Februári események – TSKB vétel

A török bankok közül kitűnik a TSKB magasan átlag feletti saját tőkére vetített jövedelmezőséggel, de ennek ellenére mégis olcsó árazásával. (A két mutató közötti összefüggést pont a török piaccal kapcsolatban egy korábbi cikkünkben már bemutattuk). Ezen kívül a bank helyzete némileg speciális a török piacon: a TSKB Törökország első és egyetlen magán beruházási bankja, a formátumból adódó extrákkal. A stratégia szerint nagyrészt megújuló energia, infrastrukturális és logisztikai projekteket finanszíroznak, kisebb mértékben pedig vállalatokat. A hitelek nagy többségét dollárban vagy euróban nyújtják, és gyakran más fejlesztési bankkal közösen hiteleznek (pl legutóbb az EBRD-vel közösen egy 6m eurós hitelt egy malomipari vállalatnak). Nem meglepő, hogy a portfolió jellegéből adódóan a hitelek minősége is jobb, mint a szektortársainak. Így gyakorlatilag a magasabb megtérülést úgy tudja elérni, hogy hiába alacsonyabb a többieknél a kamatmarzsa, közben kevésbé rontja az eredményt a rossz hitelek miatt képzendő tőketartalékolás, így a végén összességében mégis jobban járnak. A bank további előnye, hogy nem kell fenntartania kiterjedt fiókhálózatot és ügyintézőket (2 fiókja van összesen), ezért lényegesen alacsonyabb költséghányaddal tud működni, mint a versenytársai.
Bár a török bankokban év elején nagy rali volt, a TSKB egyelőre még lemaradó volt, és így az értékeltsége kedvezővé vált a szektortársakhoz képest. Mi azonban továbbra is azt gondoljuk, hogy a hosszú távú kilátások alapján ez lehet az egyik legstabilabb bank a török piacon, amely inkább prémium árazást érdemel a többiekhez képest. A februárban kijött negyedéves jelentés szintén megerősítette az álláspontunkat és ez így együtt az alacsony értékeltséggel jó beszállási pontot nyújtott.

Februári események – Lenta vétel

A Lenta Oroszország egyik legnagyobb kiskereskedelmi cége és a legnagyobb hipermarket hálózata. Múlt év végén személyesen is talákoztuk a vállalat menedzsmentjével (a szektortársak menedzsmentjével is) és nagyon megtetszett a cég befektetési story-ja, valamint amikor a versenytársakról kérdeztünk, a konkurencia is jó véleménnyel volt a cégről. Az üzleti modell lényege, hogy a vállalat a hűségkártyáján keresztül rengeteg adatot gyűjt a vásárlóiról, aminek a segítségével elemzeni tudja az egyes vevők fogyasztási szokásait (különböző profilokba sorolja őket), és célzott kuponokkal tudja őket visszacsábítani. A Lenta vásárlók 93%-a folyamatosan használja a kártyáját, mivel kártyával minden vásárlása végösszegéből 5 százalékos diszkontot kap, mindenféle korlátozás nélkül. Ezzel a kedvezménnyel és a hipermarket struktúrával a legolcsóbbak tudnak lenni az orosz kiskereskedelmi piacon. Ezen felül a kártyáról gyűjtött adatok segítségével olyan termékstruktúrát tudnak kínálni a fogyasztóiknak, amit valóban igényelnek, ezzel meg tudják növelni a termékek forgási sebességét, amivel le tudják szorítani a romlott, selejtes áruk számát, és így költséget takarítanak meg. Ennek köszönhetően a vállalat boltjai nemcsak olcsók, hanem jövedelmezőek is tudnak lenni.

A cég a szektortásakhoz képest ráadásul nem forog prémiummal, és február közepén elterjedt az a pletyka, hogy a Lenta nagytulajdonosa (egy amerikai kockázati tőkealap) kihasználva a vállalat Capital Market Day-ét csökkenteni fogja a társaságban meglévő 34%-os kitettségét, ezért beadták a vállalat részvényeit. Ezt a lehetőséget kihasználva sikerült jó áron kitettséget szereznünk a vállalatban. A nagytulajdonos részvényértékesítésére eddig nem került sor, de valamennyi puskaport erre az eshetőségre is tartogatunk még, hátha sikerül  további diszkonton venni még a papírból.

Török piac – még nincsen világvége (2.rész)

Az előző posztban az általános török makróhelyzettel foglalkoztam, most lássuk az eseményeket a líra piacán, illetve hogyan festenek az egyes török-kapcsolt befektetési lehetőségek!

Az egyik kedvenc makróelemzőnk, Hakan szokta az alábbi ábrákat használni a török lírára. Az első ábrán azt mutatja, hogy a líra mennyire gyenge most az átlagos reál-effektív árfolyamához képest. 
 

try ertekeltseg

Forrás: AK Investment

Eléggé..Ráadásul ez december végi adat, azóta még pár %-ot gyengült. Persze ha devizaválság alakul ki, akkor ezt nem figyelik a szereplők, és nincsen semmilyen rövid távú alkalmazkodási folyamat, ez inkább hosszabb távon tud érvényesülni. Érdekes még a második Hakan-ábra is, ami arról szól, hogy amikor nagyon begyengül a líra (kék), akkor azért szokott végül jönni egy nagyobb kamatemelés (piros).

 

kamatemeles

a líra reál-effektív árfolyama és az Overnight kamat                       Forrás: AK Investment

 

Mivel alacsonyak a török jegybank nettó tartalékai, ezért válságkezelésre nem tudták/akarták felhasználni, az csak olaj lett volna a tűzre. Inkább az elmúlt év során gyűjtöttek hozzá, ugyanakkor a bruttó tartalékból (ami a nála elhelyezett betétekkel több), már juttatott a piacra, méghozzá a bankok devizabetétek után képzett tartalékrátájának a csökkentésével. Így pár milliárdnyi deviza kínálatként visszajutott a devizára éhes befektetőknek.

 

reserves

Forrás: BGC

Continue reading

Török piac – még nincsen világvége (1.rész)

A keddi Index címlap magáért beszél:

index cimlap

És a grafikon is beszédes a török líra elmúlt évekbeli EUR-USD kosárhoz képesti gyengüléséről:

trygraph

Forrás: Bloomberg

Magával a gyengüléssel nincsen baj, hiszen jókora kamatkülönbözet is van a líra javára, így az évi 8-9%-os leértékelődés maga a "papírforma". Cserébe ugye kapják a magasabb kamatot a kötvényesek, és a nagyobb inflációval járó nagyobb növekedést a részvényesek, Viszont az elmúlt 2 hónapban  – gyakorlatilag az amerikai választás óta, mióta ismét megindult a vadászat a sebezhető fejlődő piacok után – érezhetően megváltozott a helyzet és lassan bekerült a köztudatba, hogy a törököknél devizaválság van, ráadásul manapság, ha csörög a telefonom, akkor gyakorlatilag 50%-ban a török piaccal kapcsolatban akar valaki kérdezni. Van, aki török lírát shortolna, de még többen inkább a vételen gondolkodnának egy gyors visszapattanás reményében, és abban bíznak, hogy a 2 évvel ezelőtti orosz piaci beszállóhoz hasonló helyzet van most. Nem vagyok makroelemző, hanem sokkal inkább az egyedi részvények fundamentumai alapján fektetek be, de az ilyen helyzetekben, amikor az általános környezet nem stabil, nem lehet különválasztani a kettőt. Mivel mostanában szinte minden hazai forrásban csak negatív véleményeket olvastam, úgy gondoltam, hogy talán érdekes lehet, ha megpróbálok egy kicsit belemenni a részletekbe. Nem könnyű persze megmondani, hogy hová fajulhat ez a mostani válság, mennyire tudja majd kezelni a török jegybank, de véleményem szerint a jelenlegi hisztéria el van túlozva, és a gyakran emlegetett végállomásoknak (devizakorlátozás, államcsőd) nem nagy a valószínűsége, és előtte viszonylag nagy mozgástere is van a török gazdaságpolitikának.

Continue reading

Phosagro: az új kedvenc agrárcégünk

A havi jelentéseinkben említettük, hogy az elmúlt hónapok folyamán fokozatosan strukturáltuk át az orosz műtrágya kitettségünket: a nyár folyamán fokozatosan szálltunk ki az alapvetően nitrogén alapú műtrágyákat gyártó Akron-ból, míg növeltük a kitettségünket a foszfát alapú műtrágyákat gyártó Phosagro-ban, amiből a kezdő legnagyobb pakettünket az év eleji beöntőben rendkívül jó áron kaparintottuk meg. Hogy mi volt a poén ezekben a cégekben már leírtuk korábban (Acron: az orosz-ukrán válság nagy nyertese, Kínai segítség a gazdáknak), Röviden: mivel mindegyik orosz műtrágyagyártó 70 százalék feletti exportkitettséggel rendelkezik ezért bevételei legnagyobb része dollárban, kiadásai pedig rubelben keletkeznek. Ezért a rubel jelentős leértékelődésével ezeknek a cégeknek a profitja felrobban (jó értelemben véve) mindaddig, amíg a dollárban kifejezett végtermék árak nem esnek jelentősen (vagy jóval kisebb mértékben, mint a rubel). A stratégia működött is, ezek a papírok nagyon jól teljesítettek az elmúlt két évben, az Akron például közel megduplázódott dollárban kifejezve. De akkor miért adtuk el az elsősorban nitrogénes Akron-t és miért szerettük meg helyette az elsősorban foszfátos Phosagro-t?

Orosz műtrágyagyártók teljes hozamának alakulása az elmúlt két évben dollárban kifejezve

kep1

Forrás: Bloomberg

Continue reading

Aeroflot: sikeres felszállás

Lassan egy éve írtunk egy posztot az orosz légiközlekedési piacról, aminek az volt a főbb megállapítása, hogy a nemzetközi szankciók és az alacsony olajárak miatt összeszakadó rubel rendívül nehéz helyzetbe sodorta a beruházási ciklus csúcsán dollárban eladósodott iparágat. Akkori várakozásunk az volt, hogy a piac egy nehéz konszolidációs szakasz elé néz, pár szereplő kiesik a piacról és a legerősebb szereplő az Aeroflot fog győztesen kikerülni a történetből, hacsak a politika közbe nem szól. Szerencsére nem szólt, és a második legnagyobb orosz légitársaság a Transaero-t engedték csődbe menni, bár sokáig napirenden volt, hogy az Aeroflot-nak kellene kimentenie. Ez az Aeroflot szempontjából a lehető legrosszabb forgatókönyvnek számított volna, mivel a Transaero saját tőkéjének piaci értéke masszívan negatív tartományban volt,  (a hitelek értéke jóval nagyobb volt, mint a vállalat eszközeinek az értéke) ráadásul az Aeroflotnak egyáltalán nem volt szüksége a Transaero gépeire sem. Az orosz légiközlekedési piac már az orosz-ukrán válság előtt is kezdett túlkínálatossá válni, amihez csak hozzáadódtak a gazdasági szankciók és az olajárak masszív visszaesése miatti fogyasztási kereslet csökkenés is. A Transaero elengedése viszont új helyzetet teremtett, a túlkínálat megszűnt, ráadásul egy olyan szereplő hagyta el a piacot, amely a low cost stratégiájával folyamatosan 10-20%-kal az átlagos (economy) repülőjegyárak alá kínált. (Ez a stratégia úgy tűnik nem igazán működött…) Ezzel mérséklődött az árverseny, javult a megmaradó légitársaságok kapacitás kihasználtsága és így a jövedelmezősége is.

főkép

Continue reading

Ki üdül idén a Török Riviérán?

Hétvégén a Gozsdu-udvarban sétálva megint megdöbbentem, milyen rengeteg turista hömpölyög egy ilyen hűvös, teljesen szezonon kivüli, februári végi időpontban arrafele. Aki Budapesten él és néha a belvárosba téved, az az elmúlt években a bőrén érezheti, mennyire népszerűvé vált a főváros – ezt a KSH adatok is alátámasztják. Általánosságban (regionálisan és most például a globálisan káros, környezeti hatásoktól eltekintve) a turizmus egy jó dolog és annak gyakorlatilag párt-, és politikai beállítottság nélkül örülni lehet, hogy a város ilyen felkapottá vált. Egyre-másra nyílnak a jó helyek, éttermek, szórakozási lehetőségek – még ha a legénybúcsúra érkező hordákról azért le tudnánk mondani. A külföldiek pénzt és fizetőképes keresletet hoznak, ami aztán más (szolgáltató) iparágakon keresztül, több csatornán át beszivárog a gazdaságba és még a nemzeti büszkeséget is növeli.

Klasszikus, amit néha jó újra hallgatni

Continue reading

Az olaj-átok

A fókuszunkban főleg fejlődő országok vannak és elég érdekes követni, hogy miként alakul a politikai berendezkedés annak függvényében, hogy olajexportőr vagy olajimportőr országról van szó.  A legutóbbi posztban ennek kapcsán boncolgattuk, hogy mi is történik mostanában Törökországban. Az biztos, hogy a jelenlegi olajár az exportőr országoknak rövid távon átok, de vajon hosszú távon válhat-e ez egyfajta áldássá, ha tartósan alacsonyan marad? És voltaképp miért is alakult úgy, hogy az ilyen országok és az autoriter berendezkedésű rendszerek halmaza között túl nagy az átfedés ahhoz, hogy az holmi véletlen legyen? Ez utóbbi kérdéssel foglalkozik az ún. olaj-átok elmélet és a mai posztunk is.

„I wish you had found water. Water makes men work. Oil makes men dream”

(Bárcsak vizet találtatok volna. A víztől az emberek dolgoznak. Az olajtól álmodoznak)

King Idris, Líbia királya miután olajat találtak

Continue reading

Duna House – árazzuk be a részvényt 6 egyszerű lépéssel !! – Frissítve

Zajlik a Duna House jegyzés, és arra gondoltunk, hogy a részvételen gondolkodóknak megkönnyítjük/megnehezítjük a dolgát a saját meglátásaink közreadásával. Nem vitás, hogy a szemünk előtt újraéledő ingalanpiaci folyamatok alapján érdemes foglalkozni a szektorral. A Duna House arra kínál egy lehetőséget, hogy egy válságból kilábaló szektor egyik legerősebb cégén keresztül lakásvásárlás nélkül is hazai ingatlanpiaci kitettséget szerezzünk. A jó sztori azonban önmagában nem elég, a sikeres befektetéshez a megfelelő beszállási ár legalább annyira fontos.

A részvényjegyzés sajátos lesz: az intézményi befektetők jegyzései alapján alakul majd ki a (maximum 4250 Ft-os) részvényenkénti ár, és aki a nyilvános ágon jegyez, az árelfogadóvá válik. Ezért is fontos, hogy mindenki fel tudja mérni, milyen jövőkép árazódik be ezen a maximális árfolyamon. 

Vajon mennyit ér a részvény?

Az alábbiakban bemutatunk egy olyan modellt, ahol az értékvezérlők változtatásával mindenki beárazhatja a céget a saját feltételrendszerével. Sokat dilemmáztunk hogy mennyire legyen részletes a modell, ez általánosságban is nagy dilemma, hiszen a nagyobb részletesség jobban leképezi ugyan egy vállalat tevékenységét, de valahol ugye meg kell húzni a határt, és legtöbbször azért adódik egy pár értékvezérlő (mi 6-ot tartottunk lényegesnek), ami elegendő az összefüggések feltárásához. 

Continue reading

Török vergődés az előrehozott választások árnyékában

Ha valaki az elmúlt néhány hétben a török piac chartjára pillantott, rögtön gondolhatta, hogy baj van. A politikai szélvihar néhány fejlődő piaci széllökéssel kísérve valóban magával ragadta az országot, de ha közelebbről nézzük úgy tűnik, a piac egy mindent elsöprő tornádót áraz. Ez pedig, ha nem is lehetetlen, de mindenesetre elég valószínűtlen ahhoz, hogy a közben historikus értékeltségi mélypontra süllyedt részvények mellett szó nélkül el lehessen menni.

  

A török líra és az ISE100 index idén

bbchart_tp2

                                                                                                                                                                                    forrás: Bloomberg

Continue reading