Lengyel déjá vu

Mióta a Kaczynski vezette Jog és Igazságosság Pártja (PIS) hatalomra került Lengyelországban, elég sokszor lehet déjá vu érzésünk az újabbnál-újabb reformtervezetek hallatán. A lengyelek gyakorlatilag követendő példaként tekintenek az Orbán kormány reformjaira és nagyvonalú választási ígéreteiket hasonló szektoradókkal és törekvésekkel tervezik fedezni, mint amelyek hazánkban is megvalósultak. Mivel a különböző gazdasági szektorokat érintő megszorításokról naponta olvasni újabb és sokszor egymásnak ellentmondó részleteket, így ebben a cikkben a lengyel kormány eddig körvonalazódni látszó törekvéseit mutatom be.

A PIS hatalomra kerülésének egyik záloga a szociális juttatások gáláns bővítésére tett ígéret volt, amit ha tényleg be akarnak tartani, akkor valóban drasztikus adókra lesz szükség. Ígérték ugyanis:

  • a nyugdíjkorhatár visszacsökkentését, férfiaknál 65 évre, nőknél 60-ra (az előző kormány emelte meg 67 évre)
  • havi 500 PLN (kb 36 ezer Ft) támogatást a gyerekes családoknak (eddig 150 PLN/hó támogatást kaptak a rászoruló családok gyerekenként, de az új rendszerben ezt váltaná fel az 500 PLN-es támogatás, ami a magasabb jövedelműeket is megilletné a második gyerektől)
  • az adómentes jövedelem emelését
  • a vállalati nyereségadó csökkentését a kisvállalkozások számára
  • a személyi jövedelemadó csökkentését
  • az áfa csökkentését.

Hogy miből tervezik mindezt (becslések szerint kb. 30-40 milliárd PLN) fedezni? Számos ötlet látott már napvilágot, de ami eddig bizonyosnak tűnik, az a kiskereskedelmi egységek megadóztatása, ahonnan 3-3,5 milliárd PLN bevételt várnak évente, valamint a bankszektor megfejése, ami újabb 6-6,5 milliárd éves bevételt jelentene az államkasszában. A múlt héten jóváhagyott tervezet szerint 39 bázispontos adót kapnak a nyakukba a bankszektor szereplői, amely ráadásul nem lesz leírható a társasági adóból. Ez átlagosan a szektor jelenlegi profitjának 35-40%-át fogja elvinni, amellyel még ugyan nem válnak alultőkésítetté a bankok, de várhatóan számos negatív következménnyel jár majd az intézkedés. Nagy kérdés, hogy melyik évi eszközértékre vetítik majd az adót, mert ha nem fixálják be valamelyik múltbeli évben, akkor az visszavetheti a bankok hitelezési aktivitását. Persze ez jórészt annak is a függvénye, hogy mennyire tudják majd áthárítani a bankok az adót az ügyfeleikre. Azok a bankok, akiknél jelentős a jelzáloghitelek súlya, egyáltalán nem számolhatnak ilyesmivel, viszont a fogyasztási- és személyi kölcsön portfolióval rendelkező bankok nagy valószínűséggel át fogják tudni hárítani az adóterhet a fogyasztókra. De az valószínűsíthető, hogy elkerülhetetlen lesz a betéti kamatok csökkentése, jelentős költségoptimalizáló intézkedések bevezetése és a szektor konszolidációja.

corporate-tax

Egyébként a bankokat még a svájci frank hitelek átváltásával is meg akarta sarcolni az állam, amely egy egyszeri 10 milliárd PLN körüli tétel lett volna számukra. Azonban úgy tűnik, hogy ez a terv egy ideje lekerült a napirendről, melynek számos oka lehet. Az egyik legvalószínűbb, hogy ezzel csak egy nagyon szűk rétegen segítettek volna (és nem is feltétlenül PIS szavazókon), ugyanis csak 500 ezer embert érint a svájci frankos történet Lengyelországban, és alig tizedük szorul valóban segítségre. Másrészt ez akkora terhet róna a bankokra, hogy némelyiknél tényleg feltőkésítés válna szükségessé, az pedig egy ilyen szűk réteget érintő döntésért cserébe nem túl racionális lépés.

Persze talán fölösleges is racionalitásról beszélni, mivel úgy tűnik, hogy az új lengyel kormány csak a pénzeszsákot látja némely szektorban, melyek vagyona szabadon átcsoportosítható a haldokló ágazatokba vagy a szociális juttatások fedezésére. Például a közüzemi szektort az abszolút veszteséges, de rengeteg embert foglalkoztató bányászati szektor megmentésével nyírják ki teljesen, mivel arra kötelezik őket, hogy feltőkésítsék a veszteségesen működő szénbányákat. A bankszektorban félő, hogy a hitelezési aktivitás rovására fognak menni az említett intézkedések, amely középtávon visszavetheti a gazdaság növekedését. Telekom adótól talán nem kell tartani, de csak azért nem, mert idén zajlott le a spektrumaukció, melyen a régiós átlaghoz képest irracionálisan magas árat kellett fizetnie a telekom szolgáltatóknak a spektrumok elnyeréséért (9,2 milliárd PLN-t kasszírozott be az állam). A lengyel helyzet egyébként annyival még rosszabb is a nálunk lezajlott különadóknál, hogy náluk sok esetben nagyon jól működő állami cégeket sarcolnak meg/rontják el a profitabilitásukat és jövőképüket. Így gyakorlatilag egy paicbarát módon működő bevételforrást cserélnek le a torzító hatású különadóra.

tax increase - Google Search

Ami pedig igazán felteszi a pontot az i-re, az a nyugdíjpénztárak államosításáról keringő pletyka. 2 évvel ezelőtt, még az előző kormány idején megtörtént a nyugdíjpénztári vagyon felének az elvétele, de a következő lépcső még hátravan. Több lengyel elemzővel is érintettük ezt a kényes kérdést mostanában, hogy mekkora esélyt látnak arra, hogy a magyarhoz hasonló teljes államosítás megtörténjen, de egyöntetű tagadás jellemzi őket. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartják, hogy ilyesmi megtörténjen Lengyelországban, ahol a nyugdíjpénztárak kezében hatalmas részvényvagyon összpontosul, így egy ilyen lépéssel jelentősen visszavetnék a lengyel tőkepiacot. Azonban a magyar példán szocializálódva mi már semmit sem tartunk kizártnak és pont emiatt hatalmas kockázatot látunk a lengyel befektetésekben. Mindenesetre már a szektoradók is óvatosságra intik a befektetőket, de a nyugdíjpénztár államosításáról keringő pletykák akkora bizonytalanságot visznek a rendszerbe, amely nem tesz jót a lengyel tőkepiacnak (ki tudja, hogy mi lesz a visszaállamosított részvénypakkok sorsa?). Korábban a túlértékeltsége miatt, az utóbbi egy évben pedig a politikai bizonytalanság okán súlyoztuk alul a lengyeleket, amely tavasz óta kimondottan jó döntésnek bizonyult, hisz a WIG20 index a napokban már 6 éves mélypontjára zuhant.

wig20

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.