Tavaly nyáron már írtam itt a blogon a platinabányákról, amelyek árfolyama akkor jelentős eső trendben volt, éppúgy, mint a nemesfémeké, de az akkori esés csak idén januárban érte el a mélypontját. A bányapapírok árfolyama az augusztusi szintekről pár hónapos időtávon újra lefeleződött-lenegyedelődött, miközben a platina is további 20%-ot esett. Akkori cikkem konklúziója az volt, hogy ugyan már tavaly augusztusig is sokat estek a platinabányák, de értékeltségüket tekintve a többi nyersanyagkitermelőhöz képest még akkor is prémiummal forogtak és a nemesfémek visszapattanása nélkül nem szólt fundamentális érv az emelkedésük mellett.
Az Anglo Platinum (fehér), az Impala (narancssárga) és a Lonmin (sárga) árfolyama az elmúlt 5 évben
Január közepén viszont megérkezett a korrekció a platina piacán, melynek hatására szó szerint kilőttek a bányák is és alig egy hónap alatt megduplázták értéküket. A platina emelkedése mögött viszont nem a keresleti-kínálati tényezők változása állt, hanem inkább az arannyal való együttmozgás, annak ellenére, hogy a platina felhasználásának több mint 50%-a az ipari kereslethez köthető, és nem az aranyra jellemző biztonságos menedék szerep dominál a vásárlásánál. Ami pedig a bánya-rallyt illeti, még kevésbé tűnik indokoltnak a 90%-os átlagos emelkedés, ugyanis a fundamentumok egyáltalán nem javultak, mivel a strukturális változások elmaradtak a szektorban, a kereslet nem erősödött, a kínálat viszont folyamatosan nő.