Áramszolgáltatók a pácban

Minden évben felmerül a kérdés, hogy nem kellene-e belevenni az egyre olcsóbbá váló európai áramszolgáltató cégekbe. Általában amikor meghallom ezt a felvetést, rögtön összeszorul a gyomrom, mivel ez a szektor nem elég, hogy agyonszabályozott, de már régebben is nagyon rossz kilátásokkal rendelkezett.. Ugyanakkor általában az ilyen nagyon utált befektetésekkel lehet pozitív hozamot elérni, ezért erőt vettem magamon, és újra megvizsgáltam a befektetési sztorit. Bár ne tettem volna… Nem hogy javult volna a szektor helyzete az egy évvel korábbi állapothoz képest, hanem inkább csak reménytelenebb lett.

Általunk követett európai áramszolgáltatók árfolyamalakulása (EUR)

10

Forrás: Bloomberg

De mi a baj a szektorral?

Röviden az, hogy nagyon nagy túlkapacitás alakult ki az európai árampiacon az elmúlt években.

Míg 2000 és 2007 között az EU-27 áramfogyasztása évi 50 TWh-val nőtt (vagyis évi 1,7%-kal), addig 2007 és 2013 között ez nemhogy nem nőtt, de a gazdasági válság és az energiahatékonyság növekedése miatt 136 TWh-val csökkent is. Mivel még a legpesszimistább elemzők sem jeleztek előre ilyen mélységű és elhúzódó gazdasági válságot, ezért az áramszolgáltatók jellemzően nem állították le a már folyamatban lévő beruházásaikat és folyamatosan léptek be az újabbnál újabb kapacitások az Európai árampiacra.

Bonyolítja a helyzetet, hogy 2007 után a zöldenergia termelés is egyre népszerűbbé vált – köszönhetően a kedvező támogatási rendszernek – és 2013-ra több mint megduplázódott az EU 27-ben. Mivel általában a megújuló áramforrásoknak a nagy beruházási költség mellett az alacsony működési költség a jellemzőjük, ezért a felépülésük után még támogatások nélkül is mindig megéri üzemelniük, tehát az áramtermelés költséggörbéjét jobbra tolják el, kiszorítva ezzel a konvencionális áramtermelőket. 2007 és 2013 között 176 TWh-val nőtt a megújuló energia termelése, aminek eredményeképpen a konvencionális áramtermelés iránti kereslet több mint 300 TWh-val esett vissza, lejtőre küldve ezzel az európai nagykereskedelmi áramárakat. (a teljes európai áramkereslet 3000 TWh körül van).

Kép3

Forrás: http://www.strategie.gouv.fr/sites/strategie.gouv.fr/files/archives/CGSP_Report_European_Electricity_System_030220141.pdf

És hogy még tovább bonyolítsuk a helyzetet 2008 után kitört az amerikai palagáz forradalom is. Ez azért lényeges, mert a válság előtt az volt a mondás, hogy Európában gáz tüzelésű erőműveket kell építeni, mert az jóval zöldebb, mint a széntüzelésű. Igaz, hogy csak kicsit magasabb áramáraknál térül meg, de a válság előtti gazdasági környezetben ez nem tűnt olyan nagy áldozatnak. Ezért az EU megalkotta a széndioxid kibocsátási kvótarendszerét, ami arra volt hivatott, hogy megdrágítsa a széntüzelésű erőművek működését a gáztüzelésű erőművekhez képest és így elősegítse a gázerőművek elterjedését. Viszont az amerikai palagáz forradalom miatt Európában annyira olcsóvá vált a szén a földgázhoz képest, hogy borult a rendszer: A jelenlegi áramár több mint kétszeresénél érné meg váltani szénről gáztüzelésű erőműre. Ez pedig nyilván vállalhatatlan költség. (Amerikában a földgáz többet esett, mint a szén, kiszorítva ezzel az amerikai áramtermelésből a szenet, de a földgázt csak nagyon drágán lehet szállítani, ezért Európában jóval kevesebbet csökkent a gáz ára mint az USA-ban, a szén viszont ugyanannyit, ezért kinyílt az olló az európai szén és gázárak között).

A szén az európai gázár (Zeebrugge) és az amerikai gázár (Henry Hub) alakulása (USD/mWh)

Kép4

Forrás: Bloomberg

Ennek megfelelően jelenleg sehol sem éri meg gáztüzelésű erőműveket üzemeltetni az EU-ban és helyüket átvették a jóval környezetszennyezőbb széntermelésű erőművek. Ennek megfelelően jelenleg a szenes erőművek működési költsége lett az ármeghatározó az európai piacon, ami jelenleg 30 EUR/mWh alatt van Németországban. Ilyen áron semmilyen áramtermelő sem termeli ki a tőkeköltségét.  Ezzel csak az a probléma, hogy a gázos erőműveink a legfiatalabbak és a legkörnyezetbarátabbak, de a mostani piaci helyzetben kb. semmit sem érnek. Jelenleg a legkörnyezetszennyezőbb szenes erőművek termelnek, ami élesen szembe megy az EU környezetszennyezéssel kapcsolatos álláspontjával.  

Egy éves forward német áramár alakulása (EUR/mWh)

5

Forrás: Bloomberg

Egy normális piacon ez a túlkínálatos helyzet az árak csökkenésén keresztül a kereslet növekedéséhez vezetne, ami párosulva a túlzott kapacitások lassú leépülésével elhozná megint az egyensúlyt egy magasabb árnál, ahol már ismét megérné erőművet építeni. De itt egyáltalán nem ez a helyzet. A végfelhasználói árak az EU-ban 2007 óta folyamatosan nőnek (kivéve Magyarországot), úgy hogy a nagyker ár közben lefeleződött. A németeknek sikerült az a bravúrt elérni, hogy 2007 és 2015 között 40%-kal emelték a kiskereskedelmi árat és így Dánia után a világon náluk a legdrágább a kiskereskedelmi áramár (2007: 0,23€/kWh, 2014: 0,32 €/kWh). Közel háromszor annyi, mint az USA-ban! De még Japánban (2014: 0,21 USD/kWh) is alig több, mint fele annyi az elektromos áram ára, mint Németországban, pedig Japán minden energiaforrásból behozatalra szorul.

6

Forrás: Bloomberg

Az látni kell, hogy Németországban a magas áramár elsősorban politikai döntés miatt alakult ki. A drágábban előállítható zöld energia költségét valakinek állnia kell, és ez jellemzően a lakosság, mivel az ipari felhasználók versenyképességét jelentősen rontja a folyamatosan emelkedő energiaár (ezek csak kétszer olyan magasak, mint az USA-ban). Németországban így néz ki a lakossági áramár összetétele:

A német kiskereskedelmi áramár komponensei

7

Forrás: https://www.cleanenergywire.org/factsheets/what-german-households-pay-power
 

A másik probléma, hogy egy erőműnek a hasznos élettartama 35 év vagy még több, és nem két fillér csak úgy felhúzni egyet, ennek megfelelően egyik tulajdonos sem szereti bezárni őket és jó messzire dobni a kulcsait. Egyes becslések szerint olyan 100 GW-nyi felesleges kapacitás van még a rendszerben (összehasonlításképpen: a meglévő paksi blokkok teljes kapacitása 2 GW, míg a teljes európai kapacitás 900 GW), ami rettentően sok. Sokan mondják, hogy majd a német nukleáris erőművek leállítása megoldja a helyzetet, de  ez „csak” 12 GW, tehát még marad 88 GW.

De akkor mi lesz a megoldás? Bezárunk minden szenes erőművet, építünk helyette zöldeket és felnyomjuk a nagykereskedelmi áramárat 60-70 Euróig ahol már nyereségesek a gázos erőművek? Eredetileg ez volt a terv, de akkor nem volt a szén ennyivel olcsóbb a gázzal szemben és dübörgött a világgazdaság.

Még ha az új zöld erőművek beruházási költsége le is csökkent arra szintre, hogy már versenyképes legyen egy új konvencionális erőmű építésével (ami még jelenleg sincs így) felmerül a kérdés, Európa megengedheti-e ezt magának? Mert ugye ezek a konvencionális erőművek már állnak (nincs beruházás igényük), itt már nem számít a megtérülés, csak az, hogy pozitív cash flow-t termeljenek a tulajdonosaiknak, ezt meg a mostani árakon is tudják. Elbírja-e a gazdaság és a fogyasztók, hogy még tovább növeljük az áram árát, amivel tovább növeljük a szakadékot az európai és a világ többi részén tapasztalható ár között?

EU Energy Poverty Indikátorok

Kép1

Forrás:https://ec.europa.eu/energy/sites/ener/files/documents/INSIGHT_E_Energy%20Poverty%20-%20Main%20Report_FINAL.pdf

Félreértés ne legyen, én nem a zöld energiák elterjedése ellen vagyok, csak nem hiszem, hogy az a globális felmelegedés elleni harc legjobb módja, hogy a már így is legzöldebb gazdasági tömörülés (EU-27) még zöldebbé váljon, hanem az, hogy a legszennyezőbbek (USA, Kína, Kanada, Ausztrália, Oroszország stb) fogják vissza a kibocsátásukat. Ez nem mellesleg jóval olcsóbb is lenne globális szinten. Nemrég jött a hír, hogy a két legnagyobb szennyező (Kína és az USA), is vállalja a kibocsátásuk visszafogását, a klímaváltozás elleni harc jegyében. Aki kicsit is követi az eseményeket annak nem igazán volt őszinte a mosoly az arcán mikor ezt a hírt olvasta. Ugyanis Kína azért csökkenti a kibocsátását, mert szó szerint belefullad a szmogba, az USA meg azért mert olyan olcsó lett a földgáz, hogy amúgy is azzal érné meg áramot termelni…

8

Forrás: http://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-1392375/Highest-greenhouse-gas-emissions-history-push-global-warming-dangerous-levels.html

A másik millió dolláros kérdés ezekkel a magas európai kiskereskedelmi árakkal kapcsolatban az, hogy mi lesz a lakossági napelemekkel. A napelemek megtérülése a kiskereskedelmi áramártól függ, de ez amint láttuk nem csak az áram előállításának költségét tartalmazza, hanem a hálózat fenntartásának a költségeit, különféle adókat és mindenfajta egyéb költségeket. Jelenleg a németországi áramárak mellett egyértelmű, hogy megéri napelemet telepíteni, de lassan már nálunk is. Ha tovább csökken a napelemek ára és ráadásul még az áramár is növekszik, egyre többen fognak áttérni a napelemekre és lesznek önellátóak villamos áramból. Ennek örülhetnénk is, de mi lesz a többiekkel? Mivel az elektromos hálózatot ugyanúgy fenn kell tartani, ez egyre kevesebb ember között fog eloszlani így tovább emelve a bent maradók költségét. Aki lakásban lakik, az nem igazán fog jól járni.

Tehát jelenleg ott tartunk, hogy van egy jelentős túlkapacitás az európai piacon, mégis itt a világon a legmagasabbak a fogyasztói árak. A szabályozó támogatja új (környezetbarát) erőművek építését, ami tovább növeli a fogyasztói árakat és a túlkapacitást. Ez viszont tovább csökkenti a keresletet (energiahatékonyság és napelem) és még nagyobb túlkapacitást eredményez. És kezdődik az egész elölről.

Mindezek miatt én továbbra sem tartom befektetésre alkalmasnak a szektort, mivel ez a mostani rendszer véleményem szerint rossz és meg kellene reformálni. Ezt viszont nagyon sokféleképpen lehet…

 

 

 

 

 

 

 

4 thoughts on “Áramszolgáltatók a pácban

  1. Év elején a DAX index részvényei közül kinéztem az 5 legmagasabb osztalékhozamú céget. Ebből kettő (RWE és E.ON) szerintem érintett ezen a téren. Sőt valószínűleg inkább nyakig vannak benne.

    Tavasszal jóval 3% feletti, talán 4%-ot is meghaladó osztalékhozam elég csábítónak tűnt, így figyelni kezdtem ezeket a részvényeket, habár már akkor elég sötéten nézett ki a grafikonjuk. Tavasz óta az RWE több, mint 50%-ot, az E.ON is valahol 30% és 50% között szánkázott lefele. Próbálom megérteni miért. Ebben ez a cikk segít. És az is, hogy megnéztem a számaikat. Masszív lejtőn vannak évek óta. Meglepne, ha tudnák tartani az osztalékot.

  2. Köszönöm szépen a cikket.

    Nagyon hasznos, hogy nem csak számokat és lehetséges trendeket sorol fel, hanem a kialakult helyzet hátterét is kielemzi.

    Az ilyen elemzésekből lehet igazán tanulni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.