Fundman Alap – Július

Az Alap számára jól alakult a július, a stagnáló részvénypiaci környezetben 4,39%-kal tudta növelni az árfolyamát, bár a referenciaindextől kis mértékben elmaradt. A teljesítményt a török papírjaink húzták: a bankjaink (Vakifbank +30% és a TSKB +20%) és a nagy diszkonton forgó holdingjaink (Aygaz +25%, Anadolu Grubu +27%) is kiemelkedően teljesítettek. Szintén hozzátettek a teljesítményhez az ingatlanszektorbeli cégeink: az orosz LSR (9%) és a felvásárlási ajánlatot kapó osztrák Atrium (+12,5%). A svájci Aryzta valamint az orosz HMS és az izraeli Teva ugyanakkor rontotta a teljesítményt. Az időszak során a török piacon az történt, amire egy kedvező szcenárió esetén számítottunk: A javuló makroökonómiai fundamentumok (a magas bázishatás miatt automatikusan lecsökkenő infláció, így megemelkedő reálhozam, valamint a nyári turistaszezon által is támogatott javuló folyó fizetési mérleg adatok) egyre nyilvánvalóbbá váltak.  Mivel a legnagyobb veszélyt jelentő, az orosz légvédelmi rendszer vásárlása miatti amerikai szankciós fenyegetések nem öltöttek testet (sőt, egy tipikusan Trump-i fordulat szinte elfogadta a jelenlegi török külpolitikát), a befektetők lecsaptak a magas kamatkülönbözetet és jelentős kamatcsökkentési kilátásokat kínáló török állampapírpiacra, a kedvező hangulat pedig a részvénypiaci bizalmat is segítette, és a csökkenő kamatokon, és erősödő lírán keresztül a vállalati mérlegekre is pozitívan hatott. A piaci emelkedés során némileg csökkentettünk a török kitettségünket, de véleményünk szerint jó eséllyel a következő hónapokra is kitarthat a lendület, és a török piac – amennyiben nem eszkalálódik semmilyen külső konfliktus – relatíve felülteljesítő lehet. Növeltük a nyugat-európai tőzsdéken forgó, de a globális világpiacot kiszolgáló ipari vállalatok súlyát, ebben a szegmensben ugyanis az elmúlt hónapokban sok esetben hatalmas alulteljesítést figyelhettünk meg, és az árazások kedvezővé váltak, miközben a fundamentumok véleményünk szerint továbbra is szilárdak. Az Alap az augusztust 97,5%-os részvénypozícióval kezdte, a devizakitettség pedig 63%-os volt. Jelenleg ez nem fedi le az általunk tartott részvények mögöttes devizáját, mert az elmúlt időszak forintgyengülése után indokoltnak láttuk visszafedezni a dollárkitettségünk jelentős részét, valamint az euró és török líra kitettségünk egy részét.

Fundman Alap – Június

Az Alap kiváló júniust tudhat maga mögött, a kedvező részvénypiaci hangulatban a referenciaindexet (+3,36%) túlszárnyalva, 6,59%-kal emelkedett az árfolyama. A legnagyobb pluszt az orosz ingatlanszektor reprezentánsai, az LSR (+20%) és az Etalon (+16%) tették hozzá az Alap teljesítményéhez, de kínai internetes MoMo (+26,5%) és a török háztartási cikk exportőr Vestel Beyaz (+26,5%) is kiválóan teljesített. Pozitívan teljesítettek a török bankjaink (elősorban a Vakifbank, Yapi Kredit Bank és az Isbank) és a hosszú állampapírjaink is.  A teljesítményt némileg mérsékelte a svájci Aryzta, a török Soda és a CIG Pannónia negatív hozama, de ezeket a papírokat kisebb súllyal tartottuk, illetve a visszaesésük sem volt jelentős. A megvalósult folyamatokat egy kicsit részletesebben bemutatva az orosz ingatlanszektorról elmondható, hogy az idei második félévben életbe lépő új szabályozás miatt (amely fogyasztóvédelmi okokból azt célozza meg, hogy az ingatlanfejlesztők elkülönített számlán kezeljék a projektekre előlegként beszedett összegeket) rendkívül népszerűtlenné váltak a szektor papírjai. Az emelkedő ingatlanárak, és a 10% fölötti cash flow és osztalékhozamok ellenére az ingatlanfejlesztő cégek a nettó eszközértékükhöz képest 50-70% közötti diszkonton forogtak a historikus átlag 30% körüli szinthez képest. Mivel a csökkenő hozamkörnyezetben egyre népszerűbbé válnak a jelzáloghitelek, és a szektorbeli konszolidáció során a kisebb fejlesztőktől jelentős piaci részt szerezhetnek a tőzsdei hátterű, stabil finanszírozású cégek (ezekbe fektettünk), úgy véljük, hogy indokolatlan a részvényekbe árazott pesszimizmus, és a júniusi emelkedés ellenére további felülteljesítésre van még tér. A kínai piacon a kereskedelmi tárgyalások összeomlása miatti kedvezőtlen hangulat fokozatosan alábbhagyott, és a konstruktívabb légkörben az egyébként bíztató első negyedévről beszámoló MoMo részvényeit ismét megtalálták a befektetők. A török piac szintén erősen negatív hangulatban kezdte a hónapot: a demokrácia kudarcának felfogott, mondvacsinált okkal megismételt isztambuli polgármesterválasztás, valamint az S400-as orosz védelmi eszköz beszerzése miatti fenyegető amerikai szankciók réme egyaránt negatívan hatott a befektetők kockázatvállalási kedvére. Ugyanakkor a javuló nemzetközi szentiment mellett segített, hogy  továbbra is folytatódott a török külkereskedelmi mérleg javulása (ez jelentősen csökkenti a török lírára nehezedő nyomást), a banki betéti kamatokat  ismét hagyták emelkedni az állami bankok, így a magas jegybanki kamat nem csupán névleges maradt, hanem szintén támogatta a török lírát; a megismételt választás rendben lezajlott és jelentős ellenzéki győzelmet hozott, rámutatva Erdogan elnök korlátjaira, és hogy még nem épültek le teljesen az ellensúlyok a török politikában. A hónap végi G20-as csúcson ráadásul további pozitívumot jelentett  Trump elnök békülékeny hozzáállása a fegyver beszerzési kérdéshez (bár ez – mint a múltban már sok esetben tapasztalhattuk – rendkívül gyorsan tud változni). Összességben sikeresen tudtuk lekereskedni az eseményeket: a hónap eleji viszonylag alacsony török súlyt még az emelkedés előtt sikerült visszaemelni, és a piac többi része előtt beralizó állampapírkitettségünket jó időzítéssel banki- illetve lemaradó ipari cégek részvényeire cserélni. Ezen kívül a hónap során bővítettük az osztrák Andritzban és AT&S-ben korábban nyitott pozíciónkat, úgy véljük, hogy mindkét papír rendkívül alulárazott a historikus értékeltségéhez  képest, miközben a fundamentumaikban nem látunk ezt igazoló mértékű romlást. Részt vettünk az orosz Tinkoff Bank tőkeemelésében, úgy véljük, hogy a cég ígéretes növekedés előtt áll, ami a kockázatok ellenére nagy emelkedési potenciált rejt magában, amennyiben az „éledező orosz fogyasztó” folytatni tudja a lassú magához térést.  Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az orosz piac elmúlt 1,5 éves markáns felülteljesítését a többi fejlődő piachoz képest. Ugyan a fudamentumok véleményünk szerint ezt indokolták, de emellett  a korábbi jelentős diszkont – amely biztonságot nyújtott a szankciós kockázatok előtérbe kerülése esetére – alacsonyabbá vált, így indokoltnak láttuk az orosz pozícióink csökkentését. 6 orosz befektetésünknek is mérsékeltük ennek megfelelően a súlyát, kettőtől pedig teljesen megváltunk,  valamint az elkezdődő osztalékszezonban befolyt pénzt sem fektettük vissza az orosz piacra.  A másik sokat emelkedő piacunk a román volt, ahol véleményünk szerint az emelkedéssel párhuzamosan el is tűnt az „érték”, így szinte teljesen felszámoltuk a román kitettségeink maradék részét, és az esetleges visszaszállással megvárnánk egy korrekciót. Szintén lecsökkentettük a Wizz Air kitettségünket: a cég ugyan továbbra is rendkívül pozitív folyamatokról számol be, azonban az emelkedés után a papír mind saját magához, mind a gyengélkedő szektortársakhoz képest prémium árazásúvá vált, és ez alacsonyabb védelmet jelent a szektort jellemző esetleges hangulati ingadozások ellen.

Az Alap a júliust 95%-os részvénypozícióval kezdte, amely a referenciaszintnél magasabb, azonban a historikusnál némileg alacsonyabb. A fedezetlen devizakitettségünk 69%-os volt.

Fundman Alap – Március

Az Alap nem tudta folytatni az év eleji pozitív trendjét, és a márciusi időszakot enyhe, 0,42%-os visszaeséssel zárta, a referenciaindexet azonban így is 1,85%-kal sikerült felülmúlnia. Ez elsősorban a kínai pozícióinknak (YY, Momo, Naspers), illetve néhány jól sikerült orosz egyedi részvény szelekciónknak (LSR, Sberbank, TMK, Lenta) köszönhető, amelyek ellensúlyozni tudták az Alap török kitettségének márciusi visszaesését. A jól haladó amerikai-kínai tárgyalási folyamatok, és a korábbi nagyon negatív hangulat szárnyakat adott a kínai piacnak, amely idén az egyik legjobb teljesítményt nyújtja a kockázatos eszközök körében. A pozitív hangulat átragadt a kínai live-streaming iparágban működő YY és Momo befektetéseinkre is, amelyeknek – bár a negyedik negyedéves eredményük nem volt meggyőző és csak megerősítette a fokozódó piaci verseny miatti aggodalmunkat – az értékeltsége érdemben tudott nőni. Még mindig alulértékeltnek gondoljuk őket, de már nem annyira jó a kockázat/hozam, mint korábban, úgyhogy indokoltnak láttunk némi pozíciócsökkentést. Szintén nem volt meggyőző a kínai internetes óriás, a Tencent gyorsjelentése, amely az általunk tartott holdingcég, a Naspers értékének a döntő részét adja. Viszont örvendetes módon a Naspers menedzsmentje láthatóan végre konkrét lépéseket próbál tenni (európai tőzsdére való bevezetés, leánycégek értékesítése), hogy a hatalmas holding-diszkontot csökkenteni tudja.

Az orosz ingatlanfejlesztő LSR a korábbi hónapok alulteljesítését korrigálta, az acélcsőgyártó TMK esetében azonban igazi pozitív fundamentális fordulatnak lehettünk a szemtanúi/részesei. A „sztori” röviden összefoglalva abból állt, hogy egy, a legnagyobb olajipari cégeket gyakorlatilag stabilan kiszolgáló orosz cégnek (a TMK-nak) van egy amerikai palaolajkitermelők felé beszállító amerikai leánya (amely függetlenül működik az orosz anyavállalattól, így elvileg amerikai mutatószámokon lenne jogos az értékeltsége) és egy jelentős adóssághalmaza – ráadásul ez utóbbi javarészt dollárban denominálva. Az utóbbi években a rubel gyengülése miatt nőtt a rubelben kifejezett adósságállomány, és a magas acélárak (amelyek a cég nyersanyagköltségének a döntő részét adják) rontották az orosz működés profitabilitását. Az amerikai leánycég valós értékét a befektetők nem vették figyelembe, az orosz-amerikai mozaikvállalat  így egy eladósodott orosz cég értékeltségét (az operatív nyereség kb 4x-esét) kapta. Az amerikai leány sikeres eladásának a bejelentésével a TMK így 2 legyet ütött egy csapásra: kikristályosodott az amerikai cég valós értéke (7,5x-ös operatív nyereségre vetített szorzó) és a befolyó vételárból ráadásul vissza tudja majd törleszteni a hitelállományának a jelentős részét, kikerülve az adósságcsapdából. Nem csoda, hogy a hír bejelentése után 20% fölötti mértékben tudott erősödni az árfolyam. A kiskereskedelemben tevékenykedő Lenta árfolyamát egy stratégiai befektető felvásárlása hajtotta a kedvező irányba, míg a Sberbank esetében az oroszokra nézve a várnál kedvezőbb Mueller-jelentés (amely Trump elnök orosz összefonódásait vizsgálja) napvilágra hozása játszhatott szerepet. Mivel nem találtak semmilyen döntő bizonyítékot, az oroszok elleni további szankciós kockázat némileg csökkent.

A hónap számunkra legérdekesebb eseménye a török önkormányzati választás előtt lejátszódó tőkepiaci dráma volt. A kedvező hangulatot elősegítendő, a függetlenségében vélhetően nem maradéktalanul hibátlan központi bank látszólag többféle trükkös módszerrel is igyekezett a lírát stabilan tartani – azonban az elmúlt időszakban lecsökkenő líra betéti kamatok miatt a lakosság számára kézenfekvővé vált a viszonylag kedvező árfolyamszinteken folytatni a dollár felhalmozást –  ez a devizatartalékok csökkenésében csapódott le, és a 1,5 héttel a vállasztások előtt napvilágra kerülő statisztikák láttán a tavaly nyári összeomlás esetleges megismétlődésétől tartó befektetők jobbnak látták visszafedezni a lírakitettségüket – amíg a központi bank a vélt vásárlásaival erre még kedvező árfolyamot biztosít. Ehhez jöttek a spekulatív pozícióépítések, valamint az ilyenkor „szokásos” borús hangvételű nemzetközi elemzői ajánlások, és a jegybank végül válaszlépésre kényszerült. Azt találták a legjobb megoldásnak, hogy korlátozzák a tőkepiaci szereplők lírához jutását, megnehezítve a líra fedezeti pozíciók ésszerű kamatszinteken történő tovább görgetését (azaz a líra elleni spekulációt). Ennek viszont az lett a következménye, hogy jobb híján a befektetők kénytelenek voltak megszabadulni a mögöttes líraeszközeiktől, hogy teljesíteni tudják az eladott líra leszállítását (ugyanis adott pillanatban csak 1000% fölötti kamatra tudtak volna líraforráshoz jutni a bankközi piacon). Emiatt a részvénypiacon, és különösen a kötvénypiacon jelentős korrekció volt megfigyelhető. Egy pár napig nem a fundamentumok számítottak, hanem, hogy mitől lehetett a leggyorsabban megszabadulni. A történésekre úgy reagáltunk, hogy a viszonylag stabilan maradó részvényeinket (fájó szívvel ugyan, de) leépítettük, és az így nyert lírát a sokat korrigáló bankokba (Akbank, TSKB) valamint az ismét attraktív hozamszinteken (19%) forgó hosszú török állampapírokba  fektettük, arra számítva, hogy a választások után normalizálódni fog a helyzet. Az időszak végére a részvénykitettségünk 97%-os szintre nőtt, a fedezetlen devizakitettségünk pedig 70%-os volt. Ez utóbbi a korábbiaknál alacsonyabb szintnek számít, mert a március végi dollárerősödést kihasználva a dolláros eszközeink egy részét jobbnak láttuk visszafedezni forintra. 

Fundman Alap – Január

A nehéz 2018-as évet követően az Alap a fennállása óta az egyik legeredményesebb hónapot zárta: a referenciaindexet jelentősen meghaladva, 9,83%-kal tudta növelni az árfolyamát. Ez elsősorban a kedvező részvénypiaci hangulatnak volt köszönhető, és annak, hogy az általunk jelenleg egyaránt kedvelt török és orosz részvénypiac párhuzamosan tudott emelkedni. Ehhez társult az osztrák és a kínai papírjaink ereje is, és hogy a továbbra is gyengélkedő román piacot leszámítva egyetlen régióban sem volt visszaesés tapasztalható. Némileg ugyan rontotta a teljesítményt a fedezeti célból részben nyitva hagyott dollárkitettségünk, de ez sem tudta számottevően csökkenteni a teljesítményt. A teljesítményhez legnagyobb mértékben a kockázatosabb török bankjaink, a Yapi Kredit, a Vakifbank, valamint az Is Bank 20% fölötti felértékelődése járult hozzá – ezeket jó időzítéssel tudtuk megvenni az elmúlt hónapok során. Szintén segítette az Alapot az orosz Sberbank, valamint az ingatlanfejlesztő Etalon és LSR markáns emelkedése. Előbbi esetében a Rusal elleni szankciók feloldásával párhuzamosan mérséklődő „orosz-undor” hatott kedvezően, míg az ingatlanfejlesztők javarészt a negyedik negyedéves erős gyorsjelentésüknek köszönhették az átértékelődést. A kedvező hangulatot arra használtuk ki, hogy csökkentsük az Alap részvénysúlyát: a korábbi 102%-ot az időszak során 96%-ra mérsékeltük. Elsősorban az emelkedés miatt „meghízó” török kitettséget vágtuk vissza, illetve a bankpapírjaink egy részét a lemaradó ipari szektorra cseréltük: itt több olyan célpontot is sikerült találnunk, amely a jelenlegi inflatorikus török makrokörnyezetben igen kedvező fundamentális átalakuláson megy keresztül. Ezeknek a cégeknek a közös jellemzője, hogy:
1) erős mérleggel rendelkeznek, így a jelenlegi magas kamatkörnyezet nem sújtja őket (vagy akár még segíti is)

2) a visszaeső hazai kereslet ellenére megemelték a dollárhoz vagy euróhoz kötött termékük árát

3) a kieső török keresletet pótolni tudják az exporttevékenységük felfuttatásával

4) a nemzetközi összehasonlításban olcsóvá váló török munkaerőköltség miatt a korábbinál versenyképesebbek és lukratívabbak tudnak lenni a külföldi piacokon.

5) sajnos többnyire eléggé illikvidek, így nem könnyű számottevő pozíciót felvenni bennük

Továbbra is bizakodóak vagyunk a tavaly nagy leértékelődést elszenvedő kínai egyedi részvényeink kilátásait illetően, illetve a görög gazdaság lassú kilábalását is figyelemmel követjük, és itt is sikerült alulárazott cégeket találnunk. Az Alap a februárt a már említett 96%-os részvénykitettséggel kezdte, a devizakitettségünk – a rubel és részben az euró fedezésének a megszüntetése után – 76%-os.

Fundman Alap – December

A negatív részvénypiaci környezetnek megfelelően 2018 utolsó hónapjában további visszaesést szenvedett el az Alap, a referenciaindexet némileg meghaladó, 7,91%-os mértékben. Az általunk követett régiók közül szinte mindenhol visszaesés volt megfigyelhető, és az erősödő forint tovább rontotta a hazai fizetőeszközben számított teljesítményt. A rubel kitettségünk részleges fedezése, illetve a török Isbank és a görög Motoroil pozitív teljesítménye némileg javította az összképet, de ez kevésnek bizonyult. A legnagyobb visszaesést az orosz ingatlanszektorbeli kitettségeink, az Etalon és az LSR mutatták (-16% ill. -17%). Itt a rubel gyengülése mellett (a részvényárak dollárban vannak jegyezve a londoni tőzsdén, míg a mögöttes gazdasági teljesítmény a rubeles gazdaságban zajlik) egyéb fundamentális magyarázatot nem találtunk, miközben a kilátások továbbra is javulást mutatnak (historikusan nézve alacsonyan lévő orosz hitelkamatok, élénkülő jelzáloghitelezési piac, emelkedő ingatlanárak, szektorbeli konszolidáció), így a pozíciók óvatos növelése mellett döntöttünk. Szintén jelentősen korrigált az előző hónap egyik nyertese, a Raiffeisen Bank. Itt elsősorban az év végi román banki különadó bevezetése hatott negatívan. Mivel a bank román kitettsége nem annyira jelentős, mint amekkora az esemény miatti árfolyamveszteség volt, a pánikot – az eseményt szintén túlreagáló szektortárs, az Erste papírjaihoz hasonlóan – további pozíciónövelésre használtuk ki. Lezártuk ugyanakkor a lengyel telekommunikációs szektorbeli befektetésünket, a Playt. Itt sajnos a folyamatosan romló fundamentumok miatt lecsökkent az általunk számított felértékelődési potenciál, így egy decemberi visszapattanást kihasználva a részvények eladása mellett döntöttünk. Csökkentettük az orosz kiskereskedelmi X5-ben és a görög áruházláncban, a Jumbo-ban a kitettséget: a cégeket fundamentálisan továbbra is jó befektetésnek tartjuk,  de az utóbbi hónapokban a negatív környezetben is fel tudtak értékelődni, így a megcélzottnál nagyobb lett az arányuk a portfolióban. Szerencsés időzítéssel még a negatív szabályozás bejelentése előtt lezártuk a román gázipari cégben, a Romgaz-ban meglévő pozícióink jelentős részét: itt tartottunk egy esetleges negatív szabályozástól (ami be is következett), valamint a csökkenő olajárak is mérsékelték az esetleges felértékelődési potenciált. Az Alap a 2019-es évet továbbra is teljesen feltöltve, 102%-os részvénykitettséggel kezdte, a fedezetlen devizakitettség pedig 72,5%-on állt.

Februári események – csere az orosz ingatlanszektorban

Már régóta a portfolióban tartjuk az Etalon nevű ingatlanfejlesztő céget, amely bár konzervatív és a szektorátlagnál pénzügyileg sokkal stabilabb üzletmenetet folytat,  az orosz válság során az eszközei értékének mindössze a 30%-án is forgott (miközben pár évvel korábban még 100% volt ez a szint). A vihar elvonult, a befektetők visszatértek, és a cég is felértékelődött (több, mint duplázódott, úgy hogy közben osztalékot is fizetett). A folyamatok továbbra is kedvezőek, még mindig jelentős az eszközeihez képesti diszkont. Az infláció folyamatos mérséklődése miatt az orosz hosszú hozamok csökkenését, valamint a lakossági fogyasztás és ingatlancélú megtakarítás lassú élénkülését várjuk, ez pedig jót tehet az ingatlanszektornak, és ezzel az Etalonnak is – így a sztorinak még mindig lehet kifutása. Azonban figyelemmel követjük a szektortárs LSR-t is, amely hasonló profilú cég, egy kis építőipari alapanyaggyártó tevékenységgel (emiatt némileg ciklikusabb). Illetve nemrég elkezdett egy nagyszabású moszkvai projektet, az egykori ZIL gyár telephelyének urbanizálását, amelynek a beruházási szükséglete nagyjából ismert, azonban a bevételi oldala még nagyban függ a jövőbeli kereslettől. Emiatt jelenleg ez a papír sokkal érzékenyebb a kilábalásra. 

Continue reading