Dollárhoz jutni, bármi áron…

Nem igazán új keletű probléma Egyiptomban a dollárhiány. Gyakorlatilag már a 2013-as forradalom óta ezzel küzd az ország, amikor is a devizatartalék szintje drasztikusan lecsökkent, miközben időről-időre csak limitált mértékben engedte el a kormány a deviza árfolyamát (deviza aukciókkal kontrollálva a hivatalos devizaárfolyamot). Azonban ez oda vezetett, hogy a hivatalos dollárkínálat nem tudja kielégíteni a keresletet, mert a forradalom óta a turizmus jelentősen visszaesett, így a vele járó devizabevétel is, valamint a fő szponzor szaúdiak felé is más szelek fújnak az alacsonyabb olajárak korszakában. Egyiptom ugyanakkor továbbra is nettó importőr, így sok szereplő kénytelen volt a feketepiac felé fordulni a devizaszükséglete fedezéséhez. Azok a cégek, amelyek a hivatalos csatornákon keresztül nem jutottak elég dollárhoz, megvették azt a feketepiacon, betették a bankszámlájukra és folytatták a szokásos operációjukat. Azonban 2015 februárjában az Egyiptomi Nemzeti Bank megpróbálta megszüntetni ezt a feketepiaci csatornát, ezért havi 50 ezer dollárban limitálta a bankszámlán elhelyezhető pénzt. Az első áldozatokká azok az egyiptomi cégek váltak, amelyek külföldről importáltak alapanyagokat, de egyiptomi fontot kaptak a termékeikért és nem rendelkeztek semmilyen külföldi leányvállalattal, melyen keresztül be tudták volna szerezni a devizát. Ők külföldi fizetőeszköz hiányában vagy kénytelenek voltak visszafogni az importjukat vagy más alternatív megoldáshoz folyamodni.

dollar_vs_egyptian_pound4

Az egyik ilyen alternatív megoldást a részvénypiac kínálta. Ehhez ismerni kell azt a gyakorlatot, hogy az egzotikusabb piacok részvényeit sokszor úgy teszik a globális bankok elérhetővé, hogy – némi tranzakciós költség beépítésével – befogadják egy részvénypiac helyi papírjait, és egy ADR-t vagy GDR-t bocsátanak róla ki, ami tulajdonképpen egy igazolás az eredeti részvényről. Ezt az igazolást aztán lehet kereskedni a New York-i vagy londoni tőzsdén. Többek között így válnak könnyen hozzáférhetővé a kínai, orosz, brazil, argentín, vagy akár egyiptomi részvények, anélkül, hogy egy helyi piacon kellene tranzaktálni.  Mivel több egyiptomi cég papírját is lehet dolláros GDR-ban kereskedni a londoni tőzsdén, így a szemfüles, dollárra éhes cégek a tőzsde felé fordultak. A legelterjedtebb gyakorlat most az, hogy pénzügyi közvetítőkön keresztül megveszik a legnagyobb egyiptomi bank, a COMI (Commercial International Bank Egypt) részvényeit egyiptomi fontban, majd azt átkonvertáltatják GDR papírra, amit pedig a londoni tőzsdén dollárért el tudnak adni. Ideális esetben, ha egy részvény több tőzsdén is forog, akkor a papíroknak az aktuális devizaárfolyamokat figyelembe véve ugyanannyiba kellene kerülniük mindkét piacon, különben azok a szereplők, akiknek mindkét piachoz van hozzáférésük, az adott papírt megveszik az olcsóbb piacon és eladják a drágábbon (miközben elvégeztetik az átalakítást) és zsebreteszik a profitot.  Azonban a COMI esetében már 30-40%-os diszkont alakult ki a GDR papír árfolyamában a helyihez képest, mert rengeteg „befektető” csak azzal a céllal veszi meg a bankpapírt és adja el a GDR megfelelőjét, hogy dollárhoz juthasson. Azaz gyakorlatilag ez a művelet vette át a feketepiac szerepét. Ennek az ügyeskedésnek azonban lassan gátat szab majd az a limit, hogy a COMI esetében csak a papírok 33%-a kereskedhető az országon kívül GDR formájában és jelen esetben már 32,8%-os szintnél járunk.

comi local vss gdr chart

A COMI helyi (fehér) és GDR (kék) papírjának árfolyamalakulása az elmúlt egy évben (aktuális diszkont: 31%)

Ez rossz hír azoknak a nagy multinacionális cégeknek, akik az utóbbi időben előszeretettel használták ezt a csatornát, hogy dollárhoz jussanak. Ugyanis a Nemzeti Bank a heti dolláraukcióin csak az igények kb 1/5-ét tudja kielégíteni. Az élelmiszer, gyógyszer és gép importőrök elsőbbséget élveznek, de rengeteg Egyiptomban operációval rendelkező külföldi cég képtelen dollárhoz jutni, hogy a további importjukat fedezzék vagy szimplán csak kijuttassák az országból a megtermelt profitot. A korlátozott hozzáférhetőség miatt nem is csoda, hogy a feketepiacon már majdnem 11 egyiptomi fontot kérnek el egy dollárért, míg a hivatalos devizaárfolyam csak 8,88 EGP/USD. Ez alapján még kb 20%-os leértékelődés benne lehet a várakozásokban, de az is beszédes, hogy a 30-40% diszkontot is képesek bevállalni egyes cégek, csak hogy dollárhoz juthassanak.

Ami a részvénypiac trükkös bevonását illeti a külföldi devizához jutás során, Argentínában már láttunk példát ilyesmire. Miután 2011-ben bevezették a devizakorlátozást, ez a gyakorlat annyira elterjedtté vált, hogy „blue-chip swap rate” néven kialakult egy effektív devizaárfolyam, ami átlagosan 42%-kal volt a hivatalos felett. Ott több részvény is elég likvid volt ahhoz, hogy a befektetők ezeket a cseles köröket futhassák, csak hogy dollárhoz jussanak.  De a pletykák szerint a tőke ilyen módon történő kijuttatása bevett gyakorlat az orosz gazdasági elit körében is (állítólag maga Putyin is él ezzel a csatornával). Azonban Egyiptomban lassan bezárul ez a lehetőség, ha a COMI GDR papírjai elérik a 33%-os limitet, más GDR-ral rendelkező részvény pedig nem elég likvid ahhoz az egyiptomi tőzsdén, hogy hasonló alternatív utat kínáljon a dollárhiánnyal küzdő cégeknek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.