Újra csillog a gyémántpiac? – 2. rész

Az előző részt ott hagytuk abba, hogy  jelenlegi piaci struktúra már inkább oligopóliumnak felel meg, ahol az 5 legnagyobb piaci szereplő kontrollálja a gyémántpiac több mint 75 százalékát. Megmaradt ugyanakkor a gyémántkereslet élénkítésre fordított marketing tevékenység közös finanszírozása, amit most már nem a De Beers hanem egy közös vállalat, a DPA (Diamond Producers Association – Gyémánttermelők Szövetsége) végez. A megváltozott piaci környezet valószínűleg nem tetszett az Oppenheimer családnak, mivel 2011 novemberében értékesítették a család 40%-os pakettjét a vállalat másik nagytulajdonosának, az Anglo American PLC-nek 5,1 milliárd dollár értékben.

Forrás: Alrosa

Miért vonzó a gyémántpiac?

Az általunk követett gyémántkitermelő vállalatok (Alrosa és a Petra Diamonds) közös jellemzője az, hogyha a jelenlegi gyémántárak legalább a mostani szinteken maradnak, akkor rendkívül vonzó (jóval 10% feletti) cash flow termelő képességgel rendelkeznek (a piaci kapitalizálóhoz viszonyítva). Tovább javíthatja a befektetési sztorit, hogy szerintem nagyobb esélye van a gyémántárak emelkedésének, mint a további lecsorgásnak. A továbbiakban a gyémántárak historikus alakulásának bemutatás után ezt a várakozásomat fejtem ki részletesebben.

Gyémánt árak alakulásának rövid áttekintése

A csiszolatlan gyémántárak a 2011 közepén érték el történelmi csúcsukat, köszönhetően a gazdasági válság után magához térő nyugati és az elmúlt évtizedben rohamosan növekvő kínai és indiai kereslet további növekedésének. Az utóbbi országokban az elmúlt években-évtizedben végbemenő jelentős gazdasági fejlődés együtt járt a középosztály jelentős kibővülésével és a nyugati szokások elterjedésével. Ennek eredményeképpen Indiában és Kínában is egyre nagyobb divat lett a gyémánt eljegyzési gyűrű, ami a kereslet felfutásához és az árak növekedéséhez vezetett​. A lenti grafikon historikus gyémántárak alakulásá t mutatja a világgazdaság dollárban kifejezett GDP-jéhez viszonyítva. Ugyanakkor a nyers gyémántár index csak egy aggregált értéket mutat, a különbőző méretű és minőségű kövek áralakulása jelentősen eltérhet egymástól.

Gyémántárak és a dollárban számolt nominális globális GDP alakulása

Forrás:Bloomberg

A gazdasági válság után kibontakozodó pozitív piaci hangulatból a gyémántfeldolgozók is profitálni szerettek volna, ezért az árak további emelkedésére számítva jelentős készleteket halmoztak fel (a gyors árfolyamnyereség reményében), amit a bankok látva a jelentős keresletet szívesen meg is finanszíroztak. A gondok akkor kezdődtek, amikor az amerikai subprime válság és az európai adósságválság következtében egyre szigorúbbá váló banki kockázati limitek, és a kínai lassulás miatt visszaeső kereslet (ahogy az lenni szokott) egyszerre következett be. A hitelből vásárolt jelentős készleteket csak nyomott áron lehetett volna eladni, miközben a bankok egyre inkább vonakodtak finanszírozni a jelentősen eladósodott gyémántfeldolgozókat (az új kockázati szabályok miatt megemelkedtek a tartalékolási követelmények, mivel a gyémántot, mint fedezetet rendkívül nehéz beértékelni és ezzel összefüggésben a csalás kockázata is jelentős). Ráadásul az iparágon beül a midstream rendelkezik a legalacsonyabb jövedelmezőségi mutatókkal (a nettó profit marzs mindössze 1-4%), ami nem sok teret ad az árfolyamveszteségek következmények nélküli realizálására. Mindezek következtében a következő évek a piac fájdalmas tisztulásáról szóltak: a legnagyobb termelők (Alrosa, De Beers, Rio Tinto) visszafogták a kitermelést, a nagy gyémántkereskedelmet finanszírozó bankok közül sokan (jelentős leírások után) végleg felhagytak a tevékenységgel, míg mások csak korlátozták a hitelezésüket. A gyémántfeldolgozók közül, akik nem mentek csődbe csökkentették a tőkeáttételüket, alternatív finanszírozási formákat kerestek és egy konzervatívabb (alacsonyabb tőkeáttétellel működő) üzleti modellre próbáltak átállni. Mindezek eredményeképpen a gyémántárak dollárban kifejezve az elmúlt 3 évben stagnáltak és körülbelül 15%-kal vannak alacsonyabban, mint a 2012-2014-es időszakban.  Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a gyémántbányák jellemzően feltörekvő piacon működnek ezért megnyerték az elmúlt időszak dollárerősödését és így a jövedelmezőségüket nem igazán érintette a nyers gyémántárak csökkenése.

Javuló kilátások

Az elmúlt 7 szűk esztendő után úgy gondolom, hogy az iparág kilátásai ismét kedvező irányba mutatnak több szempontból is. A gyémántipari értéklánc 3 főbb szegmensből áll ezek: a downstream (ékszerkiskereskedők), midstream (gyémántfeldolgozók: gyémántcsiszolók és ékszerkészítők), upstream (nyers gyémánttermelő bányavállalatok).

Downstream (ékszerkiskereskedők)

2017-ben a kedvező globális makrogazdasági helyzetnek köszönhetően az ékszerboltok forgalma ismét növekedésnek indult. A gyémánt-ékszerek iránti kereslet az összes főbb piacon jelentős növekedést mutat, ami ha a kedvező gazdasági helyzet fennmarad, további növekedés elé nézhet.

Gyémánt-ékszerek kiskereskedelmi értékéseítésének alakulása Kínában 

Midstream (gyémántfeldolgozók: gyémántcsiszolók és ékszerkészítők)

Ahogy az előbb említettem az elmúlt években a legnagyobb probléma ebben a szektorban jelentkezett. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a szektor helyzete talán most néz ki a legegészségesebben az elmúlt hat év során.  A készletek szintje 2017-re az elmúlt 5 év legalacsonyabbjára eshetett vissza, a vállalatok egyre inkább próbálják csökkenteni a készletforgási idejüket (automatizálásba fektetnek be, megrendelésre gyártanak stb), hogy csökkentsék a finanszírozási szükségleteiket. A bankok helyét egyre inkább veszik át az alternatív finanszírozási formák (kötvénykibocsátás, állami garanciák, jelzáloglevelek, biztosítások, faktoring). Az alacsonyabb készletszintek ugyanakkor együtt is járnak azzal, hogy a kereslet visszatérésével a szektor profitabilitása végre növekedésnek indulhat az elmúlt 7 szűk esztendő után.

A midstream készlet alakulása

Forrás: http://www.bain.com

Upstream (gyémánttermelő bányavállalatok).

Amint a fentiekben említettem az upstream szegmensben egy oligopolisztikus struktúra alakult ki. Ennek megfelelően a legnagyobb termelők a kereslet gyengeségét látva visszafogták az értékesítésre szánt gyémántok mennyiségét és a beruházási tevékenységüket, hogy ne csapják agyon az árat és megőrizzék a gyémánttal kapcsolatban az elmúlt évszázadban felépített exkluzitás imázsát. Ezt leginkább azért teszik, mert a gyémánt valószínűleg Veblen-jószág. „A Veblen-javak olyan termékek, amelyek presztízs-, vagy hivalkodó luxusigényeket elégítenek ki. A veblen-i elmélet azt feltételezi, hogy az emberek státuszra vágynak és a státuszt vagyoni helyzetüket jelző hivalkodó javak birtoklásával érhetik el. A hivalkodó fogyasztás a magasabb társadalmi státusz elérését célozza – olyan javak által amelyek benyomást keltenek másokban. A hivalkodásra alkalmas javak presztízsértékét pedig nagyban befolyásolja, hogy kik és hányan fogyasztják azokat, a ritka javak rendszerint magasabb státuszt biztosítanak.” (Kovács Kármen: A vebleni hivalkodó fogyasztás elméletének továbbfejlődése és újszerű megnyilvánulásai)

Nyersanyagkutatásra fordított kiadások alakulása az egyes nyersanyagok tekintetében

A fentiek eredményeképpen az elmúlt 20 évben nem történt lényeges gyémánttalálat a világon és az eddig napvilágot látott projekteket figyelembe véve a gyémántkínálat valószínűleg elérte tavaly a csúcspontját, és a következő években csökkenő trendbe kerülhet.

Globális nyers gyémánt termelés alakulása

Forrás: Petra Diamonds

Az általunk követett cégek is többek között azért forognak ilyen magas cash flow hozamon, mivel a vállalatok a beruházási tevékenységük jelentős csökkentését (Petra), vagy alacsony szinten tartását (Alrosa) tervezik a következő években.​

Forrás: Bloomberg

Összességében azt gondoljuk, hogy csökkenő kínálat fog találkozni stagnáló, vagy jó esetben növekvő kereslettel, ami kedvező hatással lehet a gyémántárakra. A kedvező gyémántárak pedig tovább növelik az általunk követett gyémántkitermelő vállalatok már amúgy is magas cash flow termelő képességét.

 

Végezetül, íme néhány érdekes tulajdonság a gyémántról amit a marketing szakemberek előszeretettel használnak:

  • az ember által ismert legidősebb anyag – a gyémánt egy idős a csillagokkal

  • 1 -3 milliárd évvel ezelőtt alakultak ki, 160 kilométerrel a felszín alatt, a felszínre vulkánkitörések és földmozgások hozzák őket

  • az éves gyémánttermelés 27 tonna (arany: 3 ezer, réz: 20 millió, vasérc: 2 milliárd)

  • A történelem során kitermelt és megcsiszolt gyémántok össztérfogata körülbelül 65 köbméter lehet, ez annyi, mint egy olimpiai úszómedence 1/40-ed része.

 

Újra csillog a gyémántpiac? – 1. rész

Már egy jó ideje követem a gyémántpiacot, mivel egyrészt nagyon érdekes az egész iparág fejlődéstörténete, másrészt a jelenlegi szinteken véleményem szerint vonzó befektetési lehetőségeket rejtenek az iparág általunk követett szereplői.  A világ legnagyobb gyémántkitermelője az Alrosa ráadásul az orosz tőzsdén jegyzett cég, és mindig felmerült a kérdés, hogy off-benchmark kitettségként nem lenne-e helye az OTP Orosz Alapban. Az OTP Afrika Alapban ráadásul a szektortárs Petra Diamonds az egyik befektetésünk, ami miatt egyébként is követjük a gyémántpiac eseményeit.

A gyémántpiac születése: Cecil Rhodes megalapítja a De Beers-t

Egészen az 1800-as évek közepéig a gyémántot csak két országban bányászták (India és Brazília) és annyira ritkaságnak számítottak, hogy csak az uralkodók és a főnemesek engedhették meg maguknak ezeket az ékszereket. Ezt a helyzetet változtatta meg a 19. század második felében felfedezett hatalmas dél-afrikai gyémánttalálat.

A Big Hole: innen indult a dél-afrikai gyémántláz

Ebben az időszakban döntöttek úgy a 17 éves Cecil Rhodes szülei, hogy a beteges fiukat Dél-Afrikába küldik, hátha az ottani klíma javít az egészségi állapotán. A leleményes Rhodes, meglátva a lehetőséget az 1869-ben kitört dél-afrikai gyémántlázban, elkezdett vízszivattyúkat (a talajvíz kiemelése miatt) kölcsönözni a gyémántbányászoknak. Kezdetben az afrikai gyémántbányászat is hasonlóan nézett ki, mint ahogy az alaszkai aranylázat, vagy a mai palaolaj boom-ot elképzeljük: sok kis magán bányavállalat és bányász szerzett bányászati engedélyeket és próbált minél több pénzt kisajtolni a gyémántbányájából. Azonban az így megnövekedett gyémántkínálat nyomást gyakorolt az árakra, ami negatívan hatott a bányászok profitjára. Rhodes felismerte, hogy a kontrollálatlan gyémánt(túl)kínálat a gyémánt legértékesebb tulajdonságát teszi tönkre: a ritkaságot, ami eddig a prémiumárazást indokolta. Ezért Rhodes a szivattyúkölcsönzésből megkeresett pénzéből és a Rothschild család által nyújtott pénzügyi támogatással egymás után vásárolta fel az ország gyémántbányászati jogait, míg végül 1888-ban megalakult a De Beers Consolidated Mines, amely már a teljes dél-afrikai gyémánttermelést a markában tartotta. Rhodes ezek után megalakította a londoni székhelyű Gyémánt Szindikátust, ami a továbbiakban a gyémántkínálat ellenőrzéséért volt felelős. Ebben az időszakban a De Beers ellenőrizte a világ gyémántpiacának több mint 90%-át. Cecil Rhodes példája ismét bebizonyította, hogy általában nem a mániákba érdemes befektetni, hanem az azokat kiszolgáló, hasznot húzó iparágakból.

Cecil Rhodes

 

Az Oppenheimerek kora

Rhodes 1902-es halála után, a De Beers vállalatot igazán hatalmassá Ernest Oppenheimer tette. Oppenheimer 17 évesen gyémántkereskedőként kezdte karrierjét Londonban. Főnökei annyira elégedettek voltak vele, hogy 22 évesen már a gyémántipar központjába, a dél-afrikai Kimberley-be küldték, hogy a vállalat ottani érdekeit képviselje, ahol pár éven belül polgármesternek is megválasztották. A német Oppenheimer 1917-ben a J.P. Morgan Bankház segítségével megalapítottan az Anglo American részvénytársaságot, amely még ma is a Dél-Afrikai Köztársaság egyik legnagyobb aranykitermelője. Ezek után vetett szemet a De Beers-re, amelybe 1926-ra sikerült többségbe vásárolnia magát és tették meg a vállalat elnökévé a következő évben.

 

Ernest Oppenheimer

 

Oppenheimer folytatta Rhodes munkásságát, a Rhodes által kitalált Gyémánt Szindikátust tovább fejlesztve, a gyémántkereskedőkkel és a termelőkkel kizárólagos szerződéseket kötve elérte azt, hogy a De Beers megkerülhetetlen szereplővé váljon a gyémántpiacon és egyetlen gyémántüzletből se lehessen kihagyni. Ezzel a stratégiával sikerült több mint 80 éven keresztül a vállalat befolyása alatt tartani a világ gyémántpiacát. A kínálat befolyásolásán kívül az Oppenheimerek sikeresen alkalmazták a keresletélénkítés eszközeit is. Ernest fia, Harry a második világháború után indította útjára a 20. század legjobbjának választott marketingkampányát: A Diamond is Forever kampányt, amellyel lényegében megteremtette a gyémánt eljegyzési gyűrű kultuszát (a második világháború előtt egyáltalán nem volt megszokott gyémántgyűrűvel megkérni a menyasszonyok kezét). A kampány lényege, hogy csakis a gyémánt eljegyzési gyűrű szimbolizálja hűen a férfi élethosszig tartó szerelmét a nő iránt, mivel a gyémánt ritka és kemény (a világ legkeményebb anyaga) tulajdonsága az, amit egy igazán hosszú távú kapcsolattól elvárnak. A kampány keretében nem csak az addig megszokott marketingeszközökkel éltek, hanem abba aktívan bevonták a hollywood-i hírességeket is. Az Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany’s) című Audrey Hepburn film például egy egész estés gyémánt-ékszer promóciónak is megfelelne.  Ezen kívül az eljegyzési gyűrű, mint termék választása azért is bizonyult remek választásnak, mivel ez a lehető legritkább esetben kerül vissza a piacra (ezt nem szokás eladni, vagy zálogba adni pénzügyi nehézségek esetén), és így nagyon másodpiaca sincs, ami azt jelenti, hogy csak nagyon nagy diszkonttal lehetne újból értékesíteni. De nyilván ez az eset fel sem merül a vőlegényben, pláne nem a menyasszonyban. De még ha fel is merülne, az az elköteleződés hiányát jelezné.

Az ötlet zseniális volt, ráadásul a vállalat iránymutatást is adott a vőlegényeknek, hogy mekkora összeggel tudják kifejezni az örök szerelmüket: ez 2 havi keresetnek felelt meg. Miután sokkot kapnánk összeg hallatán, érdemes azzal is tisztában lennünk, hogy az USA-ban az esküvői költségvetés (nászút nélkül), körülbelül az egy éves nettó átlagkeresetnek felel meg (2016-ban 35 329 USD), amiből az eljegyzési gyűrű költsége „csak” 6163 dollár, ami pont a havi nettó átlagkereset kétszerese (a numbeo szerint az átlagkereset az USA-ban 2,995.87 dollár).

Forrás:https://www.theknot.com/content/average-wedding-cost-2016

A marketinggépezet annyira jól működött, hogy a 1990-es években az amerikai eljegyzések 80%-a gyémánt eljegyzési gyűrűvel történt és a recept működött külföldön is: japánban a csúcson az eljegyzések 77%-a gyémántgyűrűvel történt, míg manapság az növekedés motorját feltörekvő piacok jelentik: Inda és Kína.

Forrás: De Beers

Az Oppenheimer-ek kiszállnak

A De Beers a fentiekben leírt monopóliuma egészen a 90-es évekig remekül működött, azonban a Szovjetunió felbomlásával és újabb jelentős gyémántbányák felfedezésével a gyémántkartell helyzete megroppant. A Szovjetunió a világ legnagyobb gyémánttermelője volt és hatalmas gyémántkészletekkel is rendelkezett, amit felhasználva nyomást gyakorolt a kartell-re, hogy az iparági profitból magasabb részt harcoljon ki magának, mivel a rendszerváltás után jelentős likviditási gondokkal küzdött. Újabb szöget jelentett a kartell koporsójába, hogy az új gyémánttalálatok már fejlett nyugati országokban történtek (Kanada, Ausztrália), ahol a versenyhatóságok nem nézték jó szemmel a kartell működését. Ezek eredményeképpen és a véres gyémántok negatív reputációjának elkerülése miatt a De Beers 2000-es évektől üzleti modellt váltott és a teljes iparág kontrollálása helyett már csak a saját kitermelésére, kiskereskedelmi tevékenységére és brand-jére fókuszált. Döntésében biztosan szerepet játszott az is, hogy az USA-ban is beperelték 60 évnyi kartellezés miatt, amit el is veszített, de egy jelképes 295 millió dolláros büntetéssel megúszta a történetet. Mindezek eredményeképpen a De Beers piaci részesedése a kilencvenes évek eleji 90%-os szintről mára 30% körüli szintre esett vissza.

Forrás: http://www.paulzimnisky.com/

Ezzel pedig el is jutottunk napjainkig, ahol a piaci felálás már sokkal inkább oligopólium, és érdekes befektetési lehetőséget rejtenek az iparági szereplők. De erről részletesebben a következő posztomban írok majd.