Török piac – még nincsen világvége (2.rész)

Az előző posztban az általános török makróhelyzettel foglalkoztam, most lássuk az eseményeket a líra piacán, illetve hogyan festenek az egyes török-kapcsolt befektetési lehetőségek!

Az egyik kedvenc makróelemzőnk, Hakan szokta az alábbi ábrákat használni a török lírára. Az első ábrán azt mutatja, hogy a líra mennyire gyenge most az átlagos reál-effektív árfolyamához képest. 
 

try ertekeltseg

Forrás: AK Investment

Eléggé..Ráadásul ez december végi adat, azóta még pár %-ot gyengült. Persze ha devizaválság alakul ki, akkor ezt nem figyelik a szereplők, és nincsen semmilyen rövid távú alkalmazkodási folyamat, ez inkább hosszabb távon tud érvényesülni. Érdekes még a második Hakan-ábra is, ami arról szól, hogy amikor nagyon begyengül a líra (kék), akkor azért szokott végül jönni egy nagyobb kamatemelés (piros).

 

kamatemeles

a líra reál-effektív árfolyama és az Overnight kamat                       Forrás: AK Investment

 

Mivel alacsonyak a török jegybank nettó tartalékai, ezért válságkezelésre nem tudták/akarták felhasználni, az csak olaj lett volna a tűzre. Inkább az elmúlt év során gyűjtöttek hozzá, ugyanakkor a bruttó tartalékból (ami a nála elhelyezett betétekkel több), már juttatott a piacra, méghozzá a bankok devizabetétek után képzett tartalékrátájának a csökkentésével. Így pár milliárdnyi deviza kínálatként visszajutott a devizára éhes befektetőknek.

 

reserves

Forrás: BGC

Continue reading

Török piac – még nincsen világvége (1.rész)

A keddi Index címlap magáért beszél:

index cimlap

És a grafikon is beszédes a török líra elmúlt évekbeli EUR-USD kosárhoz képesti gyengüléséről:

trygraph

Forrás: Bloomberg

Magával a gyengüléssel nincsen baj, hiszen jókora kamatkülönbözet is van a líra javára, így az évi 8-9%-os leértékelődés maga a "papírforma". Cserébe ugye kapják a magasabb kamatot a kötvényesek, és a nagyobb inflációval járó nagyobb növekedést a részvényesek, Viszont az elmúlt 2 hónapban  – gyakorlatilag az amerikai választás óta, mióta ismét megindult a vadászat a sebezhető fejlődő piacok után – érezhetően megváltozott a helyzet és lassan bekerült a köztudatba, hogy a törököknél devizaválság van, ráadásul manapság, ha csörög a telefonom, akkor gyakorlatilag 50%-ban a török piaccal kapcsolatban akar valaki kérdezni. Van, aki török lírát shortolna, de még többen inkább a vételen gondolkodnának egy gyors visszapattanás reményében, és abban bíznak, hogy a 2 évvel ezelőtti orosz piaci beszállóhoz hasonló helyzet van most. Nem vagyok makroelemző, hanem sokkal inkább az egyedi részvények fundamentumai alapján fektetek be, de az ilyen helyzetekben, amikor az általános környezet nem stabil, nem lehet különválasztani a kettőt. Mivel mostanában szinte minden hazai forrásban csak negatív véleményeket olvastam, úgy gondoltam, hogy talán érdekes lehet, ha megpróbálok egy kicsit belemenni a részletekbe. Nem könnyű persze megmondani, hogy hová fajulhat ez a mostani válság, mennyire tudja majd kezelni a török jegybank, de véleményem szerint a jelenlegi hisztéria el van túlozva, és a gyakran emlegetett végállomásoknak (devizakorlátozás, államcsőd) nem nagy a valószínűsége, és előtte viszonylag nagy mozgástere is van a török gazdaságpolitikának.

Continue reading

Török események belülről

Akit érdekelnek a nemzetközi események, az valószínűleg a hétvégén szorosan figyelemmel követte a törökországi eseményeket. Péntek este/ejszaka mi is elképedve ültünk a TV csatornák/ a Live blogok és a Twitter előtt, próbálva értelmezni a híreket. Tegnap kinyitott a piac is, és ma úgy tűnik, hogy egy korrekció után lassan visszaállnak a dolgok a régi kerékvágásba egy kicsit erősebb Erdogannal, kevesebb demokráciával (az eddigi de facto Erdogan vezetésből a mostani hullámot kihasználva nagy valószínűleg hamarosan de jure lesz) – de legalább békés mederben!
Tegnap érkezett egy nagyon érdekes írás/helyzetjelentés, ahogy az egyik helyi török partnerünk munkatársa, Ceren látta az eseményeket, szerintem nagyon érdekes és megrázó (elnézést az angol nyelvért):

erdogan facetime

Continue reading

Ki üdül idén a Török Riviérán?

Hétvégén a Gozsdu-udvarban sétálva megint megdöbbentem, milyen rengeteg turista hömpölyög egy ilyen hűvös, teljesen szezonon kivüli, februári végi időpontban arrafele. Aki Budapesten él és néha a belvárosba téved, az az elmúlt években a bőrén érezheti, mennyire népszerűvé vált a főváros – ezt a KSH adatok is alátámasztják. Általánosságban (regionálisan és most például a globálisan káros, környezeti hatásoktól eltekintve) a turizmus egy jó dolog és annak gyakorlatilag párt-, és politikai beállítottság nélkül örülni lehet, hogy a város ilyen felkapottá vált. Egyre-másra nyílnak a jó helyek, éttermek, szórakozási lehetőségek – még ha a legénybúcsúra érkező hordákról azért le tudnánk mondani. A külföldiek pénzt és fizetőképes keresletet hoznak, ami aztán más (szolgáltató) iparágakon keresztül, több csatornán át beszivárog a gazdaságba és még a nemzeti büszkeséget is növeli.

Klasszikus, amit néha jó újra hallgatni

Continue reading

Az olaj-átok

A fókuszunkban főleg fejlődő országok vannak és elég érdekes követni, hogy miként alakul a politikai berendezkedés annak függvényében, hogy olajexportőr vagy olajimportőr országról van szó.  A legutóbbi posztban ennek kapcsán boncolgattuk, hogy mi is történik mostanában Törökországban. Az biztos, hogy a jelenlegi olajár az exportőr országoknak rövid távon átok, de vajon hosszú távon válhat-e ez egyfajta áldássá, ha tartósan alacsonyan marad? És voltaképp miért is alakult úgy, hogy az ilyen országok és az autoriter berendezkedésű rendszerek halmaza között túl nagy az átfedés ahhoz, hogy az holmi véletlen legyen? Ez utóbbi kérdéssel foglalkozik az ún. olaj-átok elmélet és a mai posztunk is.

„I wish you had found water. Water makes men work. Oil makes men dream”

(Bárcsak vizet találtatok volna. A víztől az emberek dolgoznak. Az olajtól álmodoznak)

King Idris, Líbia királya miután olajat találtak

Continue reading

A kötőfék Erdogan nyakán

Néhány hete a legnagyobb török finomító kapcsolattartójával beszélgettem, aki – gyakorlatilag minden más török ismerősünkhöz hasonlóan – elég pesszimistán nyilatkozott a török politikáról és láthatóan nem tették túl boldoggá az elmúlt választási időszak fejleményei. Persze a mintánk nem túl reprezentatív a török társadalom egészét tekintve. Ezek az ismerősök az isztambuli, kozmopolita értelmiségből kerülnek ki, és ez az a réteg, ahol Erdogan eddig sem örvendett túl nagy népszerűségnek. Ők azok, akik talán a leginkább bíztak abban, hogy az AKP egyeduralma helyett valamiféle színesebb és Erdogan teljhatalmi törekvéseit kordában tartó, koalíciós kormány jöhet, és kézzel fogható volt a csalódottságuk a választások után.

Aztán arrafele kanyarodtunk, ami a csapaton belül is többször felmerült már, mint az egyik természetes pajzs, ami megvédheti Törökországot a diktatúrává válástól. Ez pedig a kincs, ami nincs. Se olaj, se gáz, de még ásványkincsek se nagyon. A kapcsolattartó élénken helyeselt, hozzátéve, hogy ő úgy szokta megfogalmazni, hogy a magas folyó fizetési mérleg hiány – az ország krónikus problémája – egyben a törökök életbiztosítása is egy ennél autoriterebb rendszer ellen. A két érvelés hasonló gyökerekre vezethető vissza.

Continue reading

Törökország – a piacok nem a szabadságot, hanem a stabilitást szeretik

Furcsa volt tegnap követni a török piacon történteket.

A meglepetés AKP győzelem miatt hatalmas rali bontakozott ki, ráadásul pont azokban az általunk olcsónak tartott és kedvelt szegmensekben (bankszektor – ingatlanszektor), ahol korábban a bizonytalan politikai helyzet miatt a legnagyobb kockázat volt beárazva, azaz olcsóbbak voltak. Mivel egy-két bátrabb helyi háztól eltekintve az elmúlt időszakban a nagy többség inkább óvatos volt a török eszközökkel, az egypárti kormány visszatérése (de a 2/3-os többség elmaradása) visszacsalta a befektetőket, a gyors ajánlátváltások után az ajtó ezúttal befelé bizonyult túl szűknek – volt olyan befektetésünk amelyik forintban közel 20%-ot emelkedett.

Ugyanakkor felemás érzés volt hallani a török helyieket. Az elmúlt évek során a magánbeszélgetések alkalmával már megfigyelhettük azt a skizofrén állapotot, hogy hivatalból a stabil AKP-nak szurkolnak (mert a piac azt szereti), de magánemberként és világlátott értelmiségiként szinte mindeki a pokolra kívánja Erdogant és a korrupt, tekintélyelvű, az Atatürki világi államot fokozatosan romboló, ellenvéleményeket eltipró berendezkedését. Ahhoz hasonló lehet az érzés, amikor az ember a forintot shortolja, vagy mondjuk Federer ellen fogad a Betfairen – elrontja a szurkolást.

Continue reading

Török vergődés az előrehozott választások árnyékában

Ha valaki az elmúlt néhány hétben a török piac chartjára pillantott, rögtön gondolhatta, hogy baj van. A politikai szélvihar néhány fejlődő piaci széllökéssel kísérve valóban magával ragadta az országot, de ha közelebbről nézzük úgy tűnik, a piac egy mindent elsöprő tornádót áraz. Ez pedig, ha nem is lehetetlen, de mindenesetre elég valószínűtlen ahhoz, hogy a közben historikus értékeltségi mélypontra süllyedt részvények mellett szó nélkül el lehessen menni.

  

A török líra és az ISE100 index idén

bbchart_tp2

                                                                                                                                                                                    forrás: Bloomberg

Continue reading

Az építőipar és a műtrágya szerelemgyereke

Mikor Isztambulban járunk mindig jó érzés látni, hogy a monitorról megismert nevek visszaköszönnek különböző épületeken, legtöbbször felhőkarcolókon, amelyek egyben a cégek főhadiszállásául is szolgálnak. Az egyik ilyen impozáns torony a Tekfen nevet viseli – nem véletlenül, hiszen itt található a központja Tekfen Holdingnak, amely a török piac egyik legérdekesebb cége. Előző posztunkban a török mezőgazdaság és az ezzel összefüggő élelmiszerinfláció rejtelmeiben mélyedtünk el, felvezetve a mai cikkünket, ugyanis – mint később kiderül – ez a holding lehet az egyik fő haszonélvezője a török mezőgazdaság fejlesztésének.

Tekfen_Sabanci_IsBank

A Tekfen Torony

Continue reading

Az index, ami sohasem esik

Miközben a fejlett világ jó része némi kis inflációra áhítozik, a török piaci befektetőknek az infláció inkább olyan, mint a Terminátor-sorozat: mindig visszatér, pedig jól meglennénk nélküle.

Az olajáresést követően nagy volt a várakozás, hogy az energiaár-csökkenés szépen leviszi majd az inflációt (ami jót tenne az egész befektetési sztorinak). Aztán a török líra gyengülése hűtötte a várakozásokat, és noha lejjebb jött az infláció, a jegybank általi örök cél, az 5%, látóhatáron belülre sem került. Ezt pedig részben az élelmiszer árak okozták, amelyek úgy is növekedtek idén, hogy közben a globális árak csökkentek. És úgy általában sem mutatnak sok összefüggést azzal, hogy mi épp az aktuális trend a nagyvilágban (ld.az ábrán).

foodprices

A két grafikon között nehéz erős kapcsolatot felfedezni…forrás: BGC

Continue reading