A szeptember eredményesen alakult az Alap számára, a referenciaindexet túlteljesítve 7,37%-ot emelkedett az árfolyama. Az Alapnak ezúttal nem volt nagyobb visszaesést mutató kitettsége, míg a török papírjaink nagy része, valamint néhány osztrák, orosz és nyugat-európai kitettségünk jelentősen tudta növelni az árfolyamát. Az Alap továbbra is egyedi vállalati mutatók/események alapján választja ki a befektetését, de jelenleg az alábbi 3 + 1 fő „mintázat” rajzolódik ki a kiválasztott cégeink között: 1) a török gazdasági kilábalás haszonélvezői: ebbe a körbe tartozik a bankok egy része, illetve azok a jellemzően ipari holdingok, amelyeken véleményünk szerint az indokoltnál nagyobb holding diszkont van a „normál” időkhöz képest; 2) a kereskedelmi háború illetve a lassuló világgazdasági növekedés miatt pesszimistán árazott nyugat-európai ipari cégek, illetve néhány túladott kínai vállalat; 3) a pozitív folyamatok általában kevésbé kerülnek szenzációszerűen a köztudatba, de úgy tűnik, hogy az új ukrán politikai vezetés kész megegyezésre jutni az oroszokkal, folyamatosak az egymás felé tett gesztusok és jó esélyt adunk annak hogy a kiegyezés után az oroszok némileg vissza tudnak jönni a nemzetközi elszigeteltségből. Ezt követően nem lesz akkora szükségük az elmúlt években felépített hatalmas pénzügyi tartalékokra, és elindíthatnak egy lazább fiskális politikát, valamint a monetáris politikájukon is lazíthatnak és a jelenleg még mindig nagyon magas reálhozamok is csökkenhetnek. Ennek a haszonélvezői lennének a belső gazdaságra fókuszáló cégek, amelyek jelenleg nem árazzák a javulás lehetőségét sem; +1) Az elmúlt időszakban még valószínűbbé vált, hogy az eurozónában beláthatatlan ideig velünk marad a nulla körüli (alatti) kamatkörnyezet, ugyanakkor lehet olyan cégeket találni, amelyekben ugyan nincsen semmilyen különösebb növekedési sztori, de stabil és védett a piacuk, jó (10%+) a készpénztermelő képességük, és a korábbi időkhöz képest felfoghatatlanul olcsón jutnak finanszírozáshoz (így van még a refinanszírozásból adódó javulási tartalék) , ennek ellenére nem kezdenek felelőtlen projektekbe. Úgy véljük, hogy ezek a kvázi kötvényszerű befektetések hosszú távon jobban fognak teljesíteni, és talán kevésbé kockázatosak, mint sok érdemi hozam nélkül kibocsátott eurós kötvény. Az elmúlt hónapban jellemzően inkább profitot realizáltunk, ahol az árazás alapján indokoltnak láttuk, így csökkentettük a török és osztrák papírjaink súlyát, valamint néhány egyedi orosz papírunkban is mérsékeltük a pozíciót. Ugyanakkor két új török papírral a Garanti Bankkal és a Pegasus légitársasággal bővítettük az Alap befektetéseit. Az Alap így továbbra is teljesen fel van töltve, és a jelenlegi gyenge forintszinteken továbbra is visszafedezzük az euró és dollárkitettségeink egy részét, így a nettó devizakitettség október elején 62%-os volt.
orosz
Fundman Alap – Január
A nehéz 2018-as évet követően az Alap a fennállása óta az egyik legeredményesebb hónapot zárta: a referenciaindexet jelentősen meghaladva, 9,83%-kal tudta növelni az árfolyamát. Ez elsősorban a kedvező részvénypiaci hangulatnak volt köszönhető, és annak, hogy az általunk jelenleg egyaránt kedvelt török és orosz részvénypiac párhuzamosan tudott emelkedni. Ehhez társult az osztrák és a kínai papírjaink ereje is, és hogy a továbbra is gyengélkedő román piacot leszámítva egyetlen régióban sem volt visszaesés tapasztalható. Némileg ugyan rontotta a teljesítményt a fedezeti célból részben nyitva hagyott dollárkitettségünk, de ez sem tudta számottevően csökkenteni a teljesítményt. A teljesítményhez legnagyobb mértékben a kockázatosabb török bankjaink, a Yapi Kredit, a Vakifbank, valamint az Is Bank 20% fölötti felértékelődése járult hozzá – ezeket jó időzítéssel tudtuk megvenni az elmúlt hónapok során. Szintén segítette az Alapot az orosz Sberbank, valamint az ingatlanfejlesztő Etalon és LSR markáns emelkedése. Előbbi esetében a Rusal elleni szankciók feloldásával párhuzamosan mérséklődő „orosz-undor” hatott kedvezően, míg az ingatlanfejlesztők javarészt a negyedik negyedéves erős gyorsjelentésüknek köszönhették az átértékelődést. A kedvező hangulatot arra használtuk ki, hogy csökkentsük az Alap részvénysúlyát: a korábbi 102%-ot az időszak során 96%-ra mérsékeltük. Elsősorban az emelkedés miatt „meghízó” török kitettséget vágtuk vissza, illetve a bankpapírjaink egy részét a lemaradó ipari szektorra cseréltük: itt több olyan célpontot is sikerült találnunk, amely a jelenlegi inflatorikus török makrokörnyezetben igen kedvező fundamentális átalakuláson megy keresztül. Ezeknek a cégeknek a közös jellemzője, hogy:
1) erős mérleggel rendelkeznek, így a jelenlegi magas kamatkörnyezet nem sújtja őket (vagy akár még segíti is)
2) a visszaeső hazai kereslet ellenére megemelték a dollárhoz vagy euróhoz kötött termékük árát
3) a kieső török keresletet pótolni tudják az exporttevékenységük felfuttatásával
4) a nemzetközi összehasonlításban olcsóvá váló török munkaerőköltség miatt a korábbinál versenyképesebbek és lukratívabbak tudnak lenni a külföldi piacokon.
5) sajnos többnyire eléggé illikvidek, így nem könnyű számottevő pozíciót felvenni bennük
Továbbra is bizakodóak vagyunk a tavaly nagy leértékelődést elszenvedő kínai egyedi részvényeink kilátásait illetően, illetve a görög gazdaság lassú kilábalását is figyelemmel követjük, és itt is sikerült alulárazott cégeket találnunk. Az Alap a februárt a már említett 96%-os részvénykitettséggel kezdte, a devizakitettségünk – a rubel és részben az euró fedezésének a megszüntetése után – 76%-os.
Acélos cash flow-k
Az acélszektorról a legtöbb befektetőnek annak ciklikus természete ugrik be először. Ezzel mi is így vagyunk, ezért amikor az orosz acélipari kitettségeink egyre másra jelentették be az egyre magasabb osztalék-kifizetési javaslataikat, először csak elintéztük annyival, hogy az iparág ciklikusságából adódóan ez a magas osztalékhozam nagy valószínűséggel nem fenntartható. Aztán megvizsgáltuk jobban az iparágat és elgondolkodtunk…
Az orosz acélszektor rövid áttekintése
Az orosz acélszektor az elmúlt pár év nagy nyertese volt, amelyben több tényező is szerepet játszott. Először is az orosz rubel árfolyama jelentős gyengülésen esett át az elmúlt években köszönhetően az olajár mélyrepülésének és az orosz-ukrán konfliktus miatt kivetett nyugati gazdasági szankcióknak. Ez rendkívül kedvező környezetet teremtett a szektornak (ez alatt mi a londoni tőzsdére is bevezetett cégeket, az MMK-t az NLMK-t, az Evrazt és a Severstalt értjük), amelynek bevételei döntően dollárban, míg költségei legnagyobb részt rubelben denomináltak. Ennek eredményeképpen a szektor profitabilitása jelentősen megnőtt. Ugyanakkor ez nem járt együtt a szektor beruházási aktivitásának növekedésével, mivel a hazai kereslet a jelentős bizonytalanság miatt visszaesett. Ráadásul a globális acélipar is túlkínálattal küzdött, amelyért döntően a kínai termelők voltak a felelősek. Ezért a vállalatok megfelelő beruházási lehetőségek híján, a megnövekedett szabad cash flow-jukat a hitelállományuk leépítésére, majd egyre magasabb osztalékok kifizetésére fordították. A rubel árfolyama 2017-ben már nem gyengült tovább, sőt erősödött is, de a kínai kínálati reformoknak és a javulók globális gazdasági kilátásoknak köszönhetően az acélárak növekedésnek indultak, ami újabb csúcsra juttatta a szektor jövedelmezőségét.
Acélárak dollárban (jobb oldali ábra) és rubelben (bal oldali ábra)
Forrás:Bloomberg
Ez oda vezetett, hogy a szektor már szinte teljesen visszafizette az adósságait, és a vállalatok részvényesi szabad cash flow yield-je 10% körüli szintre, az ezzel összefüggő osztalékhozama pedig 7-8%-ra emelkedett.
Forrás: OTP Fundman, Bloomberg
A kérdés, hogy ez a szint fenntartható-e, vagy esetleg kedvező esetben még tovább emelhető-e? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához a kínai kínálati reformokat és az új környezetvédelmi politikát kell jobban megvizsgálnunk.
A kínai kínálati reformok és az új környezetvédelmi politika
Az országban eluralkodó jelentős környezetszennyezés hatására Kína 2013-ban elfogadta az új Levegő törvényt amelyben 35 µg/m3-ben jelölte ki a minimum kívánatosnak ítélt átlagos éves levegő szállópor koncentráció értékét (PM2.5). Viszonyításképpen ez az érték 2012-ben 72 µg/m3 volt az országban, ugyanakkor a WHO által kívánatosnak tartott érték 10 µg/m3. Ennek megfelelően 2013 és 2016 között az ország nagykibocsátóit elkezdték felszerelni különböző gáztisztító berendezésekkel (de-SOx, de-NOx), amelyek viszonylag kis beruházással, de mégis jelentősen csökkentették a gyárak károsanyag kibocsátását. Tehát először az alacsonyan lógó gyümölcsöket szedték le, aminek eredményeképpen a levegő szállópor koncentrációja 47 µg/m3-re csökkent három év leforgása alatt. Ezek után 2016-ban meghirdették az úgynevezett Kínálati Reformokat. Ennek az volt a célja, hogy a hatékonytalan, ráadásul erősen környezetszennyező üzemek/gyárak bezárásával megszüntessék a nyersanyag kitermelő és feldolgozó szektorban tapasztalható túltermelést, ami együtt járt a szektor alacsony megtérülésével és már veszélyeztette a pénzügyi szektor stabilitását is (a magas nemteljesítő hitelállományon keresztül). Mivel Kína a világ legnagyobb acéltermelője és fogyasztója is (piaci részesedések: globális acéltermelés: 49,6%-a, a globális fogyasztás 45%-a)), ezért ha az országban túltermelés van, akkor azt kiexportálva túlkínálatot okoz a globális piacon is, mint ahogy okozott is az elmúlt 10 évben is.
Kínai nettó acélexport alakulása
Forrás:Bloomberg
Nyilván ez nem tetszett a világ többi országnak ezért különféle védővámokkal próbálták védeni a hazai termelőiket, de úgy látszik nem ez, hanem a már említett kínálati reformok és az új környezetvédelmi politika fogja megoldani a helyzetet. A kínálati reformok eredményességében sok elemző nem hitt, arra hivatkozva, hogy annak jelentős foglalkoztatásbeli vesztesége lesz, amit a kínai vezetés nem mer majd felvállalni, de úgy látszik tévedtek.
A Goldman Sachs becslése szerint 2015 óta a kínai acélipari kapacitás közel 20 százalékát tartósan bezárták, aminek eredményeképpen az elemzőház becslése szerint a kínai termelők effektív kapacitáskihasználtsága 2017-ben 100%-osra ugrott és várhatóan 2020-ig is ennek a közelében maradhat. Ennek az oka, hogy a kínálati reformok és az új környezetvédelmi politika lényegében olyan környezetet teremtett, hogy a kínai termelők nem tudnak kínálatnöveléssel reagálni az acélárak emelkedésére, (ahogy azt tették ezt mindig a múltban). A bezáratott gyárak ugyanis nem nyithatnak ki, a meglévők pedig nem növelhetik a termelést, mert akkor megszegnék a környezetvédelmi normákat. Ennek eredményeképpen a kínai nettó acélexport 2017 első 9 hónapjában több mint 30%-kal esett, az emelkedő acélárak ellenére. Ezt a helyzetet csak fokozta a 2017 augusztusában bejelentett új rövid távú intézkedéscsomag, amelynek értelmében minimum 15%-kal kell csökkenteni a levegő szállópor koncentrációját az előző évhez képest a téli fűtési időszakban (2017 november – 2018 március) az ország 3 legszennyezettebb régiójában (Peking-Tianjin-Hebei). Ez rövid távon csak úgy érhető el, ha gyárakat zárnak be ideiglenesen, de nyilvánvalóan erre valami hosszabb távú megoldást is ki kell előbb-utóbb találni, ha tényleg az a cél, hogy a kínai levegőminőség elérje a kínai hatóságok által meghatározott határértéket. Különösen azért fontos ez a régió, mivel ez a kínai gazdaság motorja: igaz, hogy az ország területének csak a 7%-át teszi ki, de itt állítják elő az ország GDP-jének negyedét és a teljes éves károsanyag kibocsátás 28-29%-át. Emellett itt található az ország acéltermelő kapacitásának a 43%-a.
Forrás: www.berkleyearth.org
A szennyezés így nem egyenletes módon oszlik el, pl az előbb említett gócpontban a levegő éves átlagos szállópor koncentrációja 70 µg/m3, amely még mindig kétszer akkora, mint a hivatalos célérték (cél: 35 µg/m3). Ez a kritikusabb napokon akár 200 fölé is mehet és minden 4. nap kritikusnak számít a téli fűtési szezonban. A Kínai Környezetvédelmi Minisztérium szerint országos szinten a 2015-ös szinthez képest 27-54 százalékkal, míg a Peking-Tianjin-Hebei régióban 70%-kal kellene csökkenteni a károsanyag kibocsátás mértékét, hogy teljesüljön a hivatalos cél. Ha ezt azonnal akarnák elérni, akkor lényegében be kellene zárni a kínai acéltermelés harmadát (0,7*0,43=0,301), tehát ez a folyamat nagy valószínűséggel egy hosszabb távú trend kezdete lehet, ha hiszünk abban, hogy mint eddig minden jelentősebb fejlettebb gazdaságnak előbb utóbb a Kínának is sikerül jelentősen javítani az ország levegőjének minőségén. A történelmi példák alapján úgy gondolom, hogy az alapszcenárió inkább az, hogy sikerül, minthogy nem, mivel az ilyen jelentős környezetszennyezés politikailag sem tarható fenn hosszú távon, és racionális ezért gazdasági áldozatot is hozni. Összahasonlításképpen Az alábbi ábra pl. Magyarország historikus szállópor koncentrációját mutatja, ami azért is érdekes mert Európában nálunk az egyik legszennyezettebb a levegő (mondjuk ennek valószínűleg földrajzi okai is vannak).
Szállópor koncentráció (pm2,5) alakulása Magyarországon és az EU-28-ban
Forrás:OMSZ, EEA
Ha viszont ez így lesz, akkor ez a strukturális változást okoz az acél piacán, ami azt jelentené, hogy a mostani árszintek viszonylag hosszú ideig velünk maradhatnak és nem a ciklus tetejét, jelentik. Sőt, ha a kínai folyamatok együtt járnak a világgazdaság fellendülésével, akkor a globális kereslet felfutásával az árak rövidebb-hosszabb időre el is szállhatnak, hiszen a kínai termelők most már nem tudnak érdemben reagálni a megnövekedett keresletre.
Miért az oroszok acélgyártókkal játsszuk meg ezt az ötletet?
Egyrészt azért mert őket ismerjük. Másrészt pedig azért, mert ahogy a poszt elején említettük az orosz acélszektor jelentős adósságleépítésen van túl és magas osztalékot fizet. Ráadásul az orosz gazdaságban az elmúlt évek történései miatt (orosz-ukrán konfliktus, szankciók, olajáresés) lehet egy jelentős elhalasztott kereslet is az acél iránt, amit a gazdasási helyzet normalizálódásával valószínűleg ki kell majd elégíteni. Mindezek a tényezők, hasznosak lehetnek abban az esetben, ha esetleg nem válik be a fentebb vázolt kínai szcenárió és az acélszektorban mégsem strukturális változás zajlik le éppen, hanem valóban csak a ciklus tetején vagyunk.
Májusi események – Protek vétel
Április végén, május elején növeltük a kitettségünket a Protek orosz gyógyszercég részvényeiből, mivel véleményünk szerint a piac indokolatlanul büntette meg az egyébként várakozásainknak megfelelő féléves számai után. A vállalat a rubel felértékelődése miatt jelentős nem realizált árfolyamveszteséget mutatott ki a dollár betétein, amire valószínűleg nem számított a piac (elemzői szinten senki nem követi a vállalatot a brókerek közül, így vélhetően mindenki saját elemzésekből dolgozik). Azonban úgy gondoljuk, hogy a Protek működési környezetében jelentős javulás következett be az elmúlt időszakban. A cég gyakorlatilag lefedi a teljes orosz gyógyszeripart, egyaránt jelen van a gyógyszergyártásban, a gyógyszernagykereskedelemben és a gyógyszerkiskereskedelemben (patikák) is. Az első negyedévben a legnagyobb szegmense, a gyógyszer disztribúció/nagykereskedelem 25 százalékkal tudott növekedni, míg a másik két szegmens még ennél is nagyobb mértékben: gyógyszergyártás +49,3%-kal, gyógyszertári értékesítés: +32,1%-kal nőtt.
Áprilisi események – Sollers vétel
Áprilisban folytattuk a Sollers (UAZ, Ford, Mazda gépkocsik oroszországi gyártója) részvények csipegetését, mivel úgy gondoljuk, hogy az orosz makrogazdasági helyzet javulásával az új autó értékesítések is előbb utóbb növekedési pályára tudnak majd állni. Ebből a szempontból az április meghozta a várva várt fordulatot: az orosz új autó értékesítések év/év alapon egymás után két hónapban is növekedni tudtak, amire kb. 4 éve nem volt példa.
Orosz új autó értékesítések változása (év/év)
Forrás: Bloomberg
Áprilisi események – TMK vétel
Áprilisban növeltük a kitettségünket a TMK nevű acél ipari-és olajvezetékeket gyártó vállalatból. Korábban egyszer már írtunk erről a cégről, bár akkor nem jöttek be a számításaink, mivel a kirobbanó orosz-ukrán válság majd az ez után következett olajáresés miatt a tőkeáttétel lecsökkenésére alapuló sztori nem tudott megvalósulni (az elszálló rubel, a megnövekedett finanszírozási költségek és a masszív olajáresés miatt). Ennek ellenére a céget azóta is követjük, és most ismét elérkezettnek láttuk az időt a vásárlásra. A vállalat két főbb piacon működik: Oroszországban és az Egyesült Államokban. Az orosz rész viszonylag stabilan alakult az elmúlt időszakban, bár az tény, hogy a leértékelődő rubel negatív hatását nem tudták egy az egyben áthárítani az orosz olajvállalatokra, így dollárban kifejezve az orosz szegmensben is csökkent a profit az elmúlt időszakban, de még kezelhető mértékben.
Márciusi események – Globaltrans részleges eladás
Nagyon jól teljesített az elmúlt időszakban a Globaltrans nevű vasúti szállítmányozási cégünk, amit már régóta stabil eleme a portfolióknak. A vállalatnak két főbb üzleti szegmense van, az egyik a vasúti gondolák szegmense, a másik az olajtanker kocsik szegmense. A gondolákban általában ömlesztett anyagokat szállítanak (szén, acél, vasérc, sóder, homok, stb), míg az olajtankerekben kőolajat és kőolajszármazékokat. Ebből kifolyólag, míg a gondolák iránti kereslet erősen ciklikus, addig a olajtankerek iránti kereslet általában stabilan, sokkal kiszámíthatóbban szokott alakulni (hacsak nem adnak át egy-egy újabb olajvezetéket).
Az orosz gondola piac egén már 2014 előtt baljós árnyak jelentek meg: az orosz gazdaság növekedése csak nem akart beindulni a 2007-2008-as válság óta, aminek eredményeképpen kezdett megbomlani a kereslet-kínálat egyensúlya a gondolák piacán: enyhe túlkínálat alakult ki a kocsikból, amit döntően rubel alapú hitelből finanszíroztak a vállalatok (mivel a szállítmányozó cégek árbevételének szinte 100%-a rubelben keletkezik). 2014-ben aztán kialakult a tökéletes pénzügyi vihar az orosz gondola piacon: először az orosz-ukrán válság ütött be, majd a maláj utasszállító lelövése miatt bevezetett szektorális szankciók tesztelték az orosz gazdaság ellenálló képességét. A végső döfést az olajárak összeszakadása jelentette 2014 végén, aminek eredményeképpen az orosz rubel árfolyama több mint 75 százalékkal értékelődött le, a jegybanki alapkamat pedig 6-ról 17%-ra emelkedett bő egy év leforgása alatt, ami jelentős negatív sokkot jelentett a jelentősen eladósodott szektor számára. A helyzetet tovább rontotta, hogy a gazdasági sokk tovább csökkentette a keresletet a vasúti gondolák iránt, ami tovább növelte a túlkínálatot a piacon és a mélybe küldte szolgáltatási díjakat, ezzel a szektor jövedelmezőségét. Tehát mind a pénzügyi (megemelkedett finanszírozási költségek), mind az üzemi soron jelentős veszteséget kellett elszenvednie a vasúti gondola szegmensnek. Ennek megfelelően a Globaltrans árfolyama is a mélybe zuhant. Ezt a vérzivataros időszakot használtuk ki arra, hogy pozíciót építsünk ki a papírban, mivel a szektorral ellentétben a Globaltrans nem volt vészesen eladósodva, illetve az egyik legfiatalabb vasúti flottával rendelkezett/ik az orosz piacon, így nincs jelentős újra-beruházási igénye, illetve a működési költségei is az egyik legalacsonyabbak a szektorban. Röviden: úgy ítéltük meg, hogy a Globaltrans túl fogja élni, és nyertesen, megerősödve fog kikerülni a válságból.
Phosagro: az új kedvenc agrárcégünk
A havi jelentéseinkben említettük, hogy az elmúlt hónapok folyamán fokozatosan strukturáltuk át az orosz műtrágya kitettségünket: a nyár folyamán fokozatosan szálltunk ki az alapvetően nitrogén alapú műtrágyákat gyártó Akron-ból, míg növeltük a kitettségünket a foszfát alapú műtrágyákat gyártó Phosagro-ban, amiből a kezdő legnagyobb pakettünket az év eleji beöntőben rendkívül jó áron kaparintottuk meg. Hogy mi volt a poén ezekben a cégekben már leírtuk korábban (Acron: az orosz-ukrán válság nagy nyertese, Kínai segítség a gazdáknak), Röviden: mivel mindegyik orosz műtrágyagyártó 70 százalék feletti exportkitettséggel rendelkezik ezért bevételei legnagyobb része dollárban, kiadásai pedig rubelben keletkeznek. Ezért a rubel jelentős leértékelődésével ezeknek a cégeknek a profitja felrobban (jó értelemben véve) mindaddig, amíg a dollárban kifejezett végtermék árak nem esnek jelentősen (vagy jóval kisebb mértékben, mint a rubel). A stratégia működött is, ezek a papírok nagyon jól teljesítettek az elmúlt két évben, az Akron például közel megduplázódott dollárban kifejezve. De akkor miért adtuk el az elsősorban nitrogénes Akron-t és miért szerettük meg helyette az elsősorban foszfátos Phosagro-t?
Orosz műtrágyagyártók teljes hozamának alakulása az elmúlt két évben dollárban kifejezve
Forrás: Bloomberg
Ismét jó áron az orosz Dagobert bácsi
Sokat írtunk már az orosz részvénypiacról, főleg akkor, amikor tombolt a válság, és rengeteg jó befektetési lehetőség adódott. Azóta lecsillapodtak a kedélyek, az orosz gazdaság alkalmazkodott az alacsonyabb olajárakhoz (nagyrészt a rubel leértékelődésén keresztül) és elmaradt a sokak által várt gazdasági összeomlás. Ez tükröződik a részvénypiac teljesítményén is, az idei évben az orosz piac az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta. Különösen a nem állami kézben lévő papírok teljesítettek jól, ahonnan mi is előszeretettel válogatunk a Fundman Alapba. Azonban nem minden részvény vett részt az emelkedésben, az idei egyik nagy vesztes a teljesen speciális megközelítést érdemlő Szurgutnyeftegaz (a továbbiakban a digitális pazarlás elkerülése érdekében: Szurgut), és annak is különösen az osztalékelsőbbségi részvénye volt, amely ismét érdekes befektetési lehetőséget kínál (nemrég vettünk is az Alapba) – a továbbiakban erről a papírról lesz szó. Korábban már írtunk a cégről (itt, és itt).
A Szurgut osztalékelsőbbségi részvényének árfolyamalakulása az utóbbi években
Protek: a legjobb orvosság az osztalék
Az egyik legnagyobb érték egy tőzsdei cég működésében, ha hajlandó megosztani a profitot a kisebbségi tulajdonosokkal, és az ész nélküli készpénzhalmozás (vagy rosszabb esetben elherdálás/ellopás) helyett kifizeti osztalékban. Ez még az olyan zord vidéken is igaz, mint az orosz tőzsde, ahol pedig notórius "gyűjtögetők" vannak – persze az ilyen cégekért nem feltétlenül kell külföldre menni..
A jó készpénztermelő, és azt a befektetőkkel időről-időre akár rendszeres, akár rendkívüli osztalék vagy részvény visszavásárlás (és utána bevonás!) útján megosztó cégek általában el is nyerik méltó jutalmukat a befektetőktől magasabb árazás formájában. Az sem ritka ilyenkor, hogy pusztán az osztalékfizetés ténye annyit javít a részvény megítélésén, hogy a kifizetés után, a felhalmozott készpénz nélküli cég többet ér, mint a bejelentés előtt.
Kiemelt figyelmet fordítunk ezért az olyan befektetési lehetőségek megkeresésére, ahol az adott vállalat stabil készpénztermelő képességgel rendelkezik, de azt valami oknál fogva – akár egy beruházási program finanszírozása, vagy nehezebb iparági környezet miatti óvatosság miatt – nem fizeti ki, viszont jó esély nyílik arra, hogy ez a hozzáállása megváltozik.
Az elmúlt időszakban az egyik legérdekesebb ilyen változás az orosz gyógyszerforgalmazó, és -gyártó vállalat, a Protek politikájában következett be. A céget, amelyben az erős partneri kapcsolat zálogaként a Richternek is tulajdonrésze van, már a 2010-es tőzsdei bevezetése óta figyelemmel kísérjük. Akkor meglehetősen rózsás jövőkeppel árazták be (a kibocsátást bonyolító brókercég elemzője a maradványidőszakban is 20%-os növekedést vetített előre), ezért nem is vettünk belőle. Nem telt el azonban sok idő, és az eredmény elmaradt az optimista előrejelzésektől, "elromlott" a piaca – azaz a sok IPO-nál megfigyelhető eset következett be: a bennfentesek a csúcson tömték meg a többieket. Állítólag volt, aki ezt annyira zokon vette, hogy egy konferencián a menedzsment-találkozó alkalmával a vaskos kibocsátási prospektust a pénzügyi igazgatóhoz vágta. Jogos volt a felháborodás: ez a karcolás semmi nem volt ahhoz képest, mint amit a befektetők elszenvedtek, mikor elkezdett zuhanni az árfolyam.
A kezdeti nehéz idők
Ezzel párhuzamosan azonban javult az értékeltség, és egyre érdekesebb lett a sztori.