Az Alap decemberben tovább tudta növelni az árfolyamát (+3,24%), a referenciaindexet mintegy 2%-kal meghaladó mértékben, és ezzel egy sikeres 2019-es évet zárt, amely végén 30,73%-os emelkedéssel új történelmi árfolyamcsúcsot is elért. A decemberi hónap a globális részvénypiacok számára is kedvező hangulatban telt, ami jó hátteret adott a részvényeink teljesítményének, az egyedüli negatív faktor a forint erősödése volt, amely a portfolió fedezetlen devizakitettségű részén némileg erodálta a teljesítményt. Az összteljesítményhez legnagyobb mértékben – a török piac decemberi stagnálása ellenére – két török részvényünk, az ingatlanfejlesztő Is Reit és egy közepes méretű bank, a TSKB bank járult hozzá. Előbbi esetben némileg váratlan pozitív fordulatot jelentett a cég ilyen mértékű, 46%-os árfolyamemelkedése, ezért ezt a kisebb súlyú pozíciót zártuk is. A TSKB Bank (+10%) azonban továbbra is stabil részét képezi a portfoliónak, úgy gondoljuk, hogy a török bankszektor számára kedvező lehet a 2020-as év is, amennyiben megvalósul az általunk várt viszonylagos gazdasági stabilitás, és 2020-ban nem lesz szükség a 2019-es mértékű céltartalékképzésre, de ismét be tud indulni a hitelezés. Az amerikai-kínai kereskedelmi konfliktus csillapodásával az ázsiai elektronikai szektorban és mérséklődni tudtak a félelmek, és ennek az egyik haszonélvezője volt az Alap egyik nagy kitettségét jelentő osztrák AT&S, amely jelentős kínai gyártókapacitásokkal rendelkezik. Az olcsó európai kamatszinteken történő finanszírozásból megvalósuló lukratívnak ígérkező, de nem egyszerű lebonyolítású kínai gyártósorberuházások sikeressége fogja meghatározni a cég közép távú megítélését. Úgy gondoljuk, hogy az elmúlt évtizedben lezajlott sikeres projektek, valamint a vevőkörben lévő neves partnercégek (Intel, Apple) szakértelme egyaránt a projekt sikere mellett szól, de a jelenlegi árazási szintek messze nem tükrözik a kedvező kimenetelt. A jó teljesítményt nyújtó befektetések között volt az orosz Tinkoff Bank (+13,5%), ahol egy pár hónappal ezelőtti korrekciót kihasználva tudtunk nagyobb pozíciót kiépíteni, és amely az egyik legnagyobb növekedési sztorit jelenti az elsősorban stabilitásban gondolkodó orosz cégek között. Szintén markánsan felértékelődött az acélcsőgyártó orosz TMK (+13,5%), amely sikeresen lezárta az amerikai leányvállalatának az értékesítését. Itt az adott okot az izgalomra, hogy ugyan még tavasszal megállapodtak az ügylet vételárában, időközben azonban jelentősen elromlottak az amerikai palaolaj cégek kilátásai, és ez negatívan hatott az őket kiszolgáló leánycég működésére. Az ügylet ugyanakkor lezárult, és a TMK jelentős tőkeinjekcióhoz jutott, amiből rendezni tudja a mérlegszerkezetét, és megszabadulva az amerikai üzletágtól, a jóval stabilabb orosz részlegre koncentrálhat, illetve osztalékfizetésbe is kezdhet. Voltak ugyanakkor negatív teljesítményű elemek is a portfolióban: régi kedvencünk, a kínai, illetve egyre inkább globális online streaming „iparban” működő YY hiába változtatta az időközben a nevét Joyy-ra, decemberben nem sok örömöt láttunk benne (-13%). Továbbra is bízunk ugyanakkor a cégben, nem láttunk fundamentális okot az esésre, ezért kis mértékben még növeltük is az Alap kitettségét a még a korábbinál is kedvezőbb szinteken. Egy másik negatív fejlemény volt az európai utazási iroda, a TUI árfolyamának a mérséklődése (-10,8%), itt az egyébként kitisztulni látszó piaci környezet ellenére ismét felerősödtek az aggodalmak a cég földön rostokló Boeing 737 Max gépeinek jövőbeli sorsával kapcsolatosan, amely a menedzsment előrejelzések szerint is komoly rizikófaktort jelent a 2020-as eredményességet illetően. Az időszak során növeltük néhány meglévő kitettségünket, és ennél is több esetben realizáltunk profitot a meglévő papírjainkon, két esetben pedig teljesen ki is szálltunk az adott részvényből. Az időszak során az Alapba áramló befektetéseket egyelőre még nem fektettük be teljesen, és ez is hozzájárult, hogy a 2020-as év elejére a korábbinál alacsonyabbra, 97% alá csökkent az Alap részvénykitettsége. A forint decemberi erősödését kihasználva csökkentettünk az euró és dollár fedezeti pozícióinkon, így a nyitott devizakitettség január elején ismét magasabb, 76%-os volt, amely döntő részt török lírából, dollárból, euróból és rubelből állt.
tmk
Fundman Alap – Március
Az Alap nem tudta folytatni az év eleji pozitív trendjét, és a márciusi időszakot enyhe, 0,42%-os visszaeséssel zárta, a referenciaindexet azonban így is 1,85%-kal sikerült felülmúlnia. Ez elsősorban a kínai pozícióinknak (YY, Momo, Naspers), illetve néhány jól sikerült orosz egyedi részvény szelekciónknak (LSR, Sberbank, TMK, Lenta) köszönhető, amelyek ellensúlyozni tudták az Alap török kitettségének márciusi visszaesését. A jól haladó amerikai-kínai tárgyalási folyamatok, és a korábbi nagyon negatív hangulat szárnyakat adott a kínai piacnak, amely idén az egyik legjobb teljesítményt nyújtja a kockázatos eszközök körében. A pozitív hangulat átragadt a kínai live-streaming iparágban működő YY és Momo befektetéseinkre is, amelyeknek – bár a negyedik negyedéves eredményük nem volt meggyőző és csak megerősítette a fokozódó piaci verseny miatti aggodalmunkat – az értékeltsége érdemben tudott nőni. Még mindig alulértékeltnek gondoljuk őket, de már nem annyira jó a kockázat/hozam, mint korábban, úgyhogy indokoltnak láttunk némi pozíciócsökkentést. Szintén nem volt meggyőző a kínai internetes óriás, a Tencent gyorsjelentése, amely az általunk tartott holdingcég, a Naspers értékének a döntő részét adja. Viszont örvendetes módon a Naspers menedzsmentje láthatóan végre konkrét lépéseket próbál tenni (európai tőzsdére való bevezetés, leánycégek értékesítése), hogy a hatalmas holding-diszkontot csökkenteni tudja.
Az orosz ingatlanfejlesztő LSR a korábbi hónapok alulteljesítését korrigálta, az acélcsőgyártó TMK esetében azonban igazi pozitív fundamentális fordulatnak lehettünk a szemtanúi/részesei. A „sztori” röviden összefoglalva abból állt, hogy egy, a legnagyobb olajipari cégeket gyakorlatilag stabilan kiszolgáló orosz cégnek (a TMK-nak) van egy amerikai palaolajkitermelők felé beszállító amerikai leánya (amely függetlenül működik az orosz anyavállalattól, így elvileg amerikai mutatószámokon lenne jogos az értékeltsége) és egy jelentős adóssághalmaza – ráadásul ez utóbbi javarészt dollárban denominálva. Az utóbbi években a rubel gyengülése miatt nőtt a rubelben kifejezett adósságállomány, és a magas acélárak (amelyek a cég nyersanyagköltségének a döntő részét adják) rontották az orosz működés profitabilitását. Az amerikai leánycég valós értékét a befektetők nem vették figyelembe, az orosz-amerikai mozaikvállalat így egy eladósodott orosz cég értékeltségét (az operatív nyereség kb 4x-esét) kapta. Az amerikai leány sikeres eladásának a bejelentésével a TMK így 2 legyet ütött egy csapásra: kikristályosodott az amerikai cég valós értéke (7,5x-ös operatív nyereségre vetített szorzó) és a befolyó vételárból ráadásul vissza tudja majd törleszteni a hitelállományának a jelentős részét, kikerülve az adósságcsapdából. Nem csoda, hogy a hír bejelentése után 20% fölötti mértékben tudott erősödni az árfolyam. A kiskereskedelemben tevékenykedő Lenta árfolyamát egy stratégiai befektető felvásárlása hajtotta a kedvező irányba, míg a Sberbank esetében az oroszokra nézve a várnál kedvezőbb Mueller-jelentés (amely Trump elnök orosz összefonódásait vizsgálja) napvilágra hozása játszhatott szerepet. Mivel nem találtak semmilyen döntő bizonyítékot, az oroszok elleni további szankciós kockázat némileg csökkent.
A hónap számunkra legérdekesebb eseménye a török önkormányzati választás előtt lejátszódó tőkepiaci dráma volt. A kedvező hangulatot elősegítendő, a függetlenségében vélhetően nem maradéktalanul hibátlan központi bank látszólag többféle trükkös módszerrel is igyekezett a lírát stabilan tartani – azonban az elmúlt időszakban lecsökkenő líra betéti kamatok miatt a lakosság számára kézenfekvővé vált a viszonylag kedvező árfolyamszinteken folytatni a dollár felhalmozást – ez a devizatartalékok csökkenésében csapódott le, és a 1,5 héttel a vállasztások előtt napvilágra kerülő statisztikák láttán a tavaly nyári összeomlás esetleges megismétlődésétől tartó befektetők jobbnak látták visszafedezni a lírakitettségüket – amíg a központi bank a vélt vásárlásaival erre még kedvező árfolyamot biztosít. Ehhez jöttek a spekulatív pozícióépítések, valamint az ilyenkor „szokásos” borús hangvételű nemzetközi elemzői ajánlások, és a jegybank végül válaszlépésre kényszerült. Azt találták a legjobb megoldásnak, hogy korlátozzák a tőkepiaci szereplők lírához jutását, megnehezítve a líra fedezeti pozíciók ésszerű kamatszinteken történő tovább görgetését (azaz a líra elleni spekulációt). Ennek viszont az lett a következménye, hogy jobb híján a befektetők kénytelenek voltak megszabadulni a mögöttes líraeszközeiktől, hogy teljesíteni tudják az eladott líra leszállítását (ugyanis adott pillanatban csak 1000% fölötti kamatra tudtak volna líraforráshoz jutni a bankközi piacon). Emiatt a részvénypiacon, és különösen a kötvénypiacon jelentős korrekció volt megfigyelhető. Egy pár napig nem a fundamentumok számítottak, hanem, hogy mitől lehetett a leggyorsabban megszabadulni. A történésekre úgy reagáltunk, hogy a viszonylag stabilan maradó részvényeinket (fájó szívvel ugyan, de) leépítettük, és az így nyert lírát a sokat korrigáló bankokba (Akbank, TSKB) valamint az ismét attraktív hozamszinteken (19%) forgó hosszú török állampapírokba fektettük, arra számítva, hogy a választások után normalizálódni fog a helyzet. Az időszak végére a részvénykitettségünk 97%-os szintre nőtt, a fedezetlen devizakitettségünk pedig 70%-os volt. Ez utóbbi a korábbiaknál alacsonyabb szintnek számít, mert a március végi dollárerősödést kihasználva a dolláros eszközeink egy részét jobbnak láttuk visszafedezni forintra.
Áprilisi események – TMK vétel
Áprilisban növeltük a kitettségünket a TMK nevű acél ipari-és olajvezetékeket gyártó vállalatból. Korábban egyszer már írtunk erről a cégről, bár akkor nem jöttek be a számításaink, mivel a kirobbanó orosz-ukrán válság majd az ez után következett olajáresés miatt a tőkeáttétel lecsökkenésére alapuló sztori nem tudott megvalósulni (az elszálló rubel, a megnövekedett finanszírozási költségek és a masszív olajáresés miatt). Ennek ellenére a céget azóta is követjük, és most ismét elérkezettnek láttuk az időt a vásárlásra. A vállalat két főbb piacon működik: Oroszországban és az Egyesült Államokban. Az orosz rész viszonylag stabilan alakult az elmúlt időszakban, bár az tény, hogy a leértékelődő rubel negatív hatását nem tudták egy az egyben áthárítani az orosz olajvállalatokra, így dollárban kifejezve az orosz szegmensben is csökkent a profit az elmúlt időszakban, de még kezelhető mértékben.
Európai gázpiac: a krími konfliktus következményei
Azt már egy korábbi posztban kifejtettem, hogy Oroszország és az EU gázpiaci kapcsolatát a kölcsönös függőség jellemezni. Igaz ugyan, hogy Oroszország az Unió legnagyobb gázbeszállítója, de mivel más irányba (keleti) nincs kiépítve a Gazprom infrastruktúrája ezért nagyon nem keménykedhet az európai ügyfeleivel. Sőt az elmúlt években a Gazprom alkupozíciója az európai energiacégekkel kapcsolatban erősen megroggyant, mivel a gazdasági válság miatti kereslet visszaesés miatt erősen túlkínálatos lett a globális LNG piac és ez a túlkínálat Európában csapódott le. Ezt kihasználva az EU több éves csörte után elérte, hogy az oroszok csökkentsék a hosszút távú szerződésekben alkalmazott gázárakat, amit érthető módon nem igazán értékeltek. Ekkor valószínűleg realizálták, hogy ez így nem igazán jó nekik (az EU a nagy gázimportőrök közül a legolcsóbban kapja a gázt az oroszoktól) ezért elkezdtek alternatív útvonalakat keresni. És itt jött a képbe Kína. Az elmúlt három évben Kína és Oroszország egyre jobb barátok lettek egymással. Ez tetten érhető abban, hogy egymás után kötik az üzleteket az orosz és kínai olajvállalatok. Az elmúlt három évben a kínai orosz olajimport megduplázódott és ma már a teljes import több mint 10%-át teszi ki. És ez az arány valószínűleg tovább fog nőni, mivel folyamatosan kötik az üzleteket (a legutolsó tavaly októberben történt, amikor a Rosneft és a China Petroleum Corp. 10 éves megállapodása keretében megduplázzák a Rosneft szállításait az országba és így Kína válik az orosz olaj legnagyobb piacává). Continue reading