Nigéria – Leértékelni vagy sem, ez itt a kérdés

Körülbelül egy évvel ezelőtt írtam Nigériáról, amikor az olajár még 70 USD környékén járt és a nigériai fizetőeszköz az olajár eséssel párhuzamosan, szinte kart-karba öltve gyengült. Azonban ez a trend tavaly márciusban megszakadt, mivel a nigériai jegybank 197-199 NGN/USD szinten rögzítette a naira árfolyamát, miközben az olaj újra lefeleződött. Hogy miért döntött a jegybank a devizaárfolyam befixálása mellett és hogy ez jó döntésnek bizonyult-e? Ezt a témát fogom most kicsit körüljárni.

olaj anira

Az olajárfolyam (piros) és a nigériai naira (NGN, fehér) alakulása 3 éves időtávon, Forrás: Bloomberg

Alapvetően azt látni kell, hogy az olajár zuhanása mindenképpen fájdalmas Nigériának, mert az olajon kívül nem nagyon van más exportbevétele. Azonban most az az érdekes helyzet állt elő, hogy a nigériai jegybank (túlnyomó részben a 8 hónapja hatalmon lévő elnök nyomására) nem hagyta az olajjal párhuzamosan gyengülni a devizáját, hanem inkább importkorlátozásokat vezetett be és csökkentette a külföldi devizához való hozzáférést. Ez pedig oda vezetett, hogy a legfrissebb adatok szerint a feketepiacon már 90%-kal kerül többe egy dollár (382 NGN/USD), mint a hivatalos árfolyam szerint (199 NGN/USD).

Az olajkitermelő országok egyébként különbözőképpen reagáltak a csökkenő olajárra. Az alapvető gond az, hogy a hirtelen lecsökkenő bevételek egyrészt az adóbevételeket csökkentik, felborítva a költségvetési egyensúlyt, másrészt pedig tönkreteszik a folyó fizetési mérleg egyensúlyát is, mert változatlan import mellett végső soron a devizatartalék indul apadásnak. Ezt a két problémát egyaránt orvosolni kell, és ez országonként eltérő válaszreakciót váltott ki. A költségvetési helyzetet legjobban kiadáscsökkentéssel/adóemeléssel, vagy ha dolláralapúak az állami bevételek, akkor devizeleértékeléssel lehet kezelni, az import csökkenését pedig leghatékonyabban a külföldi portékák drágításával, azaz a hazai deviza gyengülésével. Szaúd-Arábia például jelentős tartalékokkal rendelkezik, így a devizája leértékelése nélkül, a támogatások visszavágásával és a kormányzati kiadások csökkentésével is ki tudja bekkelni a következő 5-10 évet, ha alacsony marad az olaj ára. De Oroszország, Kazahsztán vagy Azerbajdzsán a tartalékai ellenére úgy érezte (az utóbbi kettő valószínűleg késve is reagálva), hogy nincs értelme védeni az árfolyamot és hagyta leértékelődni azt, amely most fájó ugyan, de stabilizálja ezeket a gazdaságokat, és így legalább a következő évek GDP növekedéséhez jó bázist kínál. Ami viszont Nigériát (vagy Angolát) illeti, nekik nincsen elég tartalékuk, hogy a szaúdi példát kövessék, de nem is a másik úton járnak, mivel nem hagyják, hogy a piac alakítsa a fizetőeszközük árfolyamát.

Nigériában az elnök az infláció kordában tartására hivatkozva teljesen elzárkózik a leértékeléstől. A korábbi szintű import azonban nem fenntartható, így inkább központilag döntik el, hogy kinek adnak, és milyen mértékben devizát az importhoz vagy tőkekivitelhez. Mi értelme van ennek a megközelítésnek? Amennyiben ki tudnak tartani, amíg az ország „leszokik” az importról és részben önellátó lesz (legalábbis olyan mértékben, hogy pluszos legyen az egyenlegük), vagy az olajárak visszaerősödnek a kellő szintig, akkor esetleg még jól is elsülhet a dolog (illetve nem lesz nagy visszesés a vége). Persze a kieső nairában számolt költségvetési bevételekkel ekkor is kezdeni kell valamit, ha nem akarnak rohamosan eladósodni. A piaci út megkerülésének azonban súlyos mellékhatása van. A tőkekorlátozás miatt komoly dollárhiány alakult ki és gyakorlatilag a központi bank kezében van a döntés, hogy a gazdaság mely szereplői juthatnak a hivatalos devizaárfolyamon dollárhoz. Ez pedig azért veszélyes üzem, mert az elnök egyik legfőbb törekvése a korrupció visszaszorítása lenne, azonban az említett helyzet rengeteg visszaélésre ad lehetőséget.

us-dollars-nigerian-naira

Az elemzői konszenzus szerint a rögzített árfolyammal többet árt az elnök az országának, mint amennyit használ, gyakorlatilag homokba dugja a fejét, ugyanis:

  • Hiába a szegényebb rétegeket próbálja védeni (a kommunikáció szerint) az elszabaduló inflációtól, az valójában a rögzített árfolyam mellett is begyűrűzik a gazdaságba, mert még azok a piaci szereplők is a feketepiaci árfolyamhoz közel árazzák a termékeiket, akik részesednek a hivatalos árfolyamon való átváltásból
  • A tőkekorlátozások elriasztják a külföldi befektetőket a tőkepiacról és az MSCI Feltörekvő Piaci Indexből való kiesés is valós kockázattá vált
  • Az emelkedő hozamok is lassítják a gazdaságot, mert a vállalatok inkább az államnak hiteleznek majd magas kamatra, mint hogy beruházzanak, vagyis a GDP növekedés egyik pillére is veszélybe kerül
  • A deviza-szabályozás a helyi termelőket is visszavetheti (habár hosszú távon alapot adhatna a helyi termékekre való áttérésre), mert az importált alapanyagok egyre drágábbak
  • A hivatalos árfolyamban való részesedés rengeteg visszaélést eredményez, ugyanis a nagy nyereség miatt sok szereplő inkább learbitrálja a lehetőséget, és az olcsón és mellesleg közel sem kemény munkával megszerzett dollárt a feketepiacon adja tovább, jelentősen rontva ezzel a korrupciós statisztikákat

A leírtak alapján a rögzített árfolyam politika kevésbé tűnik előnyösnek, mintha elengednék a naira árfolyamát. De a valódi probléma nem is ez, hanem a devizalikviditás, ugyanis a nigériai lakosság számára a mindennapi élethez már így is az éppen aktuális (most 382 NGN/USD) árfolyam a mérvadó. A devizalikviditás hiánya már veszélyezteti a kiskereskedők készleteit és lassítja gazdasági folyamatokat. A jegybank annyira lecsökkentette a devizalikviditást a rendszerben, hogy a bankokon keresztül, az ügyfelek által támasztott kereslet alig 10-15%-át tudják kielégíteni, emiatt egyre többen próbálnak az informális úton devizához jutni. A devizahiány pedig alapvetően a bankközi piac befagyasztására és a tőkebeáramlás csökkenésére vezethető vissza. Vagyis a naira leértékelése önmagában nem elégséges megoldás, újra meg kellene nyitni a bankközi piacot és visszacsábítani a befektetéseket az országba.

Azt viszont fontos hangsúlyozni, hogy a jelenlegi olajárral nem létezik fájdalommentes monetáris politika Nigéria számára. Azonban ha Buhari devizapolitikájával nem is értünk egyet, azért az mindeképpen nagy érdem, hogy sikeresen visszaszorította a Boko Haram nevű szélsőséges szervezetet, valamint határozott lépéseket tesz az állami olajalap hatékonyabb felügyeletével kapcsolatban, mellyel az elődjei alatt természetessé vált olajjövedelmek megcsapolását próbálja megakadályozni. Kétségtelen, hogy az olajáresés megviseli Nigériát, de jó lehetőséget teremt a gazdaság diverzifikálására és még a visszavágott becslések alapján is 4% körüli GDP növekedés várható idén és a következő évben. Továbbá egyáltalán nincs eladósodva az ország, így a devizaleértékelés hiányában fellépő költségvetési hiányt valószínűleg tudnák a kiigazítás befejezéséig a nemzetközi pénzügyi intézményektől (IMF, World Bank, African Development Bank) igényelt hitelek segítségével részben finanszírozni. Úgy gondoljuk, hogy a részvénypiac már árazza a kockázatokat, nem véletlenül forognak a bankok historikusan alacsony értékeltségeken (0,2-0,5 P/BV), ugyanakkor ki merne befektetni egy olyan devizában denominált eszközbe, ahol akármikor jöhet egy nagy leértékelés? De ha megtörténne a naira elengedése, akkor jelentős visszapattanás jöhetne, mivel Nigéria hosszú távú kilátásai még a jelenlegi nyomott olajár környezetben is bíztatóak, az olajár emelkedése pedig plusz opcióként bármikor benne van a pakliban.

naira chart

Forrás: www.abokifx.com

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.