Az előző hónapok negatív szériáját megtörve szeptemberben végre markánsan, 5,78%-kal emelkedni tudott az Alap árfolyama. Ezzel sem tudott azonban lépést tartani a referenciaindexszel, amelynek a fő oka az óvatosabb török pici pozícionáltság, és néhány egyedi részvényünk mérsékeltebb teljesítménye volt. A portfolió legjobban teljesítő elemei a török bankok (+15-20%), a hosszú török állampapírok (+15%), a közelmúltban vásárolt, ruhakereskedéssel foglalkozó török Mavi (+42%), az orosz Sberbank (+15%), a román olajipari Petrom (+12%), valamint a norvég tőzsdén forgó hajózási cég, a Star Bulks (+20%) voltak. A török cementgyártók, az orosz kiskereskedelmi cégek, valamint a kínai internetes szektorhoz kapcsolódó befektetéseink rontották a teljesítményt.
Általában nagyon sok befektetési lehetőséget megvizsgálunk, és ahol a „big picture” összeér az egyedi céges fundamentumokkal, ott szoktunk befektetni. Az elmúlt időszakban a sok téma közül három hangsúlyos rész emelkedett/emelkedik ki:
1) az egyik a török piaci lehetőségek nyomon követése, ahol továbbra is azt gondoljuk, hogy jó gazdaságpolitikai lépésekkel stabilizálható a gazdaság (a mostani gyenge szinten lévő líra ehhez nagy segítséget nyújt). A reál értelemben vett gazdasági visszaesés mértéke ugyan kérdéses, de jó eséllyel már most is recesszióban van a gazdaság, és várhatóan 2019 második feléig ez így is marad. A havi bankstatisztikákból látszik, és a vállalatokkal beszélve is kitűnik, hogy teljesen befagyott a hitelezés, eljött a „cash is king” korszaka. Ez nagyon jó lehet a nem eladósodott és esetleg devizabevétellel is rendelkező cégeknek, ahol a piaci pozíció lehetővé teszi az áremelést. Itt a lírában számított profit – pusztán az áremelés miatt – még egy recessziós környezetben is jelentősen bővülhet. Másrészt viszont a recesszió hatásaként, amennyiben sikerül elkerülni a deviza még nagyobb összeomlását, a mostani inflációs sokk elvonulhat, és jelentős mértékű reálhozamot nyújtva a hosszú állampapírokban.
2) Egy másik érdekes téma, hogy hiába a rekordmértékű olajkitermelés, és az ehhez kapcsolódó olajár – így rubelben számítva kimagasló költségvetési bevétel, ez egyelőre egyszerűen nem szivárog át az orosz gazdaságba. A mostani hidegháborút idéző amerikai-orosz hangulatban ismét egyfajta fegyverkezési verseny indult be, ami az oroszok részéről az állami alap erőltetett ütemű feltöltésében, és az ország pénzügyileg minél önállóbbá tételében jelenik meg. Mind a fiskális, mind a monetáris politika feszes, a cégek a bizonytalan hangulatban nem ruháznak be – miután visszafizették az először rubelre váltott adósságukat, most jobb híján rekordmértékű osztalékot fizetnek a részvényeseknek (amit azok örömmel fogadnak). Eközben jövőre áfaemelés, és nyugdíjkorhatár emelés is várható, azaz további fiskális megszorítások. Az orosz fogyasztó minden irányból szorongatva van, és az őket kiszolgáló cégek értékelése még az összeszűkült marzsaikra vetítve is évtizedes mélypontok közelébe csökkent. Azt gondoljuk, hogy ez a megszorítás nem tartható fenn sokáig, mert egyrészt a mostani rubeles olajárnál még akkor is bőven lehet félretenni, ha a népnek is jut valami, másrészt pedig Putyin elnök népszerűsége lassan visszacsökken a krími megszállás előtti idők szintjére, a kormány népszerűsége pedig már most is bőven az alá került.
3) A harmadik szerintünk érdekes terület a fejlődő piaci internetes szektor – és ezen belül is elsősorban a kínai. Itt a februári csúcsok után a korábbi optimizmus után teljesen eltűnt a lelkesedés. Ehhez hozzájárult törékeny fejlődő piaci hangulat, valamint a kínai piacot nyomás alatt tartó amerikai-kínai kereskedelmi háború is. Az ebben a témában talált cégeknek azonban a fundamentumaira – úgy véljük – sokkal inkább az egyedi, vállalatspecifikus folyamatok hatnak, és ezekben nem látunk jelentősebb törést – az értékeltségük viszont szintén kedvezővé vált. Azt gondoljuk, hogy a világgazdaságot meghatározó legfontosabb folyamat továbbra is a fejlődő piaci középosztály kialakulása/felemelkedése, ezért folyamatosan figyelemmel érdemes követni, ha jó beszállási lehetőség van az ezt kiszolgáló cégekbe.
Ezeken a fő támákon kívül találtunk más érdekes lehetőségeket is a hónapban: a Raiffeisen Bank értékeltsége ismét jelentősen elmarad a szektortársakhoz képest – pedig ők is ki tudják használni a bankszektor számára jelenleg kedvező közép-európai gazdasági miliőt. A másik érdekesebb vásárlásunk a Wizz Air részvénypozíciónk bővítése volt. Úgy gondoljuk, hogy a cég nyerő stratégiával rendelkezik a jó növekedésű közép-európai légiközlekedési piacon, és a mostani nehezebb iparági környezet átmenetinek fog bizonyulni. A hónap során megváltunk a Do&Co papírjaink jelentős részétől: a cég jelentős megrendelőket szerzett, de ez meg is jelent az árazásában. Szintén csökkentettük a Petrom pozíciónkat, az árfolyamemelkedés nyomán itt is fair értékre került a papír. Az októbert továbbra is teljesen feltöltött portfolióval kezdtük, a részvénykitettségünk 99,5%-os volt. Az Alap nem fedezett devizakitettsége 78,5%-on állt.