Acélos cash flow-k

Az acélszektorról a legtöbb befektetőnek annak ciklikus természete ugrik be először. Ezzel mi is így vagyunk, ezért amikor az orosz acélipari kitettségeink egyre másra jelentették be az egyre magasabb osztalék-kifizetési javaslataikat, először csak elintéztük annyival, hogy az iparág ciklikusságából adódóan ez a magas osztalékhozam nagy valószínűséggel nem fenntartható. Aztán megvizsgáltuk jobban az iparágat és elgondolkodtunk…

Az orosz acélszektor rövid áttekintése

Az orosz acélszektor az elmúlt pár év nagy nyertese volt, amelyben több tényező is szerepet játszott. Először is az orosz rubel árfolyama jelentős gyengülésen esett át az elmúlt években köszönhetően az olajár mélyrepülésének és az orosz-ukrán konfliktus miatt kivetett nyugati gazdasági szankcióknak. Ez rendkívül kedvező környezetet teremtett a szektornak (ez alatt mi a londoni tőzsdére is bevezetett cégeket, az MMK-t az NLMK-t, az Evrazt és a Severstalt értjük), amelynek bevételei döntően dollárban, míg költségei legnagyobb részt rubelben denomináltak. Ennek eredményeképpen a szektor profitabilitása jelentősen megnőtt. Ugyanakkor ez nem járt együtt a szektor beruházási aktivitásának növekedésével, mivel a hazai kereslet a jelentős bizonytalanság miatt visszaesett. Ráadásul a globális acélipar is túlkínálattal küzdött, amelyért döntően a kínai termelők voltak a felelősek.  Ezért a vállalatok megfelelő beruházási lehetőségek híján, a megnövekedett szabad cash flow-jukat a hitelállományuk leépítésére, majd egyre magasabb osztalékok kifizetésére fordították. A rubel árfolyama 2017-ben már nem gyengült tovább, sőt erősödött is, de a kínai kínálati reformoknak és a javulók globális gazdasági kilátásoknak köszönhetően az acélárak növekedésnek indultak, ami újabb csúcsra juttatta a szektor jövedelmezőségét.

Acélárak dollárban (jobb oldali ábra) és rubelben (bal oldali ábra)

Forrás:Bloomberg

Ez oda vezetett, hogy a szektor már szinte teljesen visszafizette az adósságait, és a vállalatok részvényesi szabad cash flow yield-je 10% körüli szintre, az ezzel összefüggő osztalékhozama pedig 7-8%-ra emelkedett.

Forrás: OTP Fundman, Bloomberg

A kérdés, hogy ez a szint fenntartható-e, vagy esetleg kedvező esetben még tovább emelhető-e? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához a kínai kínálati reformokat és az új környezetvédelmi politikát kell jobban megvizsgálnunk.

 

A kínai kínálati reformok és az új környezetvédelmi politika

Az országban eluralkodó jelentős környezetszennyezés hatására Kína 2013-ban elfogadta az új Levegő törvényt amelyben 35 µg/m3-ben jelölte ki a minimum kívánatosnak ítélt átlagos éves levegő szállópor koncentráció értékét (PM2.5). Viszonyításképpen ez az érték 2012-ben 72 µg/m3 volt az országban, ugyanakkor a WHO által kívánatosnak tartott érték 10 µg/m3. Ennek megfelelően 2013 és 2016 között az ország nagykibocsátóit elkezdték felszerelni különböző gáztisztító berendezésekkel (de-SOx, de-NOx), amelyek viszonylag kis beruházással, de mégis jelentősen csökkentették a gyárak károsanyag kibocsátását. Tehát először az alacsonyan lógó gyümölcsöket szedték le, aminek eredményeképpen a levegő szállópor koncentrációja 47 µg/m3-re csökkent három év leforgása alatt. Ezek után 2016-ban meghirdették az úgynevezett Kínálati Reformokat. Ennek az volt a célja, hogy a hatékonytalan, ráadásul erősen környezetszennyező üzemek/gyárak bezárásával megszüntessék a nyersanyag kitermelő és feldolgozó szektorban tapasztalható túltermelést, ami együtt járt a szektor alacsony megtérülésével és már veszélyeztette a pénzügyi szektor stabilitását is (a magas nemteljesítő hitelállományon keresztül). Mivel Kína a világ legnagyobb acéltermelője és fogyasztója is (piaci részesedések: globális acéltermelés: 49,6%-a, a globális fogyasztás 45%-a)), ezért ha az országban túltermelés van, akkor azt kiexportálva túlkínálatot okoz a globális piacon is, mint ahogy okozott is az elmúlt 10 évben is.

Kínai nettó acélexport alakulása

Forrás:Bloomberg

Nyilván ez nem tetszett a világ többi országnak ezért különféle védővámokkal próbálták védeni a hazai termelőiket, de úgy látszik nem ez, hanem a már említett kínálati reformok és az új környezetvédelmi politika fogja megoldani a helyzetet. A kínálati reformok eredményességében sok elemző nem hitt, arra hivatkozva, hogy annak jelentős foglalkoztatásbeli vesztesége lesz, amit a kínai vezetés nem mer majd felvállalni, de úgy látszik tévedtek.

A Goldman Sachs becslése szerint 2015 óta a kínai acélipari kapacitás közel 20 százalékát tartósan bezárták, aminek eredményeképpen az elemzőház becslése szerint a kínai termelők effektív kapacitáskihasználtsága 2017-ben 100%-osra ugrott és várhatóan 2020-ig is ennek a közelében maradhat. Ennek az oka, hogy a kínálati reformok és az új környezetvédelmi politika lényegében olyan környezetet teremtett, hogy a kínai termelők nem tudnak kínálatnöveléssel reagálni az acélárak emelkedésére, (ahogy azt tették ezt mindig a múltban). A bezáratott gyárak ugyanis nem nyithatnak ki, a meglévők pedig nem növelhetik a termelést, mert akkor megszegnék a környezetvédelmi normákat. Ennek eredményeképpen a kínai nettó acélexport 2017 első 9 hónapjában több mint 30%-kal esett, az emelkedő acélárak ellenére. Ezt a helyzetet csak fokozta a 2017 augusztusában bejelentett új rövid távú intézkedéscsomag, amelynek értelmében minimum 15%-kal kell csökkenteni a levegő szállópor koncentrációját az előző évhez képest a téli fűtési időszakban (2017 november – 2018 március) az ország 3 legszennyezettebb régiójában (Peking-Tianjin-Hebei). Ez rövid távon csak úgy érhető el, ha gyárakat zárnak be ideiglenesen, de nyilvánvalóan erre valami hosszabb távú megoldást is ki kell előbb-utóbb találni, ha tényleg az a cél, hogy a kínai levegőminőség elérje a kínai hatóságok által meghatározott határértéket. Különösen azért fontos ez a régió, mivel ez a kínai gazdaság motorja: igaz, hogy az ország területének csak a 7%-át teszi ki, de itt állítják elő az ország GDP-jének negyedét és a teljes éves károsanyag kibocsátás 28-29%-át. Emellett itt található az ország acéltermelő kapacitásának a 43%-a.

Forrás: www.berkleyearth.org

A szennyezés így nem egyenletes módon oszlik el, pl az előbb említett gócpontban a levegő éves átlagos szállópor koncentrációja 70 µg/m3, amely még mindig kétszer akkora, mint a hivatalos célérték (cél: 35 µg/m3). Ez a kritikusabb napokon akár 200 fölé is mehet és minden 4. nap kritikusnak számít a téli fűtési szezonban. A Kínai Környezetvédelmi Minisztérium szerint országos szinten a 2015-ös szinthez képest 27-54 százalékkal, míg a Peking-Tianjin-Hebei régióban 70%-kal kellene csökkenteni a károsanyag kibocsátás mértékét, hogy teljesüljön a hivatalos cél. Ha ezt azonnal akarnák elérni, akkor lényegében be kellene zárni a kínai acéltermelés harmadát (0,7*0,43=0,301), tehát ez a folyamat nagy valószínűséggel egy hosszabb távú trend kezdete lehet, ha hiszünk abban, hogy mint eddig minden jelentősebb fejlettebb gazdaságnak előbb utóbb a Kínának is sikerül jelentősen javítani az ország levegőjének minőségén. A történelmi példák alapján úgy gondolom, hogy az alapszcenárió inkább az, hogy sikerül, minthogy nem, mivel az ilyen jelentős környezetszennyezés politikailag sem tarható fenn hosszú távon, és racionális ezért gazdasági áldozatot is hozni. Összahasonlításképpen Az alábbi ábra pl. Magyarország historikus szállópor koncentrációját mutatja, ami azért is érdekes mert Európában nálunk az egyik legszennyezettebb a levegő (mondjuk ennek valószínűleg földrajzi okai is vannak).  

Szállópor koncentráció (pm2,5) alakulása Magyarországon és az EU-28-ban

Forrás:OMSZ, EEA

Ha viszont ez így lesz, akkor ez a strukturális változást okoz az acél piacán, ami azt jelentené, hogy a mostani árszintek viszonylag hosszú ideig velünk maradhatnak és nem a ciklus tetejét, jelentik. Sőt, ha a kínai folyamatok együtt járnak a világgazdaság fellendülésével, akkor a globális kereslet felfutásával az árak rövidebb-hosszabb időre el is szállhatnak, hiszen a kínai termelők most már nem tudnak érdemben reagálni a megnövekedett keresletre.

Miért az oroszok acélgyártókkal játsszuk meg ezt az ötletet?

Egyrészt azért mert őket ismerjük. Másrészt pedig azért, mert ahogy a poszt elején említettük az orosz acélszektor jelentős adósságleépítésen van túl és magas osztalékot fizet. Ráadásul az orosz gazdaságban az elmúlt évek történései miatt (orosz-ukrán konfliktus, szankciók, olajáresés) lehet egy jelentős elhalasztott kereslet is az acél iránt, amit a gazdasási helyzet normalizálódásával valószínűleg ki kell majd elégíteni. Mindezek a tényezők, hasznosak lehetnek abban az esetben, ha esetleg nem válik be a fentebb vázolt kínai szcenárió és az acélszektorban mégsem strukturális változás zajlik le éppen, hanem valóban csak a ciklus tetején vagyunk.

Májusi események – Protek vétel

Április végén, május elején növeltük a kitettségünket a Protek orosz gyógyszercég részvényeiből, mivel véleményünk szerint a piac indokolatlanul büntette meg az egyébként várakozásainknak megfelelő féléves számai után. A vállalat a rubel felértékelődése miatt jelentős nem realizált árfolyamveszteséget mutatott ki a dollár betétein, amire valószínűleg nem számított a piac (elemzői szinten senki nem követi a vállalatot a brókerek közül, így vélhetően mindenki saját elemzésekből dolgozik). Azonban úgy gondoljuk, hogy a Protek működési környezetében jelentős javulás következett be az elmúlt időszakban. A cég gyakorlatilag lefedi a teljes orosz gyógyszeripart, egyaránt jelen van a gyógyszergyártásban, a gyógyszernagykereskedelemben és a gyógyszerkiskereskedelemben (patikák) is. Az első negyedévben a legnagyobb szegmense, a gyógyszer disztribúció/nagykereskedelem 25 százalékkal tudott növekedni, míg a másik két szegmens még ennél is nagyobb mértékben: gyógyszergyártás +49,3%-kal, gyógyszertári értékesítés: +32,1%-kal nőtt.

Continue reading

Áprilisi események – Sollers vétel

Áprilisban folytattuk a Sollers (UAZ, Ford, Mazda gépkocsik oroszországi gyártója) részvények csipegetését, mivel úgy gondoljuk, hogy az orosz makrogazdasági helyzet javulásával az új autó értékesítések is előbb utóbb növekedési pályára tudnak majd állni. Ebből a szempontból az április meghozta a várva várt fordulatot: az orosz új autó értékesítések év/év alapon egymás után két hónapban is növekedni tudtak, amire kb. 4 éve nem volt példa.  

Orosz új autó értékesítések változása (év/év)

Forrás: Bloomberg

Continue reading

Áprilisi események – TMK vétel

Áprilisban növeltük a kitettségünket a TMK nevű acél ipari-és olajvezetékeket gyártó vállalatból. Korábban egyszer már írtunk erről a cégről, bár akkor nem jöttek be a számításaink, mivel a kirobbanó orosz-ukrán válság majd az ez után következett olajáresés miatt a tőkeáttétel lecsökkenésére alapuló sztori nem tudott megvalósulni (az elszálló rubel, a megnövekedett finanszírozási költségek és a masszív olajáresés miatt). Ennek ellenére a céget azóta is követjük, és most ismét elérkezettnek láttuk az időt a vásárlásra. A vállalat két főbb piacon működik: Oroszországban és az Egyesült Államokban. Az orosz rész viszonylag stabilan alakult az elmúlt időszakban, bár az tény, hogy a leértékelődő rubel negatív hatását nem tudták egy az egyben áthárítani az orosz olajvállalatokra, így dollárban kifejezve az orosz szegmensben is csökkent a profit az elmúlt időszakban, de még kezelhető mértékben.

Continue reading

Márciusi események – Globaltrans részleges eladás

Nagyon jól teljesített az elmúlt időszakban a Globaltrans nevű vasúti szállítmányozási cégünk, amit már régóta stabil eleme a portfolióknak. A vállalatnak két főbb üzleti szegmense van, az egyik a vasúti gondolák szegmense, a másik az olajtanker kocsik szegmense.  A gondolákban általában ömlesztett anyagokat szállítanak (szén, acél, vasérc, sóder, homok, stb), míg az olajtankerekben kőolajat és kőolajszármazékokat. Ebből kifolyólag, míg a gondolák iránti kereslet erősen ciklikus, addig a olajtankerek iránti kereslet általában stabilan, sokkal kiszámíthatóbban szokott alakulni (hacsak nem adnak át egy-egy újabb olajvezetéket).

Az orosz gondola piac egén már 2014 előtt baljós árnyak jelentek meg: az orosz gazdaság növekedése csak nem akart beindulni a 2007-2008-as válság óta, aminek eredményeképpen kezdett megbomlani a kereslet-kínálat egyensúlya a gondolák piacán: enyhe túlkínálat alakult ki a kocsikból, amit döntően rubel alapú hitelből finanszíroztak a vállalatok (mivel a szállítmányozó cégek árbevételének szinte 100%-a rubelben keletkezik). 2014-ben aztán kialakult a tökéletes pénzügyi vihar az orosz gondola piacon: először az orosz-ukrán válság ütött be, majd a maláj utasszállító lelövése miatt bevezetett szektorális szankciók tesztelték az orosz gazdaság ellenálló képességét. A végső döfést az olajárak összeszakadása jelentette 2014 végén, aminek eredményeképpen az orosz rubel árfolyama több mint 75 százalékkal értékelődött le, a jegybanki alapkamat pedig 6-ról 17%-ra emelkedett bő egy év leforgása alatt, ami jelentős negatív sokkot jelentett a jelentősen eladósodott szektor számára. A helyzetet tovább rontotta, hogy a gazdasági sokk tovább csökkentette a keresletet a vasúti gondolák iránt, ami tovább növelte a túlkínálatot a piacon és a mélybe küldte szolgáltatási díjakat, ezzel a szektor jövedelmezőségét. Tehát mind a pénzügyi (megemelkedett finanszírozási költségek), mind az üzemi soron jelentős veszteséget kellett elszenvednie a vasúti gondola szegmensnek. Ennek megfelelően a Globaltrans árfolyama is a mélybe zuhant. Ezt a vérzivataros időszakot használtuk ki arra, hogy pozíciót építsünk ki a papírban, mivel a szektorral ellentétben a Globaltrans nem volt vészesen eladósodva, illetve az egyik legfiatalabb vasúti flottával rendelkezett/ik az orosz piacon, így nincs jelentős újra-beruházási igénye, illetve a működési költségei is az egyik legalacsonyabbak a szektorban. Röviden: úgy ítéltük meg, hogy a Globaltrans túl fogja élni, és nyertesen, megerősödve fog kikerülni a válságból.

Continue reading

Phosagro: az új kedvenc agrárcégünk

A havi jelentéseinkben említettük, hogy az elmúlt hónapok folyamán fokozatosan strukturáltuk át az orosz műtrágya kitettségünket: a nyár folyamán fokozatosan szálltunk ki az alapvetően nitrogén alapú műtrágyákat gyártó Akron-ból, míg növeltük a kitettségünket a foszfát alapú műtrágyákat gyártó Phosagro-ban, amiből a kezdő legnagyobb pakettünket az év eleji beöntőben rendkívül jó áron kaparintottuk meg. Hogy mi volt a poén ezekben a cégekben már leírtuk korábban (Acron: az orosz-ukrán válság nagy nyertese, Kínai segítség a gazdáknak), Röviden: mivel mindegyik orosz műtrágyagyártó 70 százalék feletti exportkitettséggel rendelkezik ezért bevételei legnagyobb része dollárban, kiadásai pedig rubelben keletkeznek. Ezért a rubel jelentős leértékelődésével ezeknek a cégeknek a profitja felrobban (jó értelemben véve) mindaddig, amíg a dollárban kifejezett végtermék árak nem esnek jelentősen (vagy jóval kisebb mértékben, mint a rubel). A stratégia működött is, ezek a papírok nagyon jól teljesítettek az elmúlt két évben, az Akron például közel megduplázódott dollárban kifejezve. De akkor miért adtuk el az elsősorban nitrogénes Akron-t és miért szerettük meg helyette az elsősorban foszfátos Phosagro-t?

Orosz műtrágyagyártók teljes hozamának alakulása az elmúlt két évben dollárban kifejezve

kep1

Forrás: Bloomberg

Continue reading

Ismét jó áron az orosz Dagobert bácsi

Sokat írtunk már az orosz részvénypiacról, főleg akkor, amikor tombolt a válság, és rengeteg jó befektetési lehetőség adódott. Azóta lecsillapodtak a kedélyek, az orosz gazdaság alkalmazkodott az alacsonyabb olajárakhoz (nagyrészt a rubel leértékelődésén keresztül) és elmaradt a sokak által várt gazdasági összeomlás. Ez tükröződik a részvénypiac teljesítményén is, az idei évben az orosz piac az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta. Különösen a nem állami kézben lévő papírok teljesítettek jól, ahonnan mi is előszeretettel válogatunk a Fundman Alapba. Azonban nem minden részvény vett részt az emelkedésben, az idei egyik nagy vesztes a teljesen speciális megközelítést érdemlő Szurgutnyeftegaz (a továbbiakban a digitális pazarlás elkerülése érdekében: Szurgut), és annak is különösen az osztalékelsőbbségi részvénye volt, amely ismét érdekes befektetési lehetőséget kínál (nemrég vettünk is az Alapba) – a továbbiakban erről a papírról lesz szó. Korábban már írtunk a cégről (itt, és itt).

pref-chart

A Szurgut osztalékelsőbbségi részvényének árfolyamalakulása az utóbbi években

 

Continue reading

Protek: a legjobb orvosság az osztalék

Az egyik legnagyobb érték egy tőzsdei cég működésében, ha hajlandó megosztani a profitot a kisebbségi tulajdonosokkal, és az ész nélküli készpénzhalmozás (vagy rosszabb esetben elherdálás/ellopás) helyett kifizeti osztalékban. Ez még az olyan zord vidéken is igaz, mint az orosz tőzsde, ahol pedig notórius "gyűjtögetők" vannak – persze az ilyen cégekért nem feltétlenül kell külföldre menni.. 

A jó készpénztermelő, és azt a befektetőkkel időről-időre akár rendszeres, akár rendkívüli osztalék vagy részvény visszavásárlás (és utána bevonás!) útján megosztó cégek általában el is nyerik méltó jutalmukat a befektetőktől magasabb árazás formájában. Az sem ritka ilyenkor, hogy pusztán az osztalékfizetés ténye annyit javít a részvény megítélésén, hogy a kifizetés után, a felhalmozott készpénz nélküli cég többet ér, mint a bejelentés előtt.

Kiemelt figyelmet fordítunk ezért az olyan befektetési lehetőségek megkeresésére, ahol az adott vállalat stabil készpénztermelő képességgel rendelkezik, de azt valami oknál fogva – akár egy beruházási program finanszírozása, vagy nehezebb iparági környezet miatti óvatosság miatt – nem fizeti ki, viszont jó esély nyílik arra, hogy ez a hozzáállása megváltozik.

Az elmúlt időszakban az egyik legérdekesebb ilyen változás az orosz gyógyszerforgalmazó, és -gyártó vállalat, a Protek politikájában következett be. A céget, amelyben az erős partneri kapcsolat zálogaként a Richternek is tulajdonrésze van, már a 2010-es tőzsdei bevezetése óta figyelemmel kísérjük. Akkor meglehetősen rózsás jövőkeppel árazták be (a kibocsátást bonyolító brókercég elemzője a maradványidőszakban is 20%-os növekedést vetített előre), ezért nem is vettünk belőle. Nem telt el azonban sok idő, és az eredmény elmaradt az optimista előrejelzésektől, "elromlott" a piaca – azaz a sok IPO-nál megfigyelhető eset következett be: a bennfentesek a csúcson tömték meg a többieket. Állítólag volt, aki ezt annyira zokon vette, hogy egy konferencián a menedzsment-találkozó alkalmával a vaskos kibocsátási prospektust a pénzügyi igazgatóhoz vágta. Jogos volt a felháborodás: ez a karcolás semmi nem volt ahhoz képest, mint amit a befektetők elszenvedtek, mikor elkezdett zuhanni az árfolyam.

 

sg2016060755350

A kezdeti nehéz idők

Ezzel párhuzamosan azonban javult az értékeltség, és egyre érdekesebb lett a sztori.

Continue reading

Aeroflot: sikeres felszállás

Lassan egy éve írtunk egy posztot az orosz légiközlekedési piacról, aminek az volt a főbb megállapítása, hogy a nemzetközi szankciók és az alacsony olajárak miatt összeszakadó rubel rendívül nehéz helyzetbe sodorta a beruházási ciklus csúcsán dollárban eladósodott iparágat. Akkori várakozásunk az volt, hogy a piac egy nehéz konszolidációs szakasz elé néz, pár szereplő kiesik a piacról és a legerősebb szereplő az Aeroflot fog győztesen kikerülni a történetből, hacsak a politika közbe nem szól. Szerencsére nem szólt, és a második legnagyobb orosz légitársaság a Transaero-t engedték csődbe menni, bár sokáig napirenden volt, hogy az Aeroflot-nak kellene kimentenie. Ez az Aeroflot szempontjából a lehető legrosszabb forgatókönyvnek számított volna, mivel a Transaero saját tőkéjének piaci értéke masszívan negatív tartományban volt,  (a hitelek értéke jóval nagyobb volt, mint a vállalat eszközeinek az értéke) ráadásul az Aeroflotnak egyáltalán nem volt szüksége a Transaero gépeire sem. Az orosz légiközlekedési piac már az orosz-ukrán válság előtt is kezdett túlkínálatossá válni, amihez csak hozzáadódtak a gazdasági szankciók és az olajárak masszív visszaesése miatti fogyasztási kereslet csökkenés is. A Transaero elengedése viszont új helyzetet teremtett, a túlkínálat megszűnt, ráadásul egy olyan szereplő hagyta el a piacot, amely a low cost stratégiájával folyamatosan 10-20%-kal az átlagos (economy) repülőjegyárak alá kínált. (Ez a stratégia úgy tűnik nem igazán működött…) Ezzel mérséklődött az árverseny, javult a megmaradó légitársaságok kapacitás kihasználtsága és így a jövedelmezősége is.

főkép

Continue reading

A rubelgyengítés mítosza

Az utóbbi időszakban az olajármozgással párhuzamosan a rubel is volatilis volt (ez általában egy eufemizmus az esésre). Széleskörűen elterjedt az az egyszerű hüvelykujjszabály, hogy csinálhat bármit is az olaj, a rubel árfolyamának úgy kell változnia, hogy a rubelben számított költségvetési bevételek változatlanok maradjanak. Emiatt pedig ha az olaj még jobban megmártózik, nem kizárt 100-es vagy 120-as rubel ártfolyam sem. Az excel-ben lefuttatott érzékenységvizsgálatok legalábbis elbírják. Meg is született a vicc, hogy "moszkvai matematikusok kiszámolták", hogy ahogy az olajárfolyam közelít a nullához,  a rubel árfolyam úgy konvergál a végtelenhez.

ruboil

Continue reading