2019-06-072019-08-06

Fundman Alap – Május

by fundman

Az Alap számára rosszul alakult a május, a korábbi emelkedés után 3,61%-os visszaesés volt megfigyelhető, amely elmaradt a referenciaindex teljesítményétől. A „felelősök” ezúttal az egyedi részvénypiaci kitettségeink voltak, többek között az osztrák AT&S, Raiffeisen és Polytec, valamint az izraeli Teva, az orosz Globaltrans és a korábbi súlycsökkentés után megmaradó kínai internetes befektetéseink, a YY, a MoMo és a Naspers. Sajnos hosszú a lista. Jól teljesítettek ugyanakkor a visszaeső környezetben jó időzítéssel is a török ipari befektetéseink, a Vestel Beyaz, a Sabanci Holding, valamint a bankok helyett tartott hosszú török állampapírjaink is. Ez utóbbiak olyannyira felülteljesítők voltak, hogy ismét indokoltnak láttuk a visszacserélni őket részvénypiaci eszközökre. Javarész folytatták lassú emelkedésüket az orosz részvényeink, a sokfrontos kereskedelmi háborút nyitó amerikai kormányzatnak a jövőben talán kevesebb energiája marad az oroszellenes szankciók fokozására, és vélhetően szövetségeseket is egyre nehezebben találnak majd hozzá. Ugyanakkor a közelgő orosz osztalékszezon ismét ráirányította a figyelmet a globális szinten kiemelkedő orosz oszalékhozamokra, ahol ráadásul még a „legelvetemültebb” állami cégek, a Gazprom és a VTB is javítottak az osztalékpolitikájukon és kétszámjegyű osztalékhozamokat helyeztek kilátásba. A kínai részvényekben (különösen a hong kong-i és az amerikai börzén, amelyeket nem érintett pozitívan az MSCI Indexekben bekövetkező kínai súlynövekedés) hatalmas árfolyamesések voltak megfigyelhetők az év eleji emelkedések után. Itt indokoltnak láttuk ismét megnövelni a pozícióinkat a jó első negyedéves gyorsjelentést publikáló YY és MoMo cégekben. Ugyan egyre szkeptikusabbak vagyunk az internetes szektorban a „szemgolyókért” folytatott harc reprezentánsaival kapcsolatban – ahol a hatalmas felhasználószám- és jó esetben árbevételnövekedést még az elvileg mérethatékony tartományban sem követi jellemzően profitabilis működés -, ezeknél a kiválasztott kínai cégeknél van egy már meglévő stabil operáció, amelyet sikeresen monetizáltak és így folyamatos pénzáramláshoz jutnak. Erre próbálnak most felépíteni egy Kínán kívüli, elsősorban az ázsiai piacokra fókuszáló terjeszkedést, amelynek az esetleges sikeressége egyáltalán nem tükröződik jelenleg a részvényárfolyamokban. Ezért úgy véljük, hogy a meglévő operációk (valamint a már összegyűjtött készpénzállomány) némi védelmet nyújtanak a lefelé mutató kockázatok ellen, és az új üzletágak egy nagyon olcsó opciót jelentenek. Ugyanakkor mivel egy távoli országban egy gyorsan változó iparágról van szó, továbbra is fokozott óvatossággal veszünk fel pozíciókat.

Az Alap részvénykitettsége az időszak végén 98.5%-os volt, a devizakitettsége pedig 68%-on állt.

2014-03-282015-02-21

Európai gázpiac: a krími konfliktus következményei

by FisherMan

Azt már egy korábbi posztban kifejtettem, hogy Oroszország és az EU gázpiaci kapcsolatát a kölcsönös függőség jellemezni. Igaz ugyan, hogy Oroszország az Unió legnagyobb gázbeszállítója, de mivel más irányba (keleti) nincs kiépítve a Gazprom infrastruktúrája ezért nagyon nem keménykedhet az európai ügyfeleivel. Sőt az elmúlt években a Gazprom alkupozíciója az európai energiacégekkel kapcsolatban erősen megroggyant, mivel a gazdasági válság miatti kereslet visszaesés miatt erősen túlkínálatos lett a globális LNG piac és ez a túlkínálat Európában csapódott le. Ezt kihasználva az EU több éves csörte után elérte, hogy az oroszok csökkentsék a hosszút távú szerződésekben alkalmazott gázárakat, amit érthető módon nem igazán értékeltek. Ekkor valószínűleg realizálták, hogy ez így nem igazán jó nekik (az EU a nagy gázimportőrök közül a legolcsóbban kapja a gázt az oroszoktól) ezért elkezdtek alternatív útvonalakat keresni. És itt jött a képbe Kína. Az elmúlt három évben Kína és Oroszország egyre jobb barátok lettek egymással. Ez tetten érhető abban, hogy egymás után kötik az üzleteket az orosz és kínai olajvállalatok. Az elmúlt három évben a kínai orosz olajimport megduplázódott és ma már a teljes import több mint 10%-át teszi ki. És ez az arány valószínűleg tovább fog nőni, mivel folyamatosan kötik az üzleteket (a legutolsó tavaly októberben történt, amikor a Rosneft és a China Petroleum Corp. 10 éves megállapodása keretében megduplázzák a Rosneft szállításait az országba és így Kína válik az orosz olaj legnagyobb piacává). Continue reading →

2013-10-04

Fundman Moszkvában

by Levente_de_Boer

Az elmúlt napokat FisherMan kollégával az orosz fővárosban töltöttük, ugyanis idén is megrendezték a híres VTB bankos konferenciát, ahol maga a nagyfőnök, Putyin volt a sztárvendég, és rengeteg egyéb panelbeszélgetés zajlott a gazdasági döntéshozók között. Persze ezekért a politikusbeszédekért nem utaznánk ki (nagy részük amúgy is kutyakomédia a nyugati befektetők csalogatására), azonban egy ilyen esemény jó alkalom arra, hogy a pár napban találkozzunk menedzsmentekkel, elemzőkkel és ha már helyben vagyunk más brókercég elemzőivel. Úgy kell ezt elképzelni, hogy előre lehet tudni a részt vevő cégek névsorát, ebbel ki lehet választani, hogy kivel szeretnénk találkozni, és a VTB leszervezi nekünk ezeket a kb 1 órás meetingeket. Persze nem jutunk be sajnos mindenkihez, akihez szeretnénk, de ezúttal is sikerült egész sok és hasznos meetinget összehozni. Ilyenkor több (3-4, akár 5) befektető is benn ül egyszerre a teremben, így egymás kérdéseit is halljuk, és ha szerencsénk van, akkor néha olyanba is belefutunk, hogy valaki már baromi jól ismeri a céget, és igazán vesébe látó keresztkérdéseket tud feltenni (sajnos ez a ritka – azt nem számítva persze, ha mi kérdezzük ezeket :)) . Ezen kívül egy-egy kötetlenebb programon össze lehet futni a helyi portfoliókezelőkkel, akiktől be lehet gyűjteni a legújabb infókat, nyílt titkokat, kedvenc cégeket. És nem utolsó sorban a személyes találkozásokon a névről és kommentjeikről már ismert részvényelemzőket végre le lehet tesztelni, hogy kinek van megalapozott háttértudása és egyedi véleménye, és ki az, aki csak a konszenzust követve alibizik.

Az utóbbi években (mióta az Orosz Alapot elindítottuk) igyekeztünk legalább évente egyszer Moszkvába is eljutni. Az ottani tőkepiac igazi hullámvasút üzemódban van. A külföldi érdeklődés, ügyletszám és az ebből fakadó jutalékbevételek függvényében teljes deskeket építenek le, majd szerződtetnek vissza magyar szemmel csillagászati összegekért. A jó időkben hatalmas harc folyik a traderekért és elemzőkért, ennek megfelelően teljesen általános az álláscsere 1-2 évente. Ebben a bizonytalan környezetben a cinizmus alapbeállítottsággá válik, és erre rátesz egy lapáttal a helyi nagy cégek gyenge corporate governance, a mindennapos “ügyek” megjelenése a hírekben.

Persze ez a bizonytalan piaci környezet elnyeri a büntetését a külföldi befektetők szemében, és jelenleg együtt jár egy nagyon kedvező árazással is, de nem szabad elfelejteni: a jó befektetéshez nem elsősorban jó cégeket, hanem jó részvényeket kell találni!

A posztom célja, hogy megosszak egy-két érdekes mozzanatot az elmúlt napok eseményeiből a teljesség igénye nélkül.

Az első nap ellátogattunk a Gazprom főhadiszállására, majd a leánycége, a Gazpromnyeft (akit a Mol horvátországi utódaként is emlegetnek, mikor a horvát kisgyerekeket ijesztgetik) moszkvai finomítóját néztük meg. Útközben megtudtuk, hogy miért vezetnek Moszkván keresztül hatalmas szélességű és jó minőségű utak egészen a központig (és már az elmúlt évtizedekben is így volt) – a válasz érdekes és logikus, és ki is található. Nem is akarom (még) lelőni a poént, várjuk az ötleteket! Aki megírja a cikk alján kommentben, az jó eséllyel megdicsőül.Hajrá!

Mostanában több bejegyzésünk is szólt a Gazpromról, volt már egy általánosabb cégbemutató, és legutóbb a piaci környezet elemzése is. Ez nem azért van, mert bele lennénk szerelmesedve a gázóriásba, de egyszerűen szentiment szempontjából annyira meghatározó elem az orosz piacon – és a gázárak/beruházások/osztalépolitika révén rengeteg más szektorra is kihat – , hogy egy teljes világképhez mindenképpen ki kell róla alakítani egy saját véleményt. Nagyon röviden összefoglalva: a következő pár évre várhatóan jelentősen javul az európai alkupozíciójuk, és Kína felé is egyre jobban kacsintgatnak (szintén jó hír – nekik), elkezdtek szemmel látható oszalékot is fizetni. Ugyankkor a többletjövedelmet mindenféle kérdéses porjektekre költik el (továbbra is) a Szocsiban rendezendő olimpiai építkezéseken keresztül túlárazott erőművásárlásokig. Ennek megfelelően az árazása is olcsó: mindössze 3,5 körüli P/E.

A látogatás érdekessége, hogy (állítólag) ez is része volt annak a direktívának, hogy mostantól a cég jobban kommunikál a befektetőkkel, és több képviselő mellett maga a 2. ember, a gázexportfelelős Alexander Medvegyev is bejött a maroknyi befektetőcsapattal tartott meetingre. A gépezetben egyelőre még zavar van, arra nem álltak még át a topmenedzserek, hogy ha az ember megengedi, hogy kérdezzenek tőle, akkor arra illik (legalább részben) nem csak lózungokkal válaszolni is, mindegy egy próbálkozásnak jó volt! A találkozó vicces része volt, hogy mielőtt Medvegyev fontos ügyben távozott volna, még ártatlan arccal megkérdezte:

– miért ilyen alacsony a Gazprom értékeltsége? Miért nem veszik észre a befektetők ezt a kiugró vételi alkalmat?
(döbbent csend, elfojtott mosolyok a résztvevőktől)
– De tényleg? mi az oka?
mire a VTB-s senior elemző:
– Ja, hogy ez komoly kérdés volt?!

Később kissé kötetlenebbül tudtunk beszélgetni a jóval alacsonyabb rangú, de a startégiájukat kiválóan ismerő, és nagyon éleseszű (midenféle irónia nélkül) gazpromos IR vezetővel – aki egyébként egy elég fiatal Phd, már az új idők szellemében. Kiderült, hogy vezetékügyi szempontban egyáltalán nem mindegy, hogy a Kaszpi-tenger az tenger-e vagy tó (és mivel az oroszok szerint tó, ezért tényleg tó), valamint, hogy a Schalke 04 focicsapat a generózus Gazprom szponzori szerződést annak köszönheti, hogy a cég egyik német ex-politikus tanácsadójának a szülővárosát képviseli.

Az állami többségi tulajdonú cégeknél sajnos közös talajdonság, hogy a célfüggvényük nem feltétlenül a profitmaximalizálás, hanem a politikai elitnek való bizonyítás. Ezért van az, hogy a Gazprom jelentésekben mindig kiemelt figyelmet kap, hogy hát iskolát/óvodát építettek, esetleg kelet-szibériai területeken gazifikáltak újabb településeket (ahol a gázszámla fizetési hajlandóság kb 10%-os).

Érdekes volt látni egy gazpromnyeftes finomítós preziben, hogy mi a dolgozók lakhely szerinti megoszlása. Nem mindegy? Nem! Mivel korábban az anyagot a moszkvai polgármester embereinek adták elő, külön tortaszeletet kapott az egyik kerültben lakó dolgozók magas száma – ok: ebben a kerületben 90% feletti volt a polgármester támogatottsága a választásokon.

A Gazpromnyeft moszkvai finomítójának legújabb üdvöskéje

A Putyin előadásra végül nem mentünk be, kiderült, hogy csak előre leosztott kérdéseket lehet feltenni (- viszont a listából szabadon lehetett választani! muhaha ), és a biztonsági intézkedések miatt fél napos procedúra lett volna – helyette inkább meglátogattuk két másik helyi brókercég irodáját, hogy megismerjük személyesen is az elemzőiket. Volt is “fogás”, egyik helyen sikerült összefutni egy nagyon jó fogyasztási szektor elemzővel, míg a másikon egy nagyon felkészült bankelemzővel sikerült megismerkedni.

A helyi közvélemény (a mi pár elemű mintánkból kiindulva) egyébként egyöntetűen az utóbbi időben kissé túlburjánzó fogyasztási hitelboom fékeződésétől, és annak negatív hatásaitól tart. Ugyanakkor a reálbérek várhatóan továbbra is nőnek, így az orosz fogyasztási sztori továbbra is életben marad – ez nagyon jó hír, mert azt sejteti, hogy az elsősorban vállalatvezetési okokból nem kedvelt nagy olaj és gázcégek mellett tovább tudnak erősödni a többnyire jó menedzsmenntel rendelkező, befektetési alternatívát nyújtó consumer cégek (mit pl a korábban már általunk is bemutatott Magnit). Az elmúlt napokban mi is elsősorban ilyenekkel találkoztunk – itt a menedzsment általában hajlandó a nyitott kommunikációra, és így rengeteg apró morzsát sikerült gyűjteni a már eddig is ismert képek teljesebbé tételéhez. De ez már inkább a későbbi posztok anyagát fogja adni..

2013-09-24

Európai gázipar: Az oroszok már a spájzban vannak!

by FisherMan

Az amerikai palagáz forradalom kitörése és az amerikai gázár összeszakadásával párhuzamosan egyre inkább a politikai támadások kereszttüzébe került az orosz gázipari exportot ellenőrzése alatt tartó Gazprom. A támadás fő oka, hogy a vállalat nem igazán hajlandó csökkenteni a hosszú távú gázellátási szerződéseiben foglalt árait, holott a spot gázárak az elmúlt időszakban Európában is jelentősen csökkentek. Az európaiak azzal vádolják a vállalatot, hogy nem eléggé rugalmas és nem veszi észre, hogy megváltoztak a piaci viszonyok. Az orosz behemót viszont azzal védekezik, hogy ezek hosszú távú megállapodások, amelynek feltételeit a felek elfogadták. Illetve az igaz, hogy változott a piac, de az árformula, amit használnak az még mindig fair és kompetitív. Amit az európaiak akarnak az egyszerű potyázás. A közel 3 éves csörte eredménye, hogy az Európai szolgáltatóknak végül sikerült elérniük, hogy a Gazprom visszamenőlegesen enyhítsen a kötelező átvételi mennyiségeken és csökkentse egy keveset az olajindexált árait. Ez közel 6 milliárd dollárjába került a vállalatnak. Úgy néz ki, hogy a Gazprom csatát vesztett az európai piacon, de vajon elvesztette-e a háborút is?

Az orosz gázár és a spot gázár alakulása

ábra1.png

Forrás: Bloomberg, OTP Alapkezelő

Ahhoz, hogy ezt meg lehessen ítélni meg kell vizsgálnunk, hogy mi történt az európai gázpiacon az elmúlt pár évben és mi várható a következő időszakban.

Mi történt az európai gázpiacon? 2008-2013

A 2000-es évek végén az európai gázpiacot egyszerre érte egy keresleti és egy (két) kínálati sokk. A keresleti sokk egyértelmű, a világgazdasági válsággal párhuzamosan a globális gázkereslet visszaesett, ami negatívan befolyásolta az árakat. Azonban egy ennél jóval erősebb kínálati sokk is érte az európai gázpiacot: ebben az időszakban robbant ki Amerikában a palagáz forradalom, amely kétféleképpen befolyásolta negatívan az európai gázárakat:

– Amerikában a növekvő hazai kitermelés egyre inkább kiszorította az LNG importot. Ennek és a globális gazdasági lassulás következtében visszaeső gázkereslet miatt jelentős túlkínálat alakult ki a globális LNG piacon. Ez a nem várt addicionális kínálat talált utat magának az európai piacon, mélybe nyomva a spot gázárakat.

Az egyes régiók részesedése a globális LNG kereskedelemből

Forrás: Bloomberg, OTP Alapkezelő

– Mivel Amerika nem rendelkezik LNG export-infrastruktúrával, ezért a felrobbanó palagáz-termelés nem tudja elhagyni az országot. Az így kialakult jelentős túltermelés az amerikai gázárak összeszakadásához vezetett. A rendkívül olcsóvá váló amerikai palagáz következtében az amerikai gázerőművek versenyképessége jelentősen megnőtt a szénerőművekhez képest, aminek következtében túlkínálat alakult ki a szénből is. A szén exportja viszont már nem igényel olyan speciális infrastruktúrát, mint a gázé, ezért a fölösleges mennyiséget az amerikaiak elkezdték exportálni. A jelentős amerikai szénexport következtében a szén világpiaci ára is hanyatlásnak indult, aminek eredményeképpen Európában a széntüzelésű erőművek jóval gazdaságosabbá váltak a gáztüzelésűekhez képest, ezért amelyik európai áramtermelő át tudott térni a széntüzelésű erőművek használatára, az át is tért. Az ezáltal kiesett gázkereslet szintén negatív nyomást helyezett a gázárakra.

1MWh áram előállítási költsége Németországban gáztüzelésű, ill. széntüzelésű erőműben

Forrás: Bloomberg

Mindezek következtében a spot gázárak és a Gazprom által használt kőolajhoz indexált földgázárak jelentősen eltértek egymástól és a vállalat folyamatos támadások érték, hogy csökkentse az olajindexált árait.

Azonban az elmúlt öt év adataiból megállapítható hogy a spot és az olajindexált árak jelentős szétválása véleményem szerint csak több egyszeri kínálati sokknak volt köszönhető. Ahhoz, hogy tényleg hosszútávon fennálló olcsó európai gázárakról tudjunk beszélni, ezeknek a sokkoknak tartósan fenn kellene maradniuk, de jelenleg nem úgy néz ki a helyzet, hogy fennmaradnának. Mégpedig a következők miatt:

– Az Európába 2008-2011 közötti időszakban beáramló addicionális LNG fokozatosan hagyja el a piacot. Ez köszönhető egyrészt a válság után magára találóló ázsia keresletnek illetve a fukusimai nukleáris baleset után jelentősen megnőtt japán gázigénynek. Mivel új LNG kapacitások kiépülése 2015 előtt nem várható, ez a folyamat a közeljövőben is folytatódni fog. Ennek eredményeképpen már idén várhatóan a 2008-as szintek alatt lesz az európai LNG felhasználás, ami 2014-re tovább csökken.

Az európai LNG fogyasztás alakulása

Forrás: VTB Capital Research, Bloomberg, OTP Alapkezelő

– Az európai spot piacot szokás a világ LNG süllyesztőjének is nevezni (The Globe’s LNG sink), mivel amint írtam, ami LNG mennyiség felszabadult a világban, annak nagy része mind az európai piacra áramlott, lenyomva ezzel a gázárakat. Viszont a sokkhatás elmúlásával ez a mennyiség rögtön el is hagyja a piacot. Ez a hektikusan változó gázmennyiség az árak volatilitásának növekedését idézi elő. Ha a jelenlegi gázárak fennmaradnak, akkor a spot piac várhatóan megmarad ugyanebben a kezdetleges formában.

Miért? Mert Európában jelenleg túl alacsonyak az árak (10,5$/MMbtu a spot és 11$/MMbtu a vezetékes), ahhoz hogy megérje rá LNG kapacitást létrehozni. Jelenleg egy LNG kapacitás kiépítése 12-13$ körüli gázárnál térül meg. Természetesen vannak olyan projektek, amely alacsonyabb gázárnál is már nyereségesek, de miért jönne ez a kapacitás pont hozzánk, ha máshol jóval magasabb árat is meg lehet érte kapni? Tehát az LNG fő piaca továbbra is az ázsiai régió marad, ahol a jelenlegi prémium az európai árhoz képest több mint 50%-os. Nem véletlen, hogy az európaiak eddig nem kötöttek egyetlen LNG projekttel sem beszállítói megállapodást.

Globális LNG árak

Forrás: Reuters

– Az európai gázpiac a válság kitörése óta (2008-től) 7 százalékkal esett vissza. Amelyik erőmű át tudott térni a szénre az már áttért, ugyanakkor az európai gazdaság, ha lassan is, de kezd magára találni és a növekvő gazdaság növekvő gázkereslettel párosul.

– Az európai gázkitermelés az elmúlt öt évben folyamatosan csökkent, 2008-hoz képest 25%-kal, és ez a folyamat, ha nem is ilyen mértékben, de várhatóan folytatódni fog, aminek eredményeképpen az EU importfüggősége tovább nő.

Az EU gázkeresletének és kínálatának várható alakulása

Forrás: Wood Mackenzie, Deutsche Bank Research

Összességében egy olyan piac képe rajzolódik ki elénk, amelynek a kereslete enyhén nő, viszont a hazai termelők kínálata jelentősen és folyamatosan csökken, aminek eredményeképpen az Unió import kereslete folyamatosan növekszik. Ezek a tényezők mind az európai spot gázárak emelkedésének irányába hatnak. Az előbb említett adatok arra mutatnak rá, hogy az európai érvelés nem állja meg a helyét, sőt a Gazprom által használt potyázás kifejezés is ráillik az európai földgáz stratégiára. Lényegében az Európaiak kihasználták azt a helyzetet, hogy a Gazprom csekély 40 év alatt nem volt képes diverzifikálni az értékesítését ezért jelenleg nincs más exportpiaca az EU-n kívül, így máshova nem tudja exportálni a kitermelt földgázt. A jelentős volumenű és olcsó LNG megjelenésével az európaiak alkupozíciói jelentősen javultak az orosz óriással szemben, amit kíméletlenül ki is használtak. Miért ne tették volna?

És mi várható?

Az EU növekvő import igényét alapvetően háromféleképpen elégítheti ki:

– Növelni kellene az orosz földgázimportot.

– Növelni kellene az LNG importot.

– Vagy mindkettő

Mindegyik megoldásnak megvannak az előnyei és a hátrányai. Az orosz import növelése a függősség további növekedésével járna, ami már így is frusztráló az európai politikusoknak, viszont jelenleg illetve a közeljövőben is várhatóan az orosz gáz lesz a legolcsóbb a szóba jöhető egyéb lehetőségek közül.

Lehet növelni az LNG importot is, de azt is tudomásul kell venni, hogy megbízhatóan érkező volument csakis hosszú távú szerződésekkel lehet biztosítani, amelyek ugyanolyan olajindexált áron és kötelező mennyiségen alapuló szerződések, amelyeket a Gazprom alkalmaz és valószínűleg nem versenyképesek a Gazprom áraival (azt se felejtsük el, hogy a Gazprom kitermelési költsége 1$/MMbtu környékén mozog). Viszont ezzel a megoldással a Gazpromtól való függőség csökkenne. Ha ilyen szerződést nem kötnek, akkor az európai piac továbbra is az LNG piac süllyesztője marad, ami viszont jelentősen növelné a spot árak volatilitását.

Mivel rövidtávon (2015 előtt) ahogy említettük az LNG kínálat nem fog nőni ezért az orosz befolyás növekedésével lehet számolni, ami már látszódik is a számokban. Idén az orosz gázszállítások várhatóan elérik a válság előtti szinteket, míg jövőre már túl is szárnyalják azokat. Még érdekesebb a helyzet, ha megnézzük az orosz gáz részesedését az európai fogyasztásból: a 2008-ban lévő 29%-ról idén 32%-ra míg jövőre még magasabb szintre emelkedik, ami valószínűleg nem tölti el boldogsággal az európai döntéshozókat.

Az európai gázfogyasztás és annak forrásának alakulása

Forrás: Deutsche Bank Research, OTP Alapkezelő

Baljós árnyak: Kína

Amint már említettük a Gazpromnak Európán kívül nincsen jelentős exportpiaca, ami a cég tárgyalási pozícióját erősen rontja. Viszont alapvetően változtatná meg az erőviszonyokat, ha az oroszoknak sikerülne 10 év után megállapodást kötnie Kínával.

A kínai energiafelhasználás alakulása (mtoe)

Forrás: BP Statistical Review

Ha ránézünk a kínai energiafogyasztás alakulására, akkor rögtön megértjük miért vannak annyian ráizgulva a kínai piacra. Az energiafogyasztás több mint megduplázódott 2000 és 2010 között. A BP ennek a fogyasztásnak az ismételt duplázásával számol 2030-ra. Tehát a piac méretével és növekedésével nincsenek problémák. Ha viszont megnézzük az energiafogyasztás összetételét, akkor rögtön rájövünk, hogy ezeket nem igazán érdekli a jegesmedvék sorsának alakulása. Az energiamix közel 70%-a szén, a másik 20% olaj. A gáz súlya mindössze 5%! A jelentős környezetszennyezésről mindennaposak a hírek és a kínai vezetés is rájött, hogy hosszú távon ez így nem megy. Ennek megfelelően próbálják csökkenteni a szén súlyát az energiatermelésben. Mindezek következtében óriási jelentőségű hír lenne, ha a Gazpromnak sikerülne megállapodni a kínaiakkal. Ez a megállapodás elvileg év végére várható és már „csak” az áron megy a vita. A hírekben szereplő 9-11$ közötti árazási sáv nem tűnik áthidalhatatlan szakadéknak, ha figyelembe vesszük, hogy Kínában az LNG ára olyan 15$ környékén mozog.

Mindezek következtében úgy gondolom, hogy a Gazprom elvesztett egy-két csatát, de a háborút nem. Ennek megfelelően a spot európai gázárak emelkedésére számítok mind rövid- mind hosszú távon. Ezen várakozásomat csak egy újabb sokkhatás kialakulása miatt változtatnám meg. Ilyen lehet, például ha hirtelen pálfordulás következne be az Ázsiai térség országaiban (főleg Japánban) a nukleáris energia megítélésében, illetve ha a jelenleginél jóval olcsóbb gázszállítási technológiát fejlesztenének ki.