MTN update ? hasított az afrikai telekom

Pont egy éve írtam itt a blogon az egyik kedvenc afrikai befektetési sztorinkról, az MTN nevű telekom cégről. Ez a papír indulás óta oszlopos tagja az Afrika Alapunknak, ugyanis kevés olyan cég van, amely ennyire jó kitettséget nyújtana az afrikai kontinens fejlődéséből való részesüléshez. Akkori cikkemben kiemeltem, hogy az MTN 21 országbeli jelenlétével az átlag alatti mobilpenetrációnak és a magas GDP növekedésnek köszönhetően akvizíció nélkül is nagy bevétel növekedést tud produkálni. Nem mellesleg, az európai szektortársakhoz képest jóval magasabb EBITDA marzzsal működik, stabil a mérlege és nagyon prúdens osztalékfizető. Mivel továbbra is jó befektetési lehetőségnek gondoljuk az MTN-t, jöjjön egy gyors frissítés, hogy mi változott az akkor leírtakhoz képest az elmúlt egy évben. Continue reading

A “big picture” festője

Néha nem árt egy kicsit távolabb lépni a napi izgalmaktól, és kitekinteni nagyobb távlatokba. Múlt héten volt szerencsém egy nagyon érdekes előadást végighallgatni.


Hans-Rosling-BBC.jpg

Az előadó Hans Rosling, bár úgy mutatta be magát, hogy egy “nyugalmazott svéd tanár”, hamar kiderült, hogy egy igazi nagy formátumú figura, és rákeresve a neten aztán fel is bukkant, hogy milyen sokféle területtel foglalkozik:

– orvosdoktor (éveket töltött egzotikus országokban gyakorló orvosként)
– az egyik leghíresebb orvosi egyetem, a Karolinska Institute professzora
-- 
statisztikus, az egyik legérdekesebb szoftver társ-megalkotója
– a demográfia és a jövőkutatás egyik nagy szakértője

Emellett más kunsztokat is tud, pl kardot nyelni! (tényleg!) A legnagyobb sikereket azonban előadóként éri el, nagymestere a szemléltetésnek, úgy tud statisztikai adatokról beszélni, hogy az ember örömmel hallgatja. Engem leginkább Öveges professzorra emlékeztetett a régi időkből. Lássunk egy kis bevezetőt! (sajnos a rezsidémon videodémon beköltözött az oldalra, így nem biztos, hogy fut a beágyazás, de a linkek jók)

Volt már a TED talks-ban is, ott sem okozott csalódást. Aki egy gyors és érdekes összefoglalót szeretne arról, hogy hogyan is néz ki jelenleg a világ , a következő videót imádni fogja:

Melyek a legfőbb tanulságok?

– mára nagyrészt értelmetlenné vált széttagolni a fejlett és a fejlődő világot, hiszen rengeteg vonatkozásban nagyon durván lecsökkentek a különbségek. Ugyanakkor a nyugati gondolkodásmódban még mindig nagyon élesen él a fejlődő-fejlett széttagolás: elég csak arra gondolni, hogy pl Dél-Korea még mindig fejlődő státuszban van és ez azzal jár, hogy ugyanúgy beadják pl a piacát, ha elindul kifelé a pénz a fejlődő alapokból.

– ha a jövőt akarjuk megbecsülni, akkor a demográfiai trendeket érdemes figyelni – melyik országban várható, hogy elkezdik élvezni a “demographic dividend” előnyeit, amikor a csökkenő születendő gyerekszám, de még nem túlságosan hosszú életkor miatt az eltartottak száma drasztikusan lecsökken. Ezt élvezi most jelenleg Kína, de pár évtized múlva az Afrikai kontinens országai lesznek előnyben.

– a legnagyobb megatrend, amely meg fogja határozni a következő évtizedeket (és remélhetőleg ezt nem fogja megszakítani semmilyen komolyabb háború vagy járvány), az a fejlődő országok fogyasztásának felzárkózása (mindenki megveszi az első mosógépét), és a népességének a bővülése, amíg be nem áll ott is mindenhol a 1,5 – 2,5 gyerekes családmodell. Aztán hogy hosszú távon ebből pontosan melyik cégek fognak profitálni (helyi vs fejlődő piacokon is működő multik), ez nyitott kérdés.

Érdemes ellátogatni a honlapjára is a gapminder.org-ra, ahol a Gapminder World szekcióban rendeteg érdekes összehasonlítást be lehet állítani, pl szerintem az egyik legérdekesebb a gyerekek száma vs gdp/fő az elmúlt 200 évben.

teacher.jpg

Ami az Afrika Alapból kimaradt: Zimbabwe

Van egy ország, ahol az állam mindent megtesz azért, hogy teljesen ellehetetlenítse a multik helyzetét, olyanannyira, hogy már egyáltalán ne is érje meg nekik az országban operációt működtetni. Nem, nem Magyarországról van szó, hanem Zimbabwéról, ahol július végén lezajlott az elnökválasztás, amit nem túl nagy meglepetésre (2/3-os többséggel) a már 33 éve hatalmon lévő Robert Mugabe elnök nyert meg. A 89 éves diktátor ellentmondást nem tűrően vezeti országát, de külső szemlélőként inkább a szakadék felé, mintsem jó irányba. 

mugabe 4.jpg

Zimbabwe egykor a térség éléskamrája volt, azonban az elnök földreformjának köszönhetően odáig jutottak, hogy ma már szinte minden terményt külföldről kell importálniuk. Miután az állam elkobozta a fehér telepesektől a földeket, a parcellákat szétosztotta a helyi farmerek között, ám ez az intézkedés több sebből is vérzett. Egyrészt az így földhöz jutó farmereknek nem volt meg a megfelelő szakértelme a földműveléshez, nem is beszélve arról, hogy a kisebb területeken nem tudtak elég mérethatékonyan termelni. A terméshozam annyira lecsökkent, hogy exportőrből teljesen importőrré vált az ország. Másrészt pedig a helyi farmerek nem kaptak tulajdonjogot a földekhez, és mivel saját tőkéjük sem nagyon volt, így nem tudták elvégezni a szükséges termésnövelő beruházásokat (gépvásárlás, stb), mert a bankoktól fedezet hiányában nem kaptak hitelt. Egyetlen szegmens van, ami ki tudott törni ebből az ördögi körből, és ez a dohányszektor. De ez is csak a zimbabwei dohány speciális ízének köszönhető, mert a kínai dohánygyárosok ezt használják a saját, kevésbé jó minőségű dohányuk felturbózására. Éppen ezért hajlandóak előre leszerződni a farmerekkel, és megfinanszírozni a dohány termesztését. Viszont még ez is nyers állapotban hagyja el az országot, így a feldolgozóipar semmit nem lát belőle.

Mugabe traktor.jpg

Az agrárszektor szétverése után az üzleti szféra következett, mert az elnök a fejébe vette, hogy a zimbabweieknek a gazdaság minden szegmensében vissza kell szerezniük a hatalmat a ’80-as évek előtti elnyomásért cserébe. Ezért 2008-ban olyan törvény született, hogy az összes külföldi tulajdonú cégnek 51%-nyi részesedést kell biztosítania a cégében a tősgyökeres zimbabweieknek. Ez a rendelkezés leginkább a bányákra volt kihegyezve, mivel Zimbabwe elég gazdag természeti kincsekben, viszont a bányákat főleg nemzetközi cégek üzemeltetik. Persze a nemzetközi bankok is a céltáblán vannak, annak ellenére, hogy a ’90-es években már megpróbálkoztak a bankszektor „államosításával”, de persze sikertelenül.

A minden szektort érintő államosítási törekvések miatt a nemzetközi cégek többsége fejvesztve menekült Zimbabwéból, az országba való tőkebeáramlás pedig szinte teljesen leállt. Éppen ezért rengeteg a kihasználatlan kapacitás, és alig van munkahely, az elemzések szerint a zimbabweiek több mint 80%-a munkanélküli. Az állam gyakorlatilag csődben van, és a beszedett adók háromnegyede elmegy a közalkalmazottak bérére, így nincsen pénz semmilyen infrastruktúrális beruházásra, vagy új munkahelyek teremtésére. És mivel ennyire élhetetlen az ország, tömeges az elvándorlás a szomszédos országokba. Egyszóval a nép élete nem olyan vidám és önfeledt, mint a diktátoré:

A vázolt politikai bizonytalanság miatt Zimbabwénak egyelőre nincs helye az Afrika Alapunkban, azonban mindenképpen érdemes az országot figyelőlistán tartani, mert egy esetleges elnökváltás jelentős változásokat hozhat az ország életébe és megítélésébe. Az elnökcsere persze inkább Mugabe halálával következhet be, mint sem demokratikus választásokkal, mert legutóbb is számos csalásról lehetett hallani. (Érdekes például, hogy több százezer 85 éven felüli ment el szavazni, abban az országban, ahol a várható élettartam ötven év körül van.) Zimbabwénak egyébként minden adottsága megvan ahhoz, hogy a külföldi tőkét újra az országba vonzva egy sikeresen működő gazdasággá váljon. És mivel az ország jelenlegi helyzete elég siralmas, így a növekedési potenciál Mugabe leváltásával óriási lehet. Azonban a jelenlegi vezetés alatt nem látunk reális esélyt arra, hogy érdemi, pozitív változások következzenek be Zimbabwéban.

Találkozás Afrikával

kék földgömb.gifMúlt héten pár napot Londonban töltöttem, ezért ez a poszt most nem egy konkrét cégről vagy befektetési sztoriról fog szólni, hanem inkább a londoni „élményekről”. Egy Afrikára fókuszáló részvénypiaci konferencián vettem részt, ahol a magyar alapkezelők közül csak mi voltunk jelen. Most sokaknak biztos egyből az jut eszébe, hogy milyen jó dolgunk van, hogy ilyen helyekre járhatunk. De igazából ezek a konferenciák elengedhetetlenek ahhoz, hogy felelősségteljes befektetési döntést tudjunk hozni egy-egy részvénnyel kapcsolatban, ugyanis itt van lehetőségünk személyesen találkozni a portfolióinkban tartott cégek menedzsmentjével.

Ahhoz, hogy alaposan megismerjünk egy befektetési ötletként felmerült céget, nem elég csak a honlapját tanulmányozni, vagy az elemzéseket olvasni. Fontos a személyes találkozás, amikor is a cég vezetőivel át lehet beszélni a főbb stratégiai irányvonalakat és a működést érintő kritikusabb tényezőket. Persze naivság lenne azt gondolni, hogy a cégek ilyenkor nem próbálják meg jobb színben feltüntetni a dolgokat, de mivel rendszeresen járunk ilyen eseményekre, így azért már van benne gyakorlatunk, hogy mit lehet elhinni, és mit kell elosztani kettővel. Ha pedig úgy érezzük, hogy nagyon mellébeszélnek, akkor egy-két kukacoskodó kérdéssel azért meg lehet zavarni őket, és megtudni olyasmit is, amit addig esetleg próbáltak elhallgatni. A találkozók sokat segítenek abban is, hogy alaposabban megismerjünk egy adott iparágat. Különösen hasznos, ha több céget is követünk egy-egy szektoron belül, mert akkor a meetingeken rá tudunk kérdezni, hogy például a szektortárs mit csinál másként, hogy jobb marzsokat tud elérni. A találkozók után pedig már a menedzsment is sokkal segítőkészebb, amikor telefonon vagy emailen keresztül próbáljuk megtudni az értékelési modellünkhöz szükséges további infókat. És persze az sem mellékes, hogy a személyes találkozás során arról is kialakul egy képünk, hogy mennyire transzparens és befektetőbarát az adott cég.

Az afrikai papírok esetében főleg fontosak ezek a konferenciák. Ugyan rendszeresen szoktunk telefonos konferenciákat is szervezni elemzőkkel és cégekkel egyaránt, viszont az afrikaiakkal már többször is meggyűlt a bajunk. Sokszor elég nagy kihívást jelent dekódolni, hogy mit is mond pontosan a telefonvonal másik végén lévő zimbabwei vagy kenyai illető, aki érthetetlen angolsággal beszél, és ráadásul még a vonal is torzít. Éppen ezért hasznos, amikor a különböző afrikai cégek vezetői vállalják, hogy egy-egy nagyobb befektetési bank meghívásának eleget téve Európába utaznak, hogy találkozzanak a meglévő és a potenciális új befektetőkkel.

A mostani eseményt az egyik legnagyobb afrikai befektetési bank szervezte. Portfólió menedzserekből nem volt hiány, ami mutatja, hogy elég nagy az érdeklődés Afrika iránt. Ez persze nem meglepő, ugyanis a kontinens egyre vonzóbb befektetési célpontnak számít a már sokat emlegetett kedvező demográfiai tényezők és a javuló gazdasági környezet miatt. Ami a meghívott cégek listáját illeti, többnyire a bánya- és olajtársaságok, valamint a bankok domináltak. Ugyan sok helyen lehet olvasni az afrikai kontinens szuper geológiai adottságairól, azonban egy-egy olajtársaság vagy aranybánya készletadatait közelebbről megismerve érzi csak igazán úgy az ember, hogy Afrika valóban roskadozik a különböző nyersanyagoktól, és a feltáratlan kapacitásokról még nem is beszéltünk. Az pedig csak hab a tortán, hogy a nemzetközi vállalatok mellett egyre több afrikai gyökerű társaság kezdi kivenni a részét a nyersanyagok feltárásából és kitermeléséből. Ott volt például egy etiópiai cég is a konferencián, akik még ugyan IPO (tőzsdére való bevezetés) előtt állnak, de a zsiráfos nyakkendőjű vezérigazgató határtalan büszkeséggel részletezte a prezentációjában, hogy első hazai cégként az elmúlt 15 év legnagyobb feltárása lehet az övék.

Ami a pénzügyi szektort illeti, találkoztunk az egyik kedvencünkkel, a kenyai Equity Bankkal is. Ugyan a választások miatt elég nagyot rallyzott és ezért vissza is vágtuk belőle a túlsúlyunkat, de a sztorit és a cég innovatív megoldásait még mindig nagyon kedveljük. Most például egy olyan új ügynöki rendszert vezettek be, melynek keretében a helyi üzletekkel és gyógyszertárakkal leszerződve biztosítanak lehetőséget a bankolásra. Ez főleg azokon a területeken fontos, ahol nincs a közelben sem bankfiók, sem ATM, és az embereknek hosszú órákat kellene utazni ahhoz, hogy elérjék a legközelebbi bankfiókot. A rendszer lényege, hogy ha az illető pénzt szeretne befizetni a bankszámlájára, akkor bemegy például a gyógyszertárba és odaadja a patikusnak az adott összeget, aki a saját bankszámlájáról azonnal átutalja azt a kívánt számlára, helyette pedig megkapja a készpénzt. Pénzfelvétel esetén pedig fordítva.

Kenyában az öt évvel ezelőtt a helyi távközlési szolgáltató által bevezetett mobiltelefon alapú, pénzátutalási rendszer (M-Pesa) már nagy sikert aratott. Annak a működése nagy vonalakban úgy néz ki, hogy a bankszámlával nem rendelkező afrikaiak mobiltelefon előfizetésük segítségével tudják intézni utalásaikat, számlabefizetéseiket és egyéb banki tranzakcióikat. Szerintem mindkét rendszer nagyon jó példája annak, hogy mennyire találékonyak is az afrikaiak, és milyen kreatív megoldásokkal próbálják leküzdeni az infrastrukturális hátrányokat. Ha pedig belegondolunk, hogy mi mekkora sikerként éljük meg, hogy néhány éve már lehet itthon telefonnal fizetni az autópálya matricát vagy a parkolást, ahhoz képest elég figyelemreméltó, hogy Kenyában már 5 éve mindenféle banki tranzakciót a pénzkivételtől az utalásig a mobiltelefonjuk segítségével tudnak intézni az emberek. Kicsit el is gondolkodtató, hogy vajon mégsem feltétlenül csak egyirányú a technológiatranszfer a harmadik világ felé?

A konferencián töltött pár nap megint hasznosnak bizonyult, mert amellett, hogy az Alapunkban tartott cégek közül néhányat még mélyebben megismertünk, sikerült egy-két újabb gyöngyszemre is rábukkanni, amikkel tovább bővíthetjük az Afrika Alapunk portfolióját.