A januári emelkedés után megtorpantak a világ részvénypiacai, és a februári hónapot stagnálás jellemezte. Az Alap ezzel összhangban enyhe, 0,25%-os visszaesést mutatott, amellyel azonban kis mértékben felülteljesítette a referenciaindexet. Nem volt nagy globális jelentőségű történés a piacokon, jellemzően az egyedi hírek mozgatták a részvényeinket. A teljesítményhez a januári emelkedés után ismét az orosz ingatlanfejlesztő Etalon (+8%) járult hozzá a legnagyobb mértékben. Az elmúlt évek bizonytalanságai után a fő tulajdonos kiszállt a papírból, a 25%-os részesedését egy új, stratégiai befektetőnek adta el, 60%-kal a piaci árfolyam fölött. Ugyan a kisebbségi tulajdonosok velünk együtt – sajnos – kimaradtak ebből az ajánlatból, de az ügylet egy pozitív csengésű indikáció volt arra nézve, hogy a cég ingatlanvagyona jelentősen alulértékelt a jelenlegi szinteken. Az időszak során stabilizálódni tudtak az acélárak, és ennek az egyik nyertese a korábban megbüntetett török acélgyártó, a Kardemir (+13%) volt. Az elmúlt időszakban jó szinteken sikerült pozíciót növelnünk a papírban. Tovább araszoltak felfelé a kockázatosabb török bankjaink, a Vakifbank és a Yapi Kredit Bank, valamit a jól teljesítő kínai piaccal párhuzamosan emelkedni tudtak a kínai kitettségeink, a YY és a MoMo is. Szintén markánsan járult hozzá a teljesítményhez a görög Mytilineos emelkedése. Rontották ugyanakkor a havi hozamot az osztrák papírjaink, amelyek közül a Polytec (-11%) és az AT&S (-10%) egyaránt visszaesést mutatott és szintén csalódást okozott a török Aygaz (-8%), valamint a Turkish Airines (-10%) gyenge teljesítménye. Ez utóbbi papírokban a kedvezőbb értékeltséget kihasználva növeltük is az Alap kitettségét. Az időszak során enyhén csökkentettük a részvénysúlyt, a februárban az Alapba áramló pénzt csak fokozatosan fektettük be. Csökkentettük az emelkedő Momo, Etalon, Arcelik és Jumbo súlyát, míg ismét bekerült az Alapba a kiváló osztalékhozammal rendelkező, és ismét jó árazásúvá vált orosz gyémántbánya, az Alrosa, valamint taktikai jelleggel a szektortársaktól az elmúlt időszakban elmaradó orosz Rosneft papírjai. A márciust az alap így a korábbinál alacsonyabb, 96%-os részvénysúllyal kezdte, a fedezetlen devizakitettség 71%-os volt.
OTP Fundman Alap
Fundman Alap – November
A november kedvezően alakult az Alap számára, amely a változó részvénypiaci környezetben 4,25%-kal tudta növelni az árfolyamát. A legnagyobb hozzáadott értéket október után ismét a török kitettségeink jelentették, mind a hosszú állampaprpiaci pozíciók, mind a részvények jelentős része, valamint maga a devizakitettség is pozitívan járult hozzá a teljesítményhez. Mivel az állapapírpiaci hozamok a nyári krízis előtti szintekre csökkentek vissza, az áremelkedést kihasználva lezártuk a hosszú állampapírpozíciónk egy részét. Szintén csökkentettük a sokat emelkedő Arcelik, Akbank és Garanti kitettségünket, és a helyükre részben a némileg gyengébb minőségű, de sokkal kedvezőbb értékeltségen forgó bankpapírokba súlyoztunk át. Úgy gondoljuk, hogy jelenleg a legnagyobb esély arra van, hogy sikerül elkerülni a korábban konszenzussá váló nagyon mély recessziót, és nem lesz tömeges csődhullám a gazdaságban – ebben az esetben viszont indokolatlan, hogy az egyébként magas profittal és alacsony költségszinten működő, egyre nagyobb valószínűséggel kormányzati támogatást is kapó bankok a csökkenő hozamkörnyezetben még mindig csak a könyv szerinti értékük 30%-át érjék meg. Az orosz piacot negatívan érintette a folytatódó olajáresés, és bár jellemzően nem az olajkapcsolt szektorokban vállaltunk kitettséget, az áttételes hatások miatt indokoltnak láttuk némileg csökkenteni a pozíciónkat, illetve teljes mértékben visszafedeztük a részvénytartásból fakadó rubel devizapozíciónkat. Úgy véljük, hogy a kiújult geopolitikai kockázatok (kercsi ukrán-orosz konfliktus és következményei), valamint az alacsonyabb olajárak hatására némileg lecsökkenő jövőbeli állami bevételek egy mostaninál gyengébb rubel szintet is eredményezhetnek. Jól teljesített a fejlődő piaci internetes portfolióval rendelkező dél-afrikai holdingunk, a Naspers, valamint a gyorsjelentését követő elemzői telefonkonferencián magabiztos jövőképpel előrukkoló Wizzair – ez utóbbinál a csökkenő olajárak is jelentősen javítják a működési környezetet. Rontotta ugyanakkor a teljesítményt két osztrák befektetésünk: az AT&S mikroelektronikai, illetve az Atrium ingatlanpiaci cégünk. A hónap során a török átrendezés mellett többek között növeltük a pozíciónat a kiváló folyamatokról beszámoló osztrák Raiffeisen bankban, valamint új elemként bekerült az Alapba egy rendkívül hatékonyan működő finomító, a görög Motoroil. Már régóta követjük a céget, de most kínálkozott kedvező beszállási lehetőség egy kis horderejű negatív hírt követő túlzott pánik során. Novemberben teljesen megváltunk a román Petrom kitettségünktől, amely mintegy 50%-ot emelkedett az elmúlt év során, miközben az összeomló olajárak miatt már megszűnt a korábbi alulértékeltsége. Csökkentettük az orosz Mail.ru internetes és az X5 kiskereskedelmi pozícióinkat, amelyek jól teljesítettek az elmúlt hónapokban és mérséklődött az alulértékeltségük. Bár továbbra is látunk bennük fantáziát, rövid távon egy kissé óvatosabbá váltunk az orosz piaccal kapcsolatban. Az Alap a decembert teljesen feltöltött állapotban, 102%-os részvénypozícióval kezdte, a devizakitettsége pedig 74%-os volt, amely nagy részben USD, EUR illetve török líra kitettséget jelent.
Fundman Alap – Október
Októberben a negatív részvénypiaci környezetet az Alapnak sikerült enyhe (-0,74%), a referenciaindexnél kisebb mértékű visszaeséssel zárnia. Az állomány jelentős része enyhe visszaesést mutatott, de a török bankszektorbeli kitettségünk, valamint különösen a török hosszú állampapírjaink jól teljesítettek, és nagyrészt kompenzálni tudták a visszaesést. Bejött a várakozásunk, a törökök folytatták az „ortodox fordulatot”, jelentős lépést tettek az amerikai kapcsolatok normalizálásának irányába. Emiatt a török líra erősödni tudott, mérsékelve az inflációs várakozásokat. Ehhez társult a csökkenő kockázati prémium, és ez megmutatkozott a hosszú kötvények hozamában, amely jelentősen tudott csökkenni, lendületet adva a bankszektor részvényeinek is. Szintén emelkedni tudtak az orosz kiskereskedelmi szektor reprezentánsai, a nyomott értékeltségek mellett a vártnál jobb harmadik negyedévi folyamatok javították a szektor megítélését. Az átlagnál nagyobb visszaesést mutattak ugyanakkor a kínai internetes kitettségeink, a YY, a Momo és a Naspers. Ezekben a kedvező szinteket kihasználva tovább növeltük az Alap pozícióit. Tovább vásároltuk a Wizz Air papírjait, úgy gondoljuk, hogy a cég hosszú távú folyamatai ígéretesek, és a mostani magasabb olajárral járó költségnyomás átmenetinek fog bizonyulni. Szintén növeltük többek között a régiós szinten nagyon olcsó osztrák Raiffeisen bank, a görög játékáruházlánc, a Jumbo és az orosz kiskereskedelmi X5 súlyát. Lezártuk ugyanakkor a cseh bankban, a Monetában meglévő pozíciónkat, valamint a piaci szint felett sikerült megválnunk az orosz Bank St. Petersbug kitettségünk egy részétől a cég saját részvény visszavásárlási tendere során. Az Alap a novembert teljesen feltöltött állapotban kezdte.
Fundman Alap – szeptember
Az előző hónapok negatív szériáját megtörve szeptemberben végre markánsan, 5,78%-kal emelkedni tudott az Alap árfolyama. Ezzel sem tudott azonban lépést tartani a referenciaindexszel, amelynek a fő oka az óvatosabb török pici pozícionáltság, és néhány egyedi részvényünk mérsékeltebb teljesítménye volt. A portfolió legjobban teljesítő elemei a török bankok (+15-20%), a hosszú török állampapírok (+15%), a közelmúltban vásárolt, ruhakereskedéssel foglalkozó török Mavi (+42%), az orosz Sberbank (+15%), a román olajipari Petrom (+12%), valamint a norvég tőzsdén forgó hajózási cég, a Star Bulks (+20%) voltak. A török cementgyártók, az orosz kiskereskedelmi cégek, valamint a kínai internetes szektorhoz kapcsolódó befektetéseink rontották a teljesítményt.
Általában nagyon sok befektetési lehetőséget megvizsgálunk, és ahol a „big picture” összeér az egyedi céges fundamentumokkal, ott szoktunk befektetni. Az elmúlt időszakban a sok téma közül három hangsúlyos rész emelkedett/emelkedik ki:
1) az egyik a török piaci lehetőségek nyomon követése, ahol továbbra is azt gondoljuk, hogy jó gazdaságpolitikai lépésekkel stabilizálható a gazdaság (a mostani gyenge szinten lévő líra ehhez nagy segítséget nyújt). A reál értelemben vett gazdasági visszaesés mértéke ugyan kérdéses, de jó eséllyel már most is recesszióban van a gazdaság, és várhatóan 2019 második feléig ez így is marad. A havi bankstatisztikákból látszik, és a vállalatokkal beszélve is kitűnik, hogy teljesen befagyott a hitelezés, eljött a „cash is king” korszaka. Ez nagyon jó lehet a nem eladósodott és esetleg devizabevétellel is rendelkező cégeknek, ahol a piaci pozíció lehetővé teszi az áremelést. Itt a lírában számított profit – pusztán az áremelés miatt – még egy recessziós környezetben is jelentősen bővülhet. Másrészt viszont a recesszió hatásaként, amennyiben sikerül elkerülni a deviza még nagyobb összeomlását, a mostani inflációs sokk elvonulhat, és jelentős mértékű reálhozamot nyújtva a hosszú állampapírokban.
2) Egy másik érdekes téma, hogy hiába a rekordmértékű olajkitermelés, és az ehhez kapcsolódó olajár – így rubelben számítva kimagasló költségvetési bevétel, ez egyelőre egyszerűen nem szivárog át az orosz gazdaságba. A mostani hidegháborút idéző amerikai-orosz hangulatban ismét egyfajta fegyverkezési verseny indult be, ami az oroszok részéről az állami alap erőltetett ütemű feltöltésében, és az ország pénzügyileg minél önállóbbá tételében jelenik meg. Mind a fiskális, mind a monetáris politika feszes, a cégek a bizonytalan hangulatban nem ruháznak be – miután visszafizették az először rubelre váltott adósságukat, most jobb híján rekordmértékű osztalékot fizetnek a részvényeseknek (amit azok örömmel fogadnak). Eközben jövőre áfaemelés, és nyugdíjkorhatár emelés is várható, azaz további fiskális megszorítások. Az orosz fogyasztó minden irányból szorongatva van, és az őket kiszolgáló cégek értékelése még az összeszűkült marzsaikra vetítve is évtizedes mélypontok közelébe csökkent. Azt gondoljuk, hogy ez a megszorítás nem tartható fenn sokáig, mert egyrészt a mostani rubeles olajárnál még akkor is bőven lehet félretenni, ha a népnek is jut valami, másrészt pedig Putyin elnök népszerűsége lassan visszacsökken a krími megszállás előtti idők szintjére, a kormány népszerűsége pedig már most is bőven az alá került.
3) A harmadik szerintünk érdekes terület a fejlődő piaci internetes szektor – és ezen belül is elsősorban a kínai. Itt a februári csúcsok után a korábbi optimizmus után teljesen eltűnt a lelkesedés. Ehhez hozzájárult törékeny fejlődő piaci hangulat, valamint a kínai piacot nyomás alatt tartó amerikai-kínai kereskedelmi háború is. Az ebben a témában talált cégeknek azonban a fundamentumaira – úgy véljük – sokkal inkább az egyedi, vállalatspecifikus folyamatok hatnak, és ezekben nem látunk jelentősebb törést – az értékeltségük viszont szintén kedvezővé vált. Azt gondoljuk, hogy a világgazdaságot meghatározó legfontosabb folyamat továbbra is a fejlődő piaci középosztály kialakulása/felemelkedése, ezért folyamatosan figyelemmel érdemes követni, ha jó beszállási lehetőség van az ezt kiszolgáló cégekbe.
Ezeken a fő támákon kívül találtunk más érdekes lehetőségeket is a hónapban: a Raiffeisen Bank értékeltsége ismét jelentősen elmarad a szektortársakhoz képest – pedig ők is ki tudják használni a bankszektor számára jelenleg kedvező közép-európai gazdasági miliőt. A másik érdekesebb vásárlásunk a Wizz Air részvénypozíciónk bővítése volt. Úgy gondoljuk, hogy a cég nyerő stratégiával rendelkezik a jó növekedésű közép-európai légiközlekedési piacon, és a mostani nehezebb iparági környezet átmenetinek fog bizonyulni. A hónap során megváltunk a Do&Co papírjaink jelentős részétől: a cég jelentős megrendelőket szerzett, de ez meg is jelent az árazásában. Szintén csökkentettük a Petrom pozíciónkat, az árfolyamemelkedés nyomán itt is fair értékre került a papír. Az októbert továbbra is teljesen feltöltött portfolióval kezdtük, a részvénykitettségünk 99,5%-os volt. Az Alap nem fedezett devizakitettsége 78,5%-on állt.
Fundman Alap – Június
A júniusi hónap során a váltakozó részvénypiaci környezetben az Alap minimális mértékben tudta növelni az árfolyamát, ami elmaradást jelentett a referenciaindexhez képest. A meglévő kitettségeik közül ezúttal a török részvénypiac összességben enyhén emelkedni tudott (a líra is némi erősödést mutatott a forinttal szemben az elmúlt hónapok visszaesése után) és az Alap dollárkitettsége is javította a teljesítményt. Az egyedi papírok közül legjobban a török szódaexportőr (Soda), az orosz gyémántbánya (Alrosa) , valamint az izraeli gyógyszercég (Teva) teljesített. Ez utóbbi árfolyamemelkedését arra használtuk, ki, hogy teljesen lezárjuk a pozíciót. Rontották ezúttal a teljesítményt az utóbbi időszak „sztárjai”, a kínai internetes livestream szolgáltató Momo és YY, amelyek – összhangban a kínai internetes szektortársakkal – visszaesést mutattak. Ugyan sikerült jó szinteken még a korrekció előtt némileg csökkenteni a pozíciót, de még így is jelentős kitettséggel rendelkeztük/rendelkezünk a papírokban. Szintén visszaesést szenvedtünk el az osztrák befektetéseinken, valamint az orosz acélszektorban és ingatlanszektorban. Az időszak során enyhén tovább növeltük a már eddig is magas szinten lévő részvénysúlyt. A török eseményeket kihasználva megpróbáltuk kihasználni az időszakban lejátszódott mini-pánikokat és jellemzően a már meglévő kitettségünket növeltük. Továbbra is azt gondoljuk, hogy egy nagyon kedvezőtlen jövőkép van beárazva a jelenlegi piaci értékekbe (mind a részvények, mind a kötvénypiac tekintetében). Sajnos egyáltalán nem biztos, hogy ez a kedvezőtlen kimenet nem fog lejátszódni, de ha az elmúlt hónapban újraválasztott adminisztrációnak sikerül kordában tartani a gazdasági eseményeket, egy pár piacnak tetsző lépéssel (kedvező nemzetközi hangulat esetén) nagyot lehetne fordítani a piaci hangulaton, és jelentős felértékelődés is bekövetkezhet. Természetesen továbbra sem akarjuk ennek a kimenetétől függővé tenni az Alap teljesítményét, de úgy gondoljuk, hogy érdemes valamekkora kockázatot felvállalni. A kockázatokat csökkentendő ugyanakkor – a török gazdasági folyamatoknak legjobban kitett bankok és ingatlanfejlesztő cégek mellett – próbálunk az export szektor cégei közül válogatni, ahol az erős devizabevételek, és stabil vállalati mérleg valamekkora védelmet nyújtana egy negatív szcenárió esetén is. Ezeknek a cégeknek ugyan nem annyira nyomott az értékeltsége, de a historikus szintekhez képest szintén nagyon kedvező. Egy másik terület, ahol növeltük a kitettségünket, az osztrák AT&S részvénye volt, amely az elmúlt hónapokban ismét jelentős leértékelődésen ment keresztül. Ez a high-tech mikroelektonikai alkatrészeket gyártó cég felettébb bizonytalan környezetben működik – a megrendelésállománya negyedévről-negyedévre drasztikusan változhat. Ráadásul az elmúlt években meglehetősen költséges és kockázatos új beruházásokat valósítottak meg Kínában: ezek egy része a legmodernebb mobiltelefonok áramköreinek a gyártására irányul, és ez az üzletág úgy tűnik, hogy a tavalyi év második felében révbe ért, az új gyártósorokat sikerült profitábilis megrendelésekkel feltölteni. Ezzel a cég – úgy gondoljuk- a fejlesztések nehezén túl van, és a maradék beruházás befejezése után várhatóan tisztábbá válik a működése, és a profitábilis működés a készpénztermelő képességen is meg fog látszani. Az Alap a július továbbra is magas, 105%-os részvénykitettséggel kezdte, a devizakitettségünk pedig 81%-os szinten állt.
Fundman Alap – a májusi eső (ezúttal nem ért aranyat)
Májusban tovább folytatódott a turbulens részvénypiaci környezet, az Alap befektetései szempontjából fontos részvényindexek jellemzően visszaesést mutattak, míg a fejlett piaci (EUR, USD) és a rubel devizakitettségünk erősödni tudott a forinthoz képest, javítva a teljesítményt. Összességében 1,8%-os visszaesés volt megfigyelhető az Alap árfolyamában, amely ugyan jobb, mint a referenciaindex 3,57%-os értékcsökkenése, de elégedettségre továbbra sem adhat okot. A legnagyobb veszteséget jellemzően a török részvénypiaci kitettségeinken szenvedtük el, itt ráadásul tovább folytatódott a török líra vesszőfutása is, tovább rontva a forintban számított teljesítményt. Szintén többnyire gyenge hónapot zártak az osztrák és a román papírjaink is. Javított ugyanakkor a teljesítményen a portfolió orosz része, és különösen a kínai internetszektorban meglévő befektetéseink (YY, Momo) nyújtottak kiemelkedő teljesítményt. A török piaci fejleményeket továbbra is fokozott figyelemmel kísérjük, mert úgy gondoljuk, hogy több egyedi részvény is nagyon kedvező értékeltségen forog, és az árazásuk már a 2000-es évek eleji, illetve 2009-es török gazdasági válsághoz hasonló szintekhez közelít. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi török gazdaságpolitikai helyzet nem annyira súlyos, mint ami a napi kommentárokba/hangulatba beépült, ezért a Török Központi Bank jelentős kamatemelésekkel párosuló „akcióba lendülése” után óvatosan folytattuk a pozícióépítést. Egyelőre többnyire azokban a papírokban voltunk aktívabbak (pl Arcelik, Aygaz, Koc Holding), amelyek defenzívebb működésük ellenére is nagy árfolyamveszteséget könyvelhettek el. A többi piacunkat tekintve májusban szintén elsősorban a vételi oldalon voltunk aktívak, de sikerült néhány papírban nyereséggel zárni a pozíciónkat. Ez egyik ilyen befektetésünk az osztrák építőipari Wienerberger volt, ahol a vártnál egy kicsit kedvezőbb gyorsjelentést – véleményünk szerint – túlságosan pozitívan fogadott a piac, és az emelkedés nyomán a papír elérte a célárunkat. Kimagaslóan jó folyamatokról számolt be a kínai Momo, amely ráadásul az idei terveit is megemelte. Mivel azonban itt is jelentősen emelkedett a részvényárfolyam (+30%), indokoltnak láttuk csökkenteni a pozíciónkat. A hónap során a már meglévő pozícióink bővítése mellett egy pár napos korrekciót kihasználva vásároltunk a Wizz Air légitársaság részvényeiből. Már régóta szemezgetünk a folyamatosan és stabilan kiváló folyamatokról beszámoló cég papírjaival, de a viszonylag magasabb árazása miatt eddig nem láttunk jó beszállót, most viszont a gyorsjelentése előtt jó lehetőség kínálkozott. Szintén új elemként került a portfolióba 2 osztalékfizető lengyel cég is: az egyik ingatlanfejlesztésben , a másik pedig a távközlésben érdekelt. Mivel jelenleg nagyon sok ígéretes befektetési lehetőséget látunk, a júniust továbbra is részvényekkel teljesen feltöltve kezdtük el (103% volt az Alap részvénykitettsége), és a devizakitettségünk jelentős részét (80%) továbbra is fedezetlenül hagytuk.
Fundman Alap – Február
Februárban visszatért a volatilitás a részvénypiacokra, és viszonylag hosszú nyugodt időszak után átélhettük az első korrekciót. Az Alap sikeresen vészelte át az időszakot, 0,49%-kal növelni is tudta az árfolyamát. Ezúttal a külföldi devizák felé való diverzifikáltság bizonyult gyümölcsözőnek, a legjobban a fedezetlen devizapozícióink, azon belül is a dollárkitettségünk teljesített, és ez több, mint kompenzálni tudta az enyhén visszaeső részvényárfolyamokat. Leginkább a korábban már csökkentett súlyú osztrák kitettségeinket viselte meg a hangulatváltozás – az autóalkatrészgyártó Polytec-ben és az integrált áramkörgyártó AT&S-ben már meg is ragadtuk a lehetőséget a visszaszállásra. Jól teljesített ugyanakkor a jónak tűnő akvizíciót végrehajtó kínai livestream platform szolgáltató Momo, amely a „kínai Tindert”, a Tantan-t vásárolta fel. A másik nagy nyertes a legnagyobb török légitársaság, a Turkish Airlines volt, amely brutálisan jó forgalmi statisztikákat közölt – úgy tűnik, hogy a rázós belpolitikai helyzet elcsitultával rohamosan térnek vissza a turisták Törökországba, amely még most is jóval olcsóbb, mint az európai versenytárs desztinációk. Az időszakban a korrekciót szokás szerint aktív kereskedésre használtuk fel: a már említett osztrák papírok mellett az árfolyamvisszaeséseket kihasználva többek között növeltük az Alap kitettségét néhány orosz kedvencünkben, a jelentős osztalékot bejelentő román BRD Bankban, a török ingatlanos cég IS REIT-ben, és a dél-afrikai internetes holding Naspersben. Megváltunk ugyanakkor a fair értékre visszaemelkedő osztrák építőanyaggyártó Wienerberger papírjaink egy részétől, egy piaci szint feletti visszavásárlási tender keretében felajánlottuk a román Fondul Proprietatea részvényeinket, valamint részben nyereséget realizáltuk a török Yapi Kredi papírjainkon. Teljesen eladtuk három orosz kitettségünket, amelyet már évek óta tartogattunk: Az MVideo-nál sajnos tervbe vették a testvérvállalatuk felvásárlását, amely tranzakcióban komoly corporate governance veszélyt látunk, így hiába a továbbra is kedvező kilátások, jobbnak látjuk partvonalon kívülről szemlélni az eseményeket. A Lada-gyártó Avtovaz részvényeit már évek óta gyűjtögetjük/tartogatjuk, és fundamentálisan nagyon szépen alakulnak a számok is (az árfolyam is mintegy háromszorozódott), de a fő tulaj várhatóan részvénnyé fogja konvertálni a cégnek nyújtott hitelállományát és az ezt követő hígulás miatt a jelenlegi részvényárfolyam már a fair érték fölé került. A kiskereskedelmi Dixy felvásárlása már régóta húzódik, ennek keretében felajánlottuk a papírjainkat, itt is szép profitot realizálva. A hónap során új elemként került a portfolióba a török áramszolgáltató Enerjisa, amelyet a cég elsődleges kibocsátása során vásároltunk. Úgy véljük, hogy a cég következő években tervezett beruházásai és az azon meglévő államilag garantált 20% fölötti hozam nagyon érdekes sztorit kínál. Véleményünk szerint ráadásul kedvező áron is történt a kibocsátás – ezt már részben a piac is visszaigazolta, jelenleg a papírok már több, mint 10%-kal a kibocsátási ár fölött forognak, úgy véljük azonban, hogy van még tér a fair ár eléréséig. Az Alap részvénykitettsége február elején 95% volt.
Újra csillog a gyémántpiac? – 2. rész
Az előző részt ott hagytuk abba, hogy jelenlegi piaci struktúra már inkább oligopóliumnak felel meg, ahol az 5 legnagyobb piaci szereplő kontrollálja a gyémántpiac több mint 75 százalékát. Megmaradt ugyanakkor a gyémántkereslet élénkítésre fordított marketing tevékenység közös finanszírozása, amit most már nem a De Beers hanem egy közös vállalat, a DPA (Diamond Producers Association – Gyémánttermelők Szövetsége) végez. A megváltozott piaci környezet valószínűleg nem tetszett az Oppenheimer családnak, mivel 2011 novemberében értékesítették a család 40%-os pakettjét a vállalat másik nagytulajdonosának, az Anglo American PLC-nek 5,1 milliárd dollár értékben.
Forrás: Alrosa
Miért vonzó a gyémántpiac?
Az általunk követett gyémántkitermelő vállalatok (Alrosa és a Petra Diamonds) közös jellemzője az, hogyha a jelenlegi gyémántárak legalább a mostani szinteken maradnak, akkor rendkívül vonzó (jóval 10% feletti) cash flow termelő képességgel rendelkeznek (a piaci kapitalizálóhoz viszonyítva). Tovább javíthatja a befektetési sztorit, hogy szerintem nagyobb esélye van a gyémántárak emelkedésének, mint a további lecsorgásnak. A továbbiakban a gyémántárak historikus alakulásának bemutatás után ezt a várakozásomat fejtem ki részletesebben.
Gyémánt árak alakulásának rövid áttekintése
A csiszolatlan gyémántárak a 2011 közepén érték el történelmi csúcsukat, köszönhetően a gazdasági válság után magához térő nyugati és az elmúlt évtizedben rohamosan növekvő kínai és indiai kereslet további növekedésének. Az utóbbi országokban az elmúlt években-évtizedben végbemenő jelentős gazdasági fejlődés együtt járt a középosztály jelentős kibővülésével és a nyugati szokások elterjedésével. Ennek eredményeképpen Indiában és Kínában is egyre nagyobb divat lett a gyémánt eljegyzési gyűrű, ami a kereslet felfutásához és az árak növekedéséhez vezetett. A lenti grafikon historikus gyémántárak alakulásá t mutatja a világgazdaság dollárban kifejezett GDP-jéhez viszonyítva. Ugyanakkor a nyers gyémántár index csak egy aggregált értéket mutat, a különbőző méretű és minőségű kövek áralakulása jelentősen eltérhet egymástól.
Gyémántárak és a dollárban számolt nominális globális GDP alakulása
Forrás:Bloomberg
A gazdasági válság után kibontakozodó pozitív piaci hangulatból a gyémántfeldolgozók is profitálni szerettek volna, ezért az árak további emelkedésére számítva jelentős készleteket halmoztak fel (a gyors árfolyamnyereség reményében), amit a bankok látva a jelentős keresletet szívesen meg is finanszíroztak. A gondok akkor kezdődtek, amikor az amerikai subprime válság és az európai adósságválság következtében egyre szigorúbbá váló banki kockázati limitek, és a kínai lassulás miatt visszaeső kereslet (ahogy az lenni szokott) egyszerre következett be. A hitelből vásárolt jelentős készleteket csak nyomott áron lehetett volna eladni, miközben a bankok egyre inkább vonakodtak finanszírozni a jelentősen eladósodott gyémántfeldolgozókat (az új kockázati szabályok miatt megemelkedtek a tartalékolási követelmények, mivel a gyémántot, mint fedezetet rendkívül nehéz beértékelni és ezzel összefüggésben a csalás kockázata is jelentős). Ráadásul az iparágon beül a midstream rendelkezik a legalacsonyabb jövedelmezőségi mutatókkal (a nettó profit marzs mindössze 1-4%), ami nem sok teret ad az árfolyamveszteségek következmények nélküli realizálására. Mindezek következtében a következő évek a piac fájdalmas tisztulásáról szóltak: a legnagyobb termelők (Alrosa, De Beers, Rio Tinto) visszafogták a kitermelést, a nagy gyémántkereskedelmet finanszírozó bankok közül sokan (jelentős leírások után) végleg felhagytak a tevékenységgel, míg mások csak korlátozták a hitelezésüket. A gyémántfeldolgozók közül, akik nem mentek csődbe csökkentették a tőkeáttételüket, alternatív finanszírozási formákat kerestek és egy konzervatívabb (alacsonyabb tőkeáttétellel működő) üzleti modellre próbáltak átállni. Mindezek eredményeképpen a gyémántárak dollárban kifejezve az elmúlt 3 évben stagnáltak és körülbelül 15%-kal vannak alacsonyabban, mint a 2012-2014-es időszakban. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a gyémántbányák jellemzően feltörekvő piacon működnek ezért megnyerték az elmúlt időszak dollárerősödését és így a jövedelmezőségüket nem igazán érintette a nyers gyémántárak csökkenése.
Javuló kilátások
Az elmúlt 7 szűk esztendő után úgy gondolom, hogy az iparág kilátásai ismét kedvező irányba mutatnak több szempontból is. A gyémántipari értéklánc 3 főbb szegmensből áll ezek: a downstream (ékszerkiskereskedők), midstream (gyémántfeldolgozók: gyémántcsiszolók és ékszerkészítők), upstream (nyers gyémánttermelő bányavállalatok).
Downstream (ékszerkiskereskedők)
2017-ben a kedvező globális makrogazdasági helyzetnek köszönhetően az ékszerboltok forgalma ismét növekedésnek indult. A gyémánt-ékszerek iránti kereslet az összes főbb piacon jelentős növekedést mutat, ami ha a kedvező gazdasági helyzet fennmarad, további növekedés elé nézhet.
Gyémánt-ékszerek kiskereskedelmi értékéseítésének alakulása Kínában
Midstream (gyémántfeldolgozók: gyémántcsiszolók és ékszerkészítők)
Ahogy az előbb említettem az elmúlt években a legnagyobb probléma ebben a szektorban jelentkezett. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a szektor helyzete talán most néz ki a legegészségesebben az elmúlt hat év során. A készletek szintje 2017-re az elmúlt 5 év legalacsonyabbjára eshetett vissza, a vállalatok egyre inkább próbálják csökkenteni a készletforgási idejüket (automatizálásba fektetnek be, megrendelésre gyártanak stb), hogy csökkentsék a finanszírozási szükségleteiket. A bankok helyét egyre inkább veszik át az alternatív finanszírozási formák (kötvénykibocsátás, állami garanciák, jelzáloglevelek, biztosítások, faktoring). Az alacsonyabb készletszintek ugyanakkor együtt is járnak azzal, hogy a kereslet visszatérésével a szektor profitabilitása végre növekedésnek indulhat az elmúlt 7 szűk esztendő után.
A midstream készlet alakulása
Forrás: http://www.bain.com
Upstream (gyémánttermelő bányavállalatok).
Amint a fentiekben említettem az upstream szegmensben egy oligopolisztikus struktúra alakult ki. Ennek megfelelően a legnagyobb termelők a kereslet gyengeségét látva visszafogták az értékesítésre szánt gyémántok mennyiségét és a beruházási tevékenységüket, hogy ne csapják agyon az árat és megőrizzék a gyémánttal kapcsolatban az elmúlt évszázadban felépített exkluzitás imázsát. Ezt leginkább azért teszik, mert a gyémánt valószínűleg Veblen-jószág. „A Veblen-javak olyan termékek, amelyek presztízs-, vagy hivalkodó luxusigényeket elégítenek ki. A veblen-i elmélet azt feltételezi, hogy az emberek státuszra vágynak és a státuszt vagyoni helyzetüket jelző hivalkodó javak birtoklásával érhetik el. A hivalkodó fogyasztás a magasabb társadalmi státusz elérését célozza – olyan javak által amelyek benyomást keltenek másokban. A hivalkodásra alkalmas javak presztízsértékét pedig nagyban befolyásolja, hogy kik és hányan fogyasztják azokat, a ritka javak rendszerint magasabb státuszt biztosítanak.” (Kovács Kármen: A vebleni hivalkodó fogyasztás elméletének továbbfejlődése és újszerű megnyilvánulásai)
Nyersanyagkutatásra fordított kiadások alakulása az egyes nyersanyagok tekintetében
A fentiek eredményeképpen az elmúlt 20 évben nem történt lényeges gyémánttalálat a világon és az eddig napvilágot látott projekteket figyelembe véve a gyémántkínálat valószínűleg elérte tavaly a csúcspontját, és a következő években csökkenő trendbe kerülhet.
Globális nyers gyémánt termelés alakulása
Forrás: Petra Diamonds
Az általunk követett cégek is többek között azért forognak ilyen magas cash flow hozamon, mivel a vállalatok a beruházási tevékenységük jelentős csökkentését (Petra), vagy alacsony szinten tartását (Alrosa) tervezik a következő években.
Forrás: Bloomberg
Összességében azt gondoljuk, hogy csökkenő kínálat fog találkozni stagnáló, vagy jó esetben növekvő kereslettel, ami kedvező hatással lehet a gyémántárakra. A kedvező gyémántárak pedig tovább növelik az általunk követett gyémántkitermelő vállalatok már amúgy is magas cash flow termelő képességét.
Végezetül, íme néhány érdekes tulajdonság a gyémántról amit a marketing szakemberek előszeretettel használnak:
-
az ember által ismert legidősebb anyag – a gyémánt egy idős a csillagokkal
-
1 -3 milliárd évvel ezelőtt alakultak ki, 160 kilométerrel a felszín alatt, a felszínre vulkánkitörések és földmozgások hozzák őket
-
az éves gyémánttermelés 27 tonna (arany: 3 ezer, réz: 20 millió, vasérc: 2 milliárd)
-
A történelem során kitermelt és megcsiszolt gyémántok össztérfogata körülbelül 65 köbméter lehet, ez annyi, mint egy olimpiai úszómedence 1/40-ed része.
Újra csillog a gyémántpiac? – 1. rész
Már egy jó ideje követem a gyémántpiacot, mivel egyrészt nagyon érdekes az egész iparág fejlődéstörténete, másrészt a jelenlegi szinteken véleményem szerint vonzó befektetési lehetőségeket rejtenek az iparág általunk követett szereplői. A világ legnagyobb gyémántkitermelője az Alrosa ráadásul az orosz tőzsdén jegyzett cég, és mindig felmerült a kérdés, hogy off-benchmark kitettségként nem lenne-e helye az OTP Orosz Alapban. Az OTP Afrika Alapban ráadásul a szektortárs Petra Diamonds az egyik befektetésünk, ami miatt egyébként is követjük a gyémántpiac eseményeit.
A gyémántpiac születése: Cecil Rhodes megalapítja a De Beers-t
Egészen az 1800-as évek közepéig a gyémántot csak két országban bányászták (India és Brazília) és annyira ritkaságnak számítottak, hogy csak az uralkodók és a főnemesek engedhették meg maguknak ezeket az ékszereket. Ezt a helyzetet változtatta meg a 19. század második felében felfedezett hatalmas dél-afrikai gyémánttalálat.
A Big Hole: innen indult a dél-afrikai gyémántláz
Ebben az időszakban döntöttek úgy a 17 éves Cecil Rhodes szülei, hogy a beteges fiukat Dél-Afrikába küldik, hátha az ottani klíma javít az egészségi állapotán. A leleményes Rhodes, meglátva a lehetőséget az 1869-ben kitört dél-afrikai gyémántlázban, elkezdett vízszivattyúkat (a talajvíz kiemelése miatt) kölcsönözni a gyémántbányászoknak. Kezdetben az afrikai gyémántbányászat is hasonlóan nézett ki, mint ahogy az alaszkai aranylázat, vagy a mai palaolaj boom-ot elképzeljük: sok kis magán bányavállalat és bányász szerzett bányászati engedélyeket és próbált minél több pénzt kisajtolni a gyémántbányájából. Azonban az így megnövekedett gyémántkínálat nyomást gyakorolt az árakra, ami negatívan hatott a bányászok profitjára. Rhodes felismerte, hogy a kontrollálatlan gyémánt(túl)kínálat a gyémánt legértékesebb tulajdonságát teszi tönkre: a ritkaságot, ami eddig a prémiumárazást indokolta. Ezért Rhodes a szivattyúkölcsönzésből megkeresett pénzéből és a Rothschild család által nyújtott pénzügyi támogatással egymás után vásárolta fel az ország gyémántbányászati jogait, míg végül 1888-ban megalakult a De Beers Consolidated Mines, amely már a teljes dél-afrikai gyémánttermelést a markában tartotta. Rhodes ezek után megalakította a londoni székhelyű Gyémánt Szindikátust, ami a továbbiakban a gyémántkínálat ellenőrzéséért volt felelős. Ebben az időszakban a De Beers ellenőrizte a világ gyémántpiacának több mint 90%-át. Cecil Rhodes példája ismét bebizonyította, hogy általában nem a mániákba érdemes befektetni, hanem az azokat kiszolgáló, hasznot húzó iparágakból.
Cecil Rhodes
Az Oppenheimerek kora
Rhodes 1902-es halála után, a De Beers vállalatot igazán hatalmassá Ernest Oppenheimer tette. Oppenheimer 17 évesen gyémántkereskedőként kezdte karrierjét Londonban. Főnökei annyira elégedettek voltak vele, hogy 22 évesen már a gyémántipar központjába, a dél-afrikai Kimberley-be küldték, hogy a vállalat ottani érdekeit képviselje, ahol pár éven belül polgármesternek is megválasztották. A német Oppenheimer 1917-ben a J.P. Morgan Bankház segítségével megalapítottan az Anglo American részvénytársaságot, amely még ma is a Dél-Afrikai Köztársaság egyik legnagyobb aranykitermelője. Ezek után vetett szemet a De Beers-re, amelybe 1926-ra sikerült többségbe vásárolnia magát és tették meg a vállalat elnökévé a következő évben.
Ernest Oppenheimer
Oppenheimer folytatta Rhodes munkásságát, a Rhodes által kitalált Gyémánt Szindikátust tovább fejlesztve, a gyémántkereskedőkkel és a termelőkkel kizárólagos szerződéseket kötve elérte azt, hogy a De Beers megkerülhetetlen szereplővé váljon a gyémántpiacon és egyetlen gyémántüzletből se lehessen kihagyni. Ezzel a stratégiával sikerült több mint 80 éven keresztül a vállalat befolyása alatt tartani a világ gyémántpiacát. A kínálat befolyásolásán kívül az Oppenheimerek sikeresen alkalmazták a keresletélénkítés eszközeit is. Ernest fia, Harry a második világháború után indította útjára a 20. század legjobbjának választott marketingkampányát: A Diamond is Forever kampányt, amellyel lényegében megteremtette a gyémánt eljegyzési gyűrű kultuszát (a második világháború előtt egyáltalán nem volt megszokott gyémántgyűrűvel megkérni a menyasszonyok kezét). A kampány lényege, hogy csakis a gyémánt eljegyzési gyűrű szimbolizálja hűen a férfi élethosszig tartó szerelmét a nő iránt, mivel a gyémánt ritka és kemény (a világ legkeményebb anyaga) tulajdonsága az, amit egy igazán hosszú távú kapcsolattól elvárnak. A kampány keretében nem csak az addig megszokott marketingeszközökkel éltek, hanem abba aktívan bevonták a hollywood-i hírességeket is. Az Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany’s) című Audrey Hepburn film például egy egész estés gyémánt-ékszer promóciónak is megfelelne. Ezen kívül az eljegyzési gyűrű, mint termék választása azért is bizonyult remek választásnak, mivel ez a lehető legritkább esetben kerül vissza a piacra (ezt nem szokás eladni, vagy zálogba adni pénzügyi nehézségek esetén), és így nagyon másodpiaca sincs, ami azt jelenti, hogy csak nagyon nagy diszkonttal lehetne újból értékesíteni. De nyilván ez az eset fel sem merül a vőlegényben, pláne nem a menyasszonyban. De még ha fel is merülne, az az elköteleződés hiányát jelezné.
Az ötlet zseniális volt, ráadásul a vállalat iránymutatást is adott a vőlegényeknek, hogy mekkora összeggel tudják kifejezni az örök szerelmüket: ez 2 havi keresetnek felelt meg. Miután sokkot kapnánk összeg hallatán, érdemes azzal is tisztában lennünk, hogy az USA-ban az esküvői költségvetés (nászút nélkül), körülbelül az egy éves nettó átlagkeresetnek felel meg (2016-ban 35 329 USD), amiből az eljegyzési gyűrű költsége „csak” 6163 dollár, ami pont a havi nettó átlagkereset kétszerese (a numbeo szerint az átlagkereset az USA-ban 2,995.87 dollár).
Forrás:https://www.theknot.com/content/average-wedding-cost-2016
A marketinggépezet annyira jól működött, hogy a 1990-es években az amerikai eljegyzések 80%-a gyémánt eljegyzési gyűrűvel történt és a recept működött külföldön is: japánban a csúcson az eljegyzések 77%-a gyémántgyűrűvel történt, míg manapság az növekedés motorját feltörekvő piacok jelentik: Inda és Kína.
Forrás: De Beers
Az Oppenheimer-ek kiszállnak
A De Beers a fentiekben leírt monopóliuma egészen a 90-es évekig remekül működött, azonban a Szovjetunió felbomlásával és újabb jelentős gyémántbányák felfedezésével a gyémántkartell helyzete megroppant. A Szovjetunió a világ legnagyobb gyémánttermelője volt és hatalmas gyémántkészletekkel is rendelkezett, amit felhasználva nyomást gyakorolt a kartell-re, hogy az iparági profitból magasabb részt harcoljon ki magának, mivel a rendszerváltás után jelentős likviditási gondokkal küzdött. Újabb szöget jelentett a kartell koporsójába, hogy az új gyémánttalálatok már fejlett nyugati országokban történtek (Kanada, Ausztrália), ahol a versenyhatóságok nem nézték jó szemmel a kartell működését. Ezek eredményeképpen és a véres gyémántok negatív reputációjának elkerülése miatt a De Beers 2000-es évektől üzleti modellt váltott és a teljes iparág kontrollálása helyett már csak a saját kitermelésére, kiskereskedelmi tevékenységére és brand-jére fókuszált. Döntésében biztosan szerepet játszott az is, hogy az USA-ban is beperelték 60 évnyi kartellezés miatt, amit el is veszített, de egy jelképes 295 millió dolláros büntetéssel megúszta a történetet. Mindezek eredményeképpen a De Beers piaci részesedése a kilencvenes évek eleji 90%-os szintről mára 30% körüli szintre esett vissza.
Forrás: http://www.paulzimnisky.com/
Ezzel pedig el is jutottunk napjainkig, ahol a piaci felálás már sokkal inkább oligopólium, és érdekes befektetési lehetőséget rejtenek az iparági szereplők. De erről részletesebben a következő posztomban írok majd.
Acélos cash flow-k
Az acélszektorról a legtöbb befektetőnek annak ciklikus természete ugrik be először. Ezzel mi is így vagyunk, ezért amikor az orosz acélipari kitettségeink egyre másra jelentették be az egyre magasabb osztalék-kifizetési javaslataikat, először csak elintéztük annyival, hogy az iparág ciklikusságából adódóan ez a magas osztalékhozam nagy valószínűséggel nem fenntartható. Aztán megvizsgáltuk jobban az iparágat és elgondolkodtunk…
Az orosz acélszektor rövid áttekintése
Az orosz acélszektor az elmúlt pár év nagy nyertese volt, amelyben több tényező is szerepet játszott. Először is az orosz rubel árfolyama jelentős gyengülésen esett át az elmúlt években köszönhetően az olajár mélyrepülésének és az orosz-ukrán konfliktus miatt kivetett nyugati gazdasági szankcióknak. Ez rendkívül kedvező környezetet teremtett a szektornak (ez alatt mi a londoni tőzsdére is bevezetett cégeket, az MMK-t az NLMK-t, az Evrazt és a Severstalt értjük), amelynek bevételei döntően dollárban, míg költségei legnagyobb részt rubelben denomináltak. Ennek eredményeképpen a szektor profitabilitása jelentősen megnőtt. Ugyanakkor ez nem járt együtt a szektor beruházási aktivitásának növekedésével, mivel a hazai kereslet a jelentős bizonytalanság miatt visszaesett. Ráadásul a globális acélipar is túlkínálattal küzdött, amelyért döntően a kínai termelők voltak a felelősek. Ezért a vállalatok megfelelő beruházási lehetőségek híján, a megnövekedett szabad cash flow-jukat a hitelállományuk leépítésére, majd egyre magasabb osztalékok kifizetésére fordították. A rubel árfolyama 2017-ben már nem gyengült tovább, sőt erősödött is, de a kínai kínálati reformoknak és a javulók globális gazdasági kilátásoknak köszönhetően az acélárak növekedésnek indultak, ami újabb csúcsra juttatta a szektor jövedelmezőségét.
Acélárak dollárban (jobb oldali ábra) és rubelben (bal oldali ábra)
Forrás:Bloomberg
Ez oda vezetett, hogy a szektor már szinte teljesen visszafizette az adósságait, és a vállalatok részvényesi szabad cash flow yield-je 10% körüli szintre, az ezzel összefüggő osztalékhozama pedig 7-8%-ra emelkedett.
Forrás: OTP Fundman, Bloomberg
A kérdés, hogy ez a szint fenntartható-e, vagy esetleg kedvező esetben még tovább emelhető-e? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához a kínai kínálati reformokat és az új környezetvédelmi politikát kell jobban megvizsgálnunk.
A kínai kínálati reformok és az új környezetvédelmi politika
Az országban eluralkodó jelentős környezetszennyezés hatására Kína 2013-ban elfogadta az új Levegő törvényt amelyben 35 µg/m3-ben jelölte ki a minimum kívánatosnak ítélt átlagos éves levegő szállópor koncentráció értékét (PM2.5). Viszonyításképpen ez az érték 2012-ben 72 µg/m3 volt az országban, ugyanakkor a WHO által kívánatosnak tartott érték 10 µg/m3. Ennek megfelelően 2013 és 2016 között az ország nagykibocsátóit elkezdték felszerelni különböző gáztisztító berendezésekkel (de-SOx, de-NOx), amelyek viszonylag kis beruházással, de mégis jelentősen csökkentették a gyárak károsanyag kibocsátását. Tehát először az alacsonyan lógó gyümölcsöket szedték le, aminek eredményeképpen a levegő szállópor koncentrációja 47 µg/m3-re csökkent három év leforgása alatt. Ezek után 2016-ban meghirdették az úgynevezett Kínálati Reformokat. Ennek az volt a célja, hogy a hatékonytalan, ráadásul erősen környezetszennyező üzemek/gyárak bezárásával megszüntessék a nyersanyag kitermelő és feldolgozó szektorban tapasztalható túltermelést, ami együtt járt a szektor alacsony megtérülésével és már veszélyeztette a pénzügyi szektor stabilitását is (a magas nemteljesítő hitelállományon keresztül). Mivel Kína a világ legnagyobb acéltermelője és fogyasztója is (piaci részesedések: globális acéltermelés: 49,6%-a, a globális fogyasztás 45%-a)), ezért ha az országban túltermelés van, akkor azt kiexportálva túlkínálatot okoz a globális piacon is, mint ahogy okozott is az elmúlt 10 évben is.
Kínai nettó acélexport alakulása
Forrás:Bloomberg
Nyilván ez nem tetszett a világ többi országnak ezért különféle védővámokkal próbálták védeni a hazai termelőiket, de úgy látszik nem ez, hanem a már említett kínálati reformok és az új környezetvédelmi politika fogja megoldani a helyzetet. A kínálati reformok eredményességében sok elemző nem hitt, arra hivatkozva, hogy annak jelentős foglalkoztatásbeli vesztesége lesz, amit a kínai vezetés nem mer majd felvállalni, de úgy látszik tévedtek.
A Goldman Sachs becslése szerint 2015 óta a kínai acélipari kapacitás közel 20 százalékát tartósan bezárták, aminek eredményeképpen az elemzőház becslése szerint a kínai termelők effektív kapacitáskihasználtsága 2017-ben 100%-osra ugrott és várhatóan 2020-ig is ennek a közelében maradhat. Ennek az oka, hogy a kínálati reformok és az új környezetvédelmi politika lényegében olyan környezetet teremtett, hogy a kínai termelők nem tudnak kínálatnöveléssel reagálni az acélárak emelkedésére, (ahogy azt tették ezt mindig a múltban). A bezáratott gyárak ugyanis nem nyithatnak ki, a meglévők pedig nem növelhetik a termelést, mert akkor megszegnék a környezetvédelmi normákat. Ennek eredményeképpen a kínai nettó acélexport 2017 első 9 hónapjában több mint 30%-kal esett, az emelkedő acélárak ellenére. Ezt a helyzetet csak fokozta a 2017 augusztusában bejelentett új rövid távú intézkedéscsomag, amelynek értelmében minimum 15%-kal kell csökkenteni a levegő szállópor koncentrációját az előző évhez képest a téli fűtési időszakban (2017 november – 2018 március) az ország 3 legszennyezettebb régiójában (Peking-Tianjin-Hebei). Ez rövid távon csak úgy érhető el, ha gyárakat zárnak be ideiglenesen, de nyilvánvalóan erre valami hosszabb távú megoldást is ki kell előbb-utóbb találni, ha tényleg az a cél, hogy a kínai levegőminőség elérje a kínai hatóságok által meghatározott határértéket. Különösen azért fontos ez a régió, mivel ez a kínai gazdaság motorja: igaz, hogy az ország területének csak a 7%-át teszi ki, de itt állítják elő az ország GDP-jének negyedét és a teljes éves károsanyag kibocsátás 28-29%-át. Emellett itt található az ország acéltermelő kapacitásának a 43%-a.
Forrás: www.berkleyearth.org
A szennyezés így nem egyenletes módon oszlik el, pl az előbb említett gócpontban a levegő éves átlagos szállópor koncentrációja 70 µg/m3, amely még mindig kétszer akkora, mint a hivatalos célérték (cél: 35 µg/m3). Ez a kritikusabb napokon akár 200 fölé is mehet és minden 4. nap kritikusnak számít a téli fűtési szezonban. A Kínai Környezetvédelmi Minisztérium szerint országos szinten a 2015-ös szinthez képest 27-54 százalékkal, míg a Peking-Tianjin-Hebei régióban 70%-kal kellene csökkenteni a károsanyag kibocsátás mértékét, hogy teljesüljön a hivatalos cél. Ha ezt azonnal akarnák elérni, akkor lényegében be kellene zárni a kínai acéltermelés harmadát (0,7*0,43=0,301), tehát ez a folyamat nagy valószínűséggel egy hosszabb távú trend kezdete lehet, ha hiszünk abban, hogy mint eddig minden jelentősebb fejlettebb gazdaságnak előbb utóbb a Kínának is sikerül jelentősen javítani az ország levegőjének minőségén. A történelmi példák alapján úgy gondolom, hogy az alapszcenárió inkább az, hogy sikerül, minthogy nem, mivel az ilyen jelentős környezetszennyezés politikailag sem tarható fenn hosszú távon, és racionális ezért gazdasági áldozatot is hozni. Összahasonlításképpen Az alábbi ábra pl. Magyarország historikus szállópor koncentrációját mutatja, ami azért is érdekes mert Európában nálunk az egyik legszennyezettebb a levegő (mondjuk ennek valószínűleg földrajzi okai is vannak).
Szállópor koncentráció (pm2,5) alakulása Magyarországon és az EU-28-ban
Forrás:OMSZ, EEA
Ha viszont ez így lesz, akkor ez a strukturális változást okoz az acél piacán, ami azt jelentené, hogy a mostani árszintek viszonylag hosszú ideig velünk maradhatnak és nem a ciklus tetejét, jelentik. Sőt, ha a kínai folyamatok együtt járnak a világgazdaság fellendülésével, akkor a globális kereslet felfutásával az árak rövidebb-hosszabb időre el is szállhatnak, hiszen a kínai termelők most már nem tudnak érdemben reagálni a megnövekedett keresletre.
Miért az oroszok acélgyártókkal játsszuk meg ezt az ötletet?
Egyrészt azért mert őket ismerjük. Másrészt pedig azért, mert ahogy a poszt elején említettük az orosz acélszektor jelentős adósságleépítésen van túl és magas osztalékot fizet. Ráadásul az orosz gazdaságban az elmúlt évek történései miatt (orosz-ukrán konfliktus, szankciók, olajáresés) lehet egy jelentős elhalasztott kereslet is az acél iránt, amit a gazdasási helyzet normalizálódásával valószínűleg ki kell majd elégíteni. Mindezek a tényezők, hasznosak lehetnek abban az esetben, ha esetleg nem válik be a fentebb vázolt kínai szcenárió és az acélszektorban mégsem strukturális változás zajlik le éppen, hanem valóban csak a ciklus tetején vagyunk.