljesen kockázatmentes ügylet volt, hiszen az ajánlattevő részéről bankgaranciával fedezett ajánlati kötöttség állt fenn.

Ez eddig nem túl érdekes történet, valószínűleg számos magyar alapkezelő hozzánk hasonlóan gondolkodott. Ami az ajánlat lezárását követően történt, az azonban bennünket is meglepett. A felvásárló bejelentette, hogy 90 % fölé került, vagyis megnyílt a lehetősége a kiszorításra, amire 90 nap áll rendelkezésére. Ugyanakkor a még részvényekkel rendelkező befektetőknek eladási joga keletkezett a felvásárlóval szemben, amit akár egyoldalúan is gyakorolhatnak. A beragadt külföldiek elkezdték szórni a papírjaikat, a vételi oldalon azonban rajtunk kívül mindenki mély álomba szenderült, így az elmúlt héten nagyjából 99%-át vettük meg a forgalomnak. Az alapjaink újra limitig megteltek Egis részvényekkel.

Az elmúlt hét végén a vártnak megfelelően megérkezett a Servier bejelentése a kiszorításról, így ismét megveszik tőlünk 28000 Ft-ért a 27700 Ft-on összeporszívózott pakkot.

Egis árfolyam 2013.09.25-2013.11.15.

Kép4_2.png
Forrás: Bloomberg

Sokat kerestünk az ajánlattal, jót tett az alapjaink hozamának is, hosszabb távon azonban hiányozni fog a gyógyszerpapír a hazai börzéről, tovább szűkül a befektetésre érdemes papírok listája. 

twin.jpg

Egis:túl olcsó vagy túl drága?

Az Egis ajánlat közzétételekor számos cikk született arról, hogy 30%-os prémium mellett is túl olcsón jut hozzá a felvásárló Servier a papírokhoz. Az amerikai tőzsdefilmeken nevelkedett közönség lelki szemei előtt már meg is jelentek a cég 25%-át kezükben tartó kisbefektetők, akik a minőségi többséget elérő részesedés megszerzéséért cserébe az ajánlati ár növelésére kényszerítik az ajánlattevőt. Érvek és ellenérvek hangzanak el, a kisbefektetők kitartanak a magasabb árelképzelések mellett, majd a felvásárló fogcsikorgatva, de kénytelen megemelni ajánlatát…

Miért nem reális egy hasonló végkifejlet Magyarországon? A legtöbb erről elmélkedő cikk a 25%-os koalíció összehozásának nehézségeit boncolgatja. Véleményünk szerint azonban messze nem ez jelenti a legnagyobb problémát. Hazánkban ugyanis bármiféle felvásárlási prémium, sőt maga az ajánlat is csak a felvásárló cég jóindulatán múlik. 2008-ban a Tőkepiaci törvény bevezette a tőzsdei átvezetés fogalmát, ami a 2011. elejétől érvényes kiegészítéssel együtt lehetőséget teremt arra, hogy egy tőzsdén jegyzet céget anélkül vezessenek át illikvid piacra (pl. Luxemburg), hogy a kisrészvényesek felé ajánlatot kellene tennie. Az átvezetéshez még csak közgyűlési határozat sem kell, arról az adott cég ügyvezetése dönthet.

Az elmondottak tükrében látható, hogy az Egis esetében a történet alakulhatott volna rosszabbul is. Ha például a cég az ajánlat helyett átvezetést kér Luxemburgba, az intézményi befektetők sírva könyörögtek volna, hogy a Servier vegye át a papírjaikat. Nem prémiummal, diszkonttal. Gondolom ezt a lehetőséget a Servier is mérlegelte, ők a reputációjuk megőrzése érdekében az ajánlat mellett döntöttek. Van azonban a tőzsdén még számos cég, amelyeknek a reputáció kevésbé számíthat.

agm photo.jpg