Fundman Alap – Március

Az Alap nem tudta folytatni az év eleji pozitív trendjét, és a márciusi időszakot enyhe, 0,42%-os visszaeséssel zárta, a referenciaindexet azonban így is 1,85%-kal sikerült felülmúlnia. Ez elsősorban a kínai pozícióinknak (YY, Momo, Naspers), illetve néhány jól sikerült orosz egyedi részvény szelekciónknak (LSR, Sberbank, TMK, Lenta) köszönhető, amelyek ellensúlyozni tudták az Alap török kitettségének márciusi visszaesését. A jól haladó amerikai-kínai tárgyalási folyamatok, és a korábbi nagyon negatív hangulat szárnyakat adott a kínai piacnak, amely idén az egyik legjobb teljesítményt nyújtja a kockázatos eszközök körében. A pozitív hangulat átragadt a kínai live-streaming iparágban működő YY és Momo befektetéseinkre is, amelyeknek – bár a negyedik negyedéves eredményük nem volt meggyőző és csak megerősítette a fokozódó piaci verseny miatti aggodalmunkat – az értékeltsége érdemben tudott nőni. Még mindig alulértékeltnek gondoljuk őket, de már nem annyira jó a kockázat/hozam, mint korábban, úgyhogy indokoltnak láttunk némi pozíciócsökkentést. Szintén nem volt meggyőző a kínai internetes óriás, a Tencent gyorsjelentése, amely az általunk tartott holdingcég, a Naspers értékének a döntő részét adja. Viszont örvendetes módon a Naspers menedzsmentje láthatóan végre konkrét lépéseket próbál tenni (európai tőzsdére való bevezetés, leánycégek értékesítése), hogy a hatalmas holding-diszkontot csökkenteni tudja.

Az orosz ingatlanfejlesztő LSR a korábbi hónapok alulteljesítését korrigálta, az acélcsőgyártó TMK esetében azonban igazi pozitív fundamentális fordulatnak lehettünk a szemtanúi/részesei. A „sztori” röviden összefoglalva abból állt, hogy egy, a legnagyobb olajipari cégeket gyakorlatilag stabilan kiszolgáló orosz cégnek (a TMK-nak) van egy amerikai palaolajkitermelők felé beszállító amerikai leánya (amely függetlenül működik az orosz anyavállalattól, így elvileg amerikai mutatószámokon lenne jogos az értékeltsége) és egy jelentős adóssághalmaza – ráadásul ez utóbbi javarészt dollárban denominálva. Az utóbbi években a rubel gyengülése miatt nőtt a rubelben kifejezett adósságállomány, és a magas acélárak (amelyek a cég nyersanyagköltségének a döntő részét adják) rontották az orosz működés profitabilitását. Az amerikai leánycég valós értékét a befektetők nem vették figyelembe, az orosz-amerikai mozaikvállalat  így egy eladósodott orosz cég értékeltségét (az operatív nyereség kb 4x-esét) kapta. Az amerikai leány sikeres eladásának a bejelentésével a TMK így 2 legyet ütött egy csapásra: kikristályosodott az amerikai cég valós értéke (7,5x-ös operatív nyereségre vetített szorzó) és a befolyó vételárból ráadásul vissza tudja majd törleszteni a hitelállományának a jelentős részét, kikerülve az adósságcsapdából. Nem csoda, hogy a hír bejelentése után 20% fölötti mértékben tudott erősödni az árfolyam. A kiskereskedelemben tevékenykedő Lenta árfolyamát egy stratégiai befektető felvásárlása hajtotta a kedvező irányba, míg a Sberbank esetében az oroszokra nézve a várnál kedvezőbb Mueller-jelentés (amely Trump elnök orosz összefonódásait vizsgálja) napvilágra hozása játszhatott szerepet. Mivel nem találtak semmilyen döntő bizonyítékot, az oroszok elleni további szankciós kockázat némileg csökkent.

A hónap számunkra legérdekesebb eseménye a török önkormányzati választás előtt lejátszódó tőkepiaci dráma volt. A kedvező hangulatot elősegítendő, a függetlenségében vélhetően nem maradéktalanul hibátlan központi bank látszólag többféle trükkös módszerrel is igyekezett a lírát stabilan tartani – azonban az elmúlt időszakban lecsökkenő líra betéti kamatok miatt a lakosság számára kézenfekvővé vált a viszonylag kedvező árfolyamszinteken folytatni a dollár felhalmozást –  ez a devizatartalékok csökkenésében csapódott le, és a 1,5 héttel a vállasztások előtt napvilágra kerülő statisztikák láttán a tavaly nyári összeomlás esetleges megismétlődésétől tartó befektetők jobbnak látták visszafedezni a lírakitettségüket – amíg a központi bank a vélt vásárlásaival erre még kedvező árfolyamot biztosít. Ehhez jöttek a spekulatív pozícióépítések, valamint az ilyenkor „szokásos” borús hangvételű nemzetközi elemzői ajánlások, és a jegybank végül válaszlépésre kényszerült. Azt találták a legjobb megoldásnak, hogy korlátozzák a tőkepiaci szereplők lírához jutását, megnehezítve a líra fedezeti pozíciók ésszerű kamatszinteken történő tovább görgetését (azaz a líra elleni spekulációt). Ennek viszont az lett a következménye, hogy jobb híján a befektetők kénytelenek voltak megszabadulni a mögöttes líraeszközeiktől, hogy teljesíteni tudják az eladott líra leszállítását (ugyanis adott pillanatban csak 1000% fölötti kamatra tudtak volna líraforráshoz jutni a bankközi piacon). Emiatt a részvénypiacon, és különösen a kötvénypiacon jelentős korrekció volt megfigyelhető. Egy pár napig nem a fundamentumok számítottak, hanem, hogy mitől lehetett a leggyorsabban megszabadulni. A történésekre úgy reagáltunk, hogy a viszonylag stabilan maradó részvényeinket (fájó szívvel ugyan, de) leépítettük, és az így nyert lírát a sokat korrigáló bankokba (Akbank, TSKB) valamint az ismét attraktív hozamszinteken (19%) forgó hosszú török állampapírokba  fektettük, arra számítva, hogy a választások után normalizálódni fog a helyzet. Az időszak végére a részvénykitettségünk 97%-os szintre nőtt, a fedezetlen devizakitettségünk pedig 70%-os volt. Ez utóbbi a korábbiaknál alacsonyabb szintnek számít, mert a március végi dollárerősödést kihasználva a dolláros eszközeink egy részét jobbnak láttuk visszafedezni forintra. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.