Márciusi események – YY vétel

Márciusban újra vettünk az egyik kínai kitettségünkből, a YY Inc. részvényeiből. Ez a cég a kínai internetes univerzumban tevékenykedik, amit jól megvéd a kínai Nagy Tűzfal, ezért a jól ismert globális internetes óriásoktól (Google, Facebook stb.) egyelőre nem kell félni. A cég fő erőssége az interneten keresztüli élő közvetítés szolgáltatása, aminek a segítségével egy webkamerával az asztali számítógépünkről vagy mobilunkról lehet élő videót megosztani az interneten. Ezen túl a számítógépes játékélmény megosztását is lehetővé teszik, a felhasználók a képernyőjükön megjelenő eseményeket is élőben tudják közzétenni a világhálón. 

Az online játék közvetítés miatt mondhatnánk azt is, hogy ez a kínai Twitch, vagy gaming.youtube.com, de a legfontosabb szegmensét és a látogató bázist nem ez, hanem a YY Live jelenti. Ez alapvetően két részből áll, az egyik az online zene és szórakoztatás, ezt egyszerűen úgy lehet elképzelni, hogy az aspiráló zenei és/vagy énekes tehetséggel megáldott kínaiak otthon berendezhetnek egy kis stúdiót, majd pedig élőben léphetnek fel a saját műsorukkal. A YY már használja a PUGC fogalmát, vagyis egyfajta tehetséggondozási programot folytatnak azok számára, akikben látnak fantáziát és a nézettségi számaik is igazolják őket. Így jöttek létre aztán olyan lány és fiúbandák, akik kisebb internetes hírességgé nőtték ki magukat Kínán belül. Persze a zenés szórakoztatáson kívül mással is lehet próbálkozni, vannak akik vetélkedőket, talk-showokat indítanak és vannak akik tervezett program nélkül, csupán a hétköznapjaikba engedik be a nézőket (meglepő, de ők is elég népszerűek). A másik fő része a YY Live-nek az online randizós vetélkedő-játék, ami egy nagyon népszerű kínai TV műsornak a továbbfejlesztése. Itt a jelentkezők kvázi olyan élményt kapnak, mintha a műsorba kerültek volna be, de itt kisebb csoportokra osztva van alkalmuk ismerkedni a pályázóknak, természetesen egy humoros műsorvezető segítségével.

Forrás: yy.com

Continue reading

Phosagro: az új kedvenc agrárcégünk

A havi jelentéseinkben említettük, hogy az elmúlt hónapok folyamán fokozatosan strukturáltuk át az orosz műtrágya kitettségünket: a nyár folyamán fokozatosan szálltunk ki az alapvetően nitrogén alapú műtrágyákat gyártó Akron-ból, míg növeltük a kitettségünket a foszfát alapú műtrágyákat gyártó Phosagro-ban, amiből a kezdő legnagyobb pakettünket az év eleji beöntőben rendkívül jó áron kaparintottuk meg. Hogy mi volt a poén ezekben a cégekben már leírtuk korábban (Acron: az orosz-ukrán válság nagy nyertese, Kínai segítség a gazdáknak), Röviden: mivel mindegyik orosz műtrágyagyártó 70 százalék feletti exportkitettséggel rendelkezik ezért bevételei legnagyobb része dollárban, kiadásai pedig rubelben keletkeznek. Ezért a rubel jelentős leértékelődésével ezeknek a cégeknek a profitja felrobban (jó értelemben véve) mindaddig, amíg a dollárban kifejezett végtermék árak nem esnek jelentősen (vagy jóval kisebb mértékben, mint a rubel). A stratégia működött is, ezek a papírok nagyon jól teljesítettek az elmúlt két évben, az Akron például közel megduplázódott dollárban kifejezve. De akkor miért adtuk el az elsősorban nitrogénes Akron-t és miért szerettük meg helyette az elsősorban foszfátos Phosagro-t?

Orosz műtrágyagyártók teljes hozamának alakulása az elmúlt két évben dollárban kifejezve

kep1

Forrás: Bloomberg

Continue reading

Új világ a luxusiparban


A feltörekvő gazdaságok anyagi gyarapodása nem csupán mellékes kísérőjelensége a jelenkori gazdasági folyamatoknak, hanem alapvető formáló ereje. Az elmúlt években robbanásszerűen bővült a középosztály tábora, és várhatóan a következő évtized(ek)ben is fennmarad ez a folyamat. Természetesen ezen a területen is első helyen említendő Kína. Mindig érdekes, amikor egy ilyen nagy horderejű változásnak lehetünk szemtanúi, mert ilyenkor van esély arra, hogy fenekestül felfordul a már évek óta bejáratottan működő versenykörnyezet. Erős piaci pozícióval bíró cégek helyzete rendülhet meg, és a piaci igényekhez gyorsan alkalmazkodó cégek akár rövid idő alatt is előre tudnak törni.

Kína1

Continue reading

Kínai segítség a gazdáknak

Hát itt megint nem lesz fizetésemelés… Pedig már tavaly és tavalyelőtt sem volt. Nem lesz ez így jó!” – mondta keserűen Mr. MacDonald amerikai mezőgazdasági termelő miközben a terményárakat lapozgatta az újságban.

Old MacDonald

old macdonald

És valóban. Az agrárárak az elmúlt három évben folyamatosan esnek (dollárban), aminek nyilván nem igazán örülnek a farmerek. Ha pedig esnek az árak, akkor előbb-utóbb csökkenteni kell költségeket is.

Continue reading

Pumped Kína – prémium piac, prémium árazással

Az elmúlt év nagy sztárja az úgynevezett kínai belső piac (A- részvények) volt, amelyhez idén tavasszal csatlakozott a hongkongi testvére is (az úgynevezett H-részvények, a külső piac).

chinese stock-market

Fontos megkülönböztetni a kettőt, mert aminek a szárnyalásáról majd az azt követő jelentős beeséséről lehet olvasni a jajveszékelő cikkeket, az a sanghaji és shenzeni  index (A shares) volt. Az A és a H típusú  részvények is kínai cégeket takarnak (sőt sok cég mindkét tőzsdén jelen van), a legnagyobb eltérés a tulajdonosi körök között van. Az A-részvényeket a kínaiak veszik a sanghaji  és a senzeni tőzsdén, míg a H-részvényeket a külföldiek. És ugyan fokozatosan nyílik meg az átjárás a két piac között, ez még mindig így van. Emiatt, mivel a nagy események a belső piacon történtek, leginkább a kínai belső befektetőkről szóltak az események – és itt is elsősorban a kisbefektetőkről, akik ugyan csak a piac 20%-át birtokolják, de a forgalom 80%-át adják.

Continue reading

Kopogtat a kínai pénzeső

Munkába menet minden reggel rádiót hallgatok – többek között a gazdasági híreket is. Leginkább csak a tényekre koncentrálok, a következtetésteket megpróbálom saját magam kialakítani, de nem lehet megúszni a magyarázó értékelést. Számomra rettentő zavaró/illetve néha pedig már inkább vicces, hogy hír nem maradhat szárazon, mindenre azonnal logikus magyarázatot kell adni. Ezt legtöbbször már a hírolvasó megteszi, de ha nem, akkor hamarosan akad egy szakértő, aki tökéletesen logikus érvelést ad az aznapi árfolyamelmozdulásra. Ez persze nem csak nálunk van így, ugyanezt csinálják a Bloomberg hírekben is – úgy látszik, a hírfogyasztó célközönség igényli a magyarázatot, és kész. Persze belegondolva, ha engem kérdeznének szakértő minőségben, én sem mondhatnám, hogy passz – milyen szakértő lennék akkor?! Szerencsére az elmúlt időszakban mindig kéznél volt a magyarázat – ha dollárerősödés, és részvény (különösen fejlődő) csökkenés van, akkor az oka, hogy a befektetők az addigi várakozásuknál még jobban várják a FED szigorítást. Ha viszont fordított a mozgás, akkor az indok csakis az lehet, hogy aznap éppen egy icipicit kevésbé várják..

Persze a laza FED monetáris politika és annak fokozatos kivezetése, ha nem is adhat mindenre magyarázatot, közép távon mindenképpen lényeges kérdés, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Bár személy szerint az idő nagy részében inkább konkrét részvényekkel foglalkozom, az értékelési szcenáriók kialakításához mindenképpen szükség van a globális makro-világképre, akkor is ha az ember nem makroközgazdász – meg hát szükség van az általános igazságokra is, hiszen ki tudja mikor kérdeznek meg?! Nemrég egy érdekes fejtegetést olvastam, amely Kína jövőbeli globális szerepéről szól – és ezúttal nem a nyersanyagfaló szörny mivoltát boncolgatta, hanem annak az esélyét, hogy a FED kivonulással párhuzamosan megérkezhet a felmentő sereg a hírmagyarázók fegyvertárába – a Kínai pénznyomda!

  Continue reading

Gondolatok az orosz piacról

Továbbra is folytatódik az orosz-ukrán történet, már írtunk is a témában, de pörögnek az események, ismét megosztanék egy pár érdekességet.

Ma találkoznak a felek Genfben, ahol várhatóan az oroszok síkra szállnak egy föderalisztikus berendezkedésű Kelet-Ukrajnáért, míg úgy tűnik, hogy a nyugati hatalmak egyelőre a szavakon kívül érdemben sem pénzt, sem paripát nem akarnak adni az ukránoknak – jobb híján valószínűleg a céljuk egy arcvesztés nélküli visszavonulás. Ezek alapján elvileg egy háttérmegegyezés sem tűnik lehetetlennek, de csodát azért a mai naptól nem lehet várni, már egy békülékenyebb hangnem is óriási előrelépés lenne.

Continue reading

Tényleg rettegnünk kell tőle? – Fény alatt a kínai árnyékbankrendszer

Bár jelenleg a hírek leginkább a helyi ügyekkel vannak elfoglalva, időről-időre előkerül egy újabb cikk (itt egy kiragadott példa), amely egy aktualitás kapcsán azzal rémisztget, hogy jön a pénzügyi armageddon, Lehman-stílusban mindenkit magával rántva bedől a kontrollálatlan kínai árnyékbankrendszer, és vele együtt megy mindenki a levesbe.

china shadow.jpg

A probléma gyökere, hogy a kínai tőkepiac zárt, és emiatt a hazai megtakarítók komoly dilemma elé néznek, mikor dönteniük kell. A betéti kamatok szabályozottan (egyelőre még) alacsonyak, a helyi tőzsde a kisbefektetők számára rendkívül kockázatos (és az elmúlt években is meg is égették magukat), külföldre nem vihetik a pénzt, így maradnak az ingatlanbefektetések, vagy a különféle vagyonkezelési termékek. Ezeknek egy alfaját képezik a trösztök, ezek a trükkös jószágok, amelyek egy-egy nemfizetési hír kapcsán kerülnek be a hírekbe. A többi termékkel együtt ezeket is jellemzően pénzügyi intézmények közvetítik ki, és a szabályozott kamatoknál magasabb hozamot kínálnak – azonban nincsen ingyen ebéd: a kockázatot a közvetítő bankok nem vállalják fel, azt a befektetők kénytelenek viselni (nyilván). Amíg termelődik az extrahozam, addig semmi gond nincs, mindenki elégedett, azonban mikor a nagyobb kockázatért cserébe be-be csúszik egy nem teljesítés, akkor felhördül a világ.

Mekkora a veszély? 

Nemrég olvastam egy érdekes elemzést, amely számszerűsítette is az aggodalmakat, mindig könnyebb felmérni a bestiát, ha látjuk, hogy mivel is állunk szemben. Valóban, az elmúlt években ugrásszerűen nőtt az “árnyékbankrendszer”, a 2008-as kb 1300 milliárd dolláros szintről 6000 milliárdra 2013-ra. Ezzel elérték a banki betétek 77%-át. Ez ugyan nagy számnak tűnik, de érdemes nemzetközi összehasonlításba helyezni:

shadow banking conparison.png

Forrás: BCA Research

 

Ez alapján az látszik, hogy túlburjánzásról még egyáltalán nem beszélhetünk – legalábbis más országokkal összevetve.

De ki tudja, hogy ezen belül mibe fektették a kínaiak a pénzt? Lehet, hogy mind felesleges és felettébb kockázatos beruházásokban landolt?!

Nem igazán.

Így nézett ki 2013 szeptember végén a kínai árnyékbankrendszer, a bankokon kívüli megtakarítások:

breakdown.jpg

Itt a banki vagyonkezelt termékek és a biztosítási megtakarítások (összesen 39%) jellemzően kockázatmentes, vagy ahhoz közeli befektetésekben pihennek – ezek biztonságosak, de alacsony hozamot kínálnak. Ezzel szemben a befektetési alapok és a brókercégeknél kezelt vagyon sokkal inkább köthető a részvényekhez, így kockázatosabb, de itt azt kapja az ember amit vár (és/vagy megérdemel), ehhez már hozzá lehetnek szokva az ide befektetők. Az elmúlt időszakban jelentősebb pánikolás és tovagyűrűző hatás nélkül megemésztették a szerényebb hozamokat. A kakukktojást a legnagyobb részt kiadó trösztök jelentik. Itt ugyan nincsen szó tőkegaranciáról, de mivel a múltban nem nagyon voltak jellemzőek a csődök, és a futamidő végén valahogy mindig kifizették őket, így kialakulhatott az a képzet, hogy kvázi kockázatmentesen lehet a bankbetétekhez (amelyek szabályozottan 3%-ot adnak 1 évre) képest nagyobb (nagyságrendileg jellemzően 8-12% közötti ) hozamhoz jutni. Ez pedig egyre súlyosabb erkölcsi kockázatot visz a rendszerbe, ha a befektetők büntetlenül megúszhatják a könnyelmű, tévesen felmért kockázatú döntéseiket. Vagy pedig a kockázatokat is ismerve belevágnak a kockázatosabb befektetésbe, tudván, hogy a végén úgyis lehet verni az asztalt, hogy ők ártatlan áldozatok. 

Mivel sok tröszt van, és nagyon gyors volt a felfutásuk, várhatóan lesznek még problémás helyzetek a jövőben is, érdemes ezért kivesézni őket, mekkora is a potenciális bukó, és ami legalább ilyen fontos, kik szenvedhetik el a veszteséget. Aki nem szereti a százalékokkal teleírt paragrafusokat olvasgatni szabadidejében, annak elárulom: nem sok!

Jelenleg  a trösztök eszközeinek kb a 35%-a van részvénybe befektetve – ez egy kockázatos rész, de közvetlen csődveszély és így szisztematikus kockázat nem igazán van, inkább csak a részvények árfolyamváltozása befolyásolhatja a hozamot, de ez folyamatosan alakul ki, nem hirtelen jön a veszteség. A kritikus részt a trösztök által nyújtott hitelek jelentik, amelyek az eszközállomány kb 50%-át teszik ki. Ez nagyságrendileg mintegy 800 milliárd dollárt jelent, az árnyékbankrendszer 14%-át, ami nem lebecsülendő szám.
Javul azonban a helyzet, ha megnézzük, hogy kik a trösztök befektetői: kb 70%-ban nagy befektetők, akik  az egyedüli befektetői az adott trösztnek és vélhetően tisztában vannak azzal, hogy pontosan hová kerül a pénzük, és bármiféle komplikáció esetén rugalmasan tudnak tárgyalni az átütemezésről, vagy egyéb megoldási módokról. 30%-ában pedig úgynevezett kollektív trösztök állnak, ahol sokféle befektető áll a megtakarítások mögött – ezek kerülhetnek a címlapokra, itt találhatjuk meg a pénzük után hiába futó kisbefektetőket, és az egyezkedés is itt a nehezebb probléma esetén – nem véletlen, hogy a címlapokra is ezek az esete szoktak kerülni, pedig az elmúlt másfél évben kb 20 trösztnél kellett átstrukturálni, helytállni. Megint egy nagyságrend: ezeknek az összege 2012-ben és 2013-ban egyaránt kb 3.3 mrd USD volt, ami kb 0,2%-a az eszközöknek és valljuk be, nem túl jelentős a kínált többlethozamhoz képest. 

Szerintem egészen abszurd, hogy miért lenne elvárható a világ második legnagyobb gazdaságától, hogy ragaszkodjon a pénzügyi kőkorszakhoz, és maradjon meg a legegyszerűbb csatornáknál. Az árnyékbankrendszer a hibái, alulszabályozottsága ellenére legalább valamiféle piaci alapú tőkeallokáció irányába viszi el a kínai pénzügyi rendszert. Fontos része van abban, hogy az elmúlt évtizedekben folyamatosan magas szintű volt a gazdasági növekedés, hozzájuttatva kínaiak tíz-száz millióit, ahhoz hogy megvegyék az első mosógépüket).

roadmap.jpg 

A kilátásokat elnézve az árnyékbankrendszer szerepe csak nőni fog, és az amerikai példa alapján az út még elég hosszú.

Kína testközelből

Ha valaki manapság a tőkepiacokon mozog, alapkövetelmény, hogy gondoljon valamit Kínáról. Jelenleg a világ második legnagyobb gazdasága, és a globális GDP növekedés jelentős része itt jön létre. A világgazdaság növekedésére és a nyersanyagárakra kifejtett hatása egyértelmű: nagyon nem mindegy, hogy milyen ütemben fejlődik tovább a a kínai gazdaság, mikor tisztítják majd ki a banki hitelportfoliókat, és az mekkora gazdasági megtorpanással jár majd. Sikeres lesz-e az átállás a beruházás vezérelt növekedésről egy, a környezetüket kevésbé terhelő pályára, ahol egyre nagyobb szerep jut a szolgáltató szektornak? Milyen hatással jár majd ez a nyersanyagárakra? Mi a helyzet a szellemvárosokkal?

Nehéz tisztán látni, folyamatosan rengeteg elemzés lát napvilágot, a pénzügyi sajtó pedig az épp aktuális piaci mozgásnak megfelelőt emeli címlapra (ahogy az lenni szokott).

Sajnos eddig nem volt még lehetőségem testközelből megnézni az ottani helyzetet, de idén sikerült meggyőzni a barátnőmet, hogy egy tengerpart helyett legyen inkább Kína a nyári célpont. Az elmúlt 2 hetet így Sanghajban és (főleg) Pekingben töltöttem, személyes benyomásokat is gyűjtve. Nyilván ez is csak egy vélemény, és meglehetősen szubjektív, de talán érdekes lesz végigmenni a prekoncepciókon, és a valóságban tapasztaltakon.

1) Növekedés, infrastruktúra

Mire számítottam:
Előzetesen biztosra vettem, hogy rengeteg építkezést látok majd, illetve sok presztízsberuházást a nem megfelelően allokált erőforrások miatt.

Tapasztalat:
A helyszín ebből a szempontból nem volt a legjobb, hiszen Sanghajban és Pekingben már az elmúlt években felépítették a szükséges dolgokat. Érdekesség, hogy – mivel nem vittem túlzásba a felkészülést – egy 2008-as Peking útikönyvvel vágtam neki a városnak, és (legalább) 2 jelenleg működő, a várost átszelő metróvonal is hiányzott a könyv térképéről, amelyeket azóta építettek – náluk úgy látszik, hogy gyorsabban megy a metróépítés.. Ugyan kevés helybélivel volt alkalmam beszélgetni, de az egyik pont egy olyan malajziai építészmérnök volt, aki nemrég költözött Sanghajba, majd 1 évre Kína belső részére megy majd egy osztrák cégnek felépíteni egy informatikai kütyüket előállító gyárat. Talán nem véletlen, hogy nem idehaza találkoztam ilyen építésszel. Azért bele lehetett futni egy pár épülő lakóparkba is, elég grandiózus méretűek voltak – ha már valaminek nekikezdenek, akkor az minimum 40 emeletes. A legáltalánosabb projekt, hogy a régi hutongok helyére modern lakóparkokat vagy irodaházakat építenek, és az építkezések mellett ott álltak persze az elengedhetetlen konténer-munkásszállók. Feleslegesnek tűnő, üresen álló épületeket azonban nem nagyon láttam, egyedül egy pár plázával találkoztunk, ahol a kihasználtság finoman szólva nem volt csúcsra járatva, de ezek szemmel láthatóan új átadásúak voltak. Ki kell emelni, hogy az utak állapota mindenhol teljesen jó volt, a metróhálózat mindkét nagyvárosban brutál jó, könnyen használható (mindenhol angol feliratokkal tele), és az egész várost lefedi. Ezen kívül ráadásul egy metrójegy (korlátlan átszállást biztosít) Pekingben kb. 75 Ft, Sanghajban pedig 75-200 Ft a távolságtól függően. A taxik egységesek kb. 90 Ft-os kilométerenkénti tarifával. A gyors vasúti összeköttetés a repülőtérhez itt is meg van oldva (mint pl. a 430-as km/h-val száguldó Manglev gyorsvasút Sanghajban).

shanghai-maglev-train.jpgA Manglev

A pekingi reptér olyan hatalmas (és persze ultramodern), hogy a reptéren belül is működnek összekötő metrószerelvények. A közúti forgalom sem volt vészes, nem lehetett nagy dugókat tapasztalni. A legkülönlegesebb része a “mágikus” külső sáv, ahol biciklitől kezdve kismotoron és riksán át, akár az odatévedő autóig mindenki közlekedhetett, és nem vonatkozott rá semmilyen lámpa, ezzel egyfajta dinamikát adva az ottani életnek. Az infrastruktúrához tartozik még, hogy ugyan nem a leggyorsabb, de elég stabil az internetlefedettség, az éttermek/kávézók többségében könnyen lehetett wifit találni. 

2) Környezetszennyezés:

mire számítottam:
Talán ezen a  területen ütközik ki legmarkánsabban a fenntarthatatlanság tünete, a világ közvéleménye számára valószínűleg a 2008-as olimpia kapcsán vált világossá a helyzet súlyossága. Azóta ez csak romlott, nem ritkán találkozhatunk az alábbi képekkel:

smog_383x216.jpg

(Itt egy kis háttéranyag szükséges: hogyan is lehet mérni a levegőszennyezettséget?
A legelterjedtebb mutatószám az ún PM2.5 érték, ahol a 2.5-ös szám a 2.5 mikrométernél kisebb átmérőjű molekulákat jelenti. Ezek olyan kicsik, hogy gond nélkül bejutnak a tüdőbe. Ennek a szintjét nézik, és ebből számolnak egy ún Air Quality Indexet (AQI). Ez az AQI érték 50 alatt jónak számít, míg 200 fölött már erősen egészségtelen.)

tapasztalat:
Mikor megérkeztünk Pekingbe, egyszerűen ledöbbentünk. Olyan szintű köd volt, hogy alig lehetett pár 10 méterre ellátni (majdnem, mint a fenti képen). El is könyveltem magamban, hogy ez azért az előzetes várakozásokat bőven felülmúlja, és csodálkoztam, hogy hogyan lehet elviselni: Miért nincsenek folyamatos tömegtüntetések az ezt eredményező politika ellen? Aztán másnap egy túrán voltunk a Nagy Falnál, ahol szintén nem volt semmilyen panoráma a köd miatt. Ekkor azért már egy kicsit gyanús lett a dolog, hogy a hegyekbe azért csak nem jön fel a szmog. Harmadnapra pedig kisütött a nap, és kiderült, hogy a nagy köd igazából nem szmog, hanem sokkal inkább az adott évszakra jellemző magas páratartalmú levegő. Napsütésben semmi különbséget nem lehetett érezni pl Budapesthez képest. A magas AQI érték (azaz nagy szennyezettség) nem feltétlenül jár együtt a köddel, és ha köd is van, attól még nem biztos, hogy szennyezett a levegő. Ezen az oldalon élőben lehet követni az adatokat a legnagyobb kínai városokra – ez a legújabb népsport egyébként Kínában, ha kötetlen témát akarnak, akkor nem az időjárásról, hanem a szennyezettségről beszélnek. Minden okostelefonra le van töltve a szennyezettséget mutató applikáció, az aktuális értékkel és az előrejelzéssel. A nagy szennyezettség egyébként nem jellemző az egész országra, csak a legnagyobb ipari városokra és Pekingre, ahonnan ugyan már kivitték a legszennyezőbb tevékenységet (amelyek elsősorban a széntüzeléssel állnak kapcsolatban), illetve korlátozzák az autós forgalmat is (páratlan ill páros rendszámú napok bevezetése), de a környékbeli szennyeződés így is bejut a városba. Illusztrációként az alábbi két képet kb. 1 hét eltéréssel készítettem a Tiltott Városról.

20130826_170528_weather.jpg

Ugyan a helyzet a másodikon sem tökéletes (továbbra is volt azért páratartalom a levegőben rendesen), de nem a szennyezettségbeli különbség volt az ok, az kb végig 150 körüli AQI volt, ami ugyan nem jó, de nem is tragédia. Az AQI érték gyakorlati jelentőségéről az idegenvezetőtől hallottam egy hasonlatot: ha 400 AQI értékű a levegő – amire azért volt példa a közelmúltban – akkor 1 órát a levegőn tölteni olyan hatású, mintha elszívnánk 10 szál cigit.
Összességében tahát jelen van a probléma, és benne is van a köztudatban, és dolgoznak is a megoldáson, miközben azért egyensúlyozni kell a magas GDP növekedés és elviselhető szennyezés között. Ugynakkor nem annyira brutális szeintem, mint amit néha a média sugall ezekkel a ködbe burkolózó képekkel. Ha akarunk, Budapestről is lehet találni ködös képeket, “bizonyítandó”, hogy mennyire szennyezett a levegő. Íme:

Budapest fog.jpg
 

3) Társadalom:

mire számítottam:

Sokat lehet hallani a kínai munkerő hatalmas munkamoráljáról, és hogy ezt ki is használják (lásd Foxconn sztori), illetve arról is, hogy mennyire felpörgött az utóbbi időben a luxusholmik iránti kereslet. Azt gondoltam volna előzetesen, hogy ha az átlagember nem is beszél angolul, az olyan globalizálódott nagyvárosokban, mint Peking és Sanghaj nem lesz gond elboldogulni kínai nyelvtudás nélkül. Feltételeztem továbbá, hogy a luxustermékeken kívül a tipikus nyugati exportcikkek nálunk már meghonosodott képviselői (zene, gyorsétteremláncok, tv-műsorok) ott azért nem nagyon tudnak hódítani a kulturális különbségek miatt. Meggyőződésem volt, hogy mivel szinte minden Kínában készül, tele lesznek majd az utcák a “gyártósorról leesett” jó minőségű hamisítványokkal.

tapasztalat:

Rögtön az elején kiderült, hogy az angol nyelvtudás nem túl bevett dolog, még a szállodákban is néha nehézséget jelentett egymás megértése is, nemhogy valamilyen szofosztikáltabb társalgás kialakítása. Az éttermekben pedig – hiába az angol nyelvű étlapok – csak rámutatással működött a rendelésfelvétel. Aki pedig tűrhetően beszél angolul, az sok esetben ezt a turisták megkopasztására használja. Kivételt jelentenek az egyetemen tanuló fiatalok, nagy szerencsémre az egyik éjszakai vonatútnál egy Tom nevű helyi közgazdászhallgató volt az egyik szobatárs, tőle sok érdekes dolgot megtudtam: Például szerinte a Foxconn-nál működő munkarend egyáltalán nem általános, egy normális átlagos helyen csak a szokásos 40 órát kell dolgozni hetente. Viszont már a gimnáziumban megkezdődik az óriási verseny a minél jobb egyetemre, majd később munkahelyre jutásért, ezért a helyi fiatalok rendkívül leterheltek: rengeteget készülnek az órákra és hétvégén még külön tanárhoz is járnak. Hiába a szabályozott alacsony banki betéti kamatok, a lakosság fél a tőzsdétől, és még így is betétben tartja a megtakarítását (ez ugye egy jó kis jövedelemátcsoportosítás a lakosságtól a vállalati szektornak) esetleg még ingatlanba fektet. Egy havi átlagfizetés kb 5000 jüan (kb 185e Ft), viszont 10% alatti az adókulcs – ez viszont a magasabb jövedelemkategóriákban 45%-ig is felmegy. A viszonylag magasabb fizuért cserébe azonban ott vannak a magasabb ingatlanárak. Egy jobb lakás Tom szerint kb 1.8 millió Ft/m2 körül van – az átlagos nagyvárosi lakásár pedig kb 700e Ft/m2 – ez utóbbi adatot egy friss goldmanos elemzésben láttam.
A munkamorál a vártnak megfelelő volt, aki élt és mozgott, az éppen csinált valamit, ha más nem jutott, akkor bármilyen mütyürkét próbáltak eladni az utcán. Meglepetés volt, hogy mennyire elterjedtek az okostelefonok. Nem viccelek, több utcaseprőt is láttam nálunk minimum 60-70e Ft-os kategóriába tartozó készülékekkel. Azt sem gonodoltam volna, hogy a globalizáció vívmányai Kínát is így letarolták. Ott is ugyanazok a slágerek szólnak a rádióból mint nálunk, és a tv csatornák jó része a szokásos ókori kosztümös sorozatok mellett a nyugati licenszek szerint gyártott tehetségkutató vetélkedőkkel van tele. Minden sarkon van egy KFC, McDonalds vagy Starbucks – ráadásul zsúfolásig tele mindegyik (kb hozzánk hasonló árszínvonalon). A nálunk megszokott ruházati termékek (Zara, GAP, Nike, Adidas, H&M) ott is kivétel nélkül megtalálhatóak a hasonló módon megépített plázákban, egy kicsit még magasabb árszínvonalra is vannak pozícionálva. A jó minőségű hamisítvány pedig nem volt jellemző, vagy a drága eredeti, vagy jóval olcsóbb, de teljesen gagyi másolat volt a jellemző. Amire még felfigyeltem, hogy mennyire hiányoznak a nálunk már egyeduralkodónak számító szuper- és hipermarketek, gondolom, hogy idővel ez azért változni fog.

sanghaj.jpg