Török vergődés az előrehozott választások árnyékában

Ha valaki az elmúlt néhány hétben a török piac chartjára pillantott, rögtön gondolhatta, hogy baj van. A politikai szélvihar néhány fejlődő piaci széllökéssel kísérve valóban magával ragadta az országot, de ha közelebbről nézzük úgy tűnik, a piac egy mindent elsöprő tornádót áraz. Ez pedig, ha nem is lehetetlen, de mindenesetre elég valószínűtlen ahhoz, hogy a közben historikus értékeltségi mélypontra süllyedt részvények mellett szó nélkül el lehessen menni.

  

A török líra és az ISE100 index idén

bbchart_tp2

                                                                                                                                                                                    forrás: Bloomberg

Utoljára a politikai porond főszereplőinek bemutatásánál és az esélylatolgatásnál hagytuk abba, két izgalmas poszt is született erről itt és itt. A szövevényes politikai játszmában végül ki más, mint Erdogan elnök kerekedett felül. Az, hogy koalíciós kísérletek kudarcba fulladtak, az leginkább az ő hatása – persze nyíltan sohasem ellenezte – mégis gyakorlatilag minden helyi forrás egyetért abban, hogy neki köszönhetőek a befuccsolt tárgyalások. Így ahelyett hogy a CHP-nek adta volna a stafétát inkább kiírta a következő választásokat, november elsejére. Ezzel lehívta az "ingyen opcióját" – hiszen az új választásokkal neki nincsen veszítenivalója.

Erdogan logikája egyszerű, nem akar koalíciós kormányt és erre így van esély. Legrosszabb esetben – belpolitikai szempontból – ott tart majd, ahol az előző választások után. Az viszont elég egyértelműen kiderült ebből, hogy az AKP-n belüli ellenzéke még túl gyenge egy igazi lázadáshoz. 

Ahhoz, hogy az AKP kormányt alakíthasson kb. 2.5-3.5%-nyi plusz szavazót kell megnyernie, 43-44%-os eredménnyel már vélhetően meglehet az egyszerű többség.

Szavazatokat, de milyen áron?

Honnan lehet pár hónap alatt összegereblyézni ennyi szavazatot?

A recept egyszerűnek látszott.

Végy egy régi ellenséget (PKK, a kurd terrorszervezet). Tartóztasd le néhány vezetőjüket, hirdess ellenük újra harcot és hagyd, hogy a többit már ők elvégezzék. A PKK pedig jó terrorszervezethez híven tette is a dolgát, ezt a lépést kurd megbékélési folyamat felrúgásának és a fegyverszünet végének tekintette. Ennek köszönhetően újra feszültebb a helyzet Törökország dél-keleti részén.

Az AKP logikáját nézve ez két dologra lett volna jó. Egyrészt eszükbe juttatják a szavazóknak, hogy a kurdokkal mennyi gond is van és ha sikerül egy kicsit összemosni a PKK-t a teljesen békés kurd párttal (HDP), akkor hátha a HDP szavazatokat veszít. Főleg, hogy a HDP szavazóbázisát nem csak kurdok, hanem a liberálisabb, török (protest)szavazók is adják. A másik ezzel elérhetőnek tűnő cél a keményebb retorikával az lett volna, hogy a nacionalista MHP-tól sikerüljön visszacsalogatni néhány szavazót.

Ez a stratégia a közvéleménykutatások eredménye szerint kétélű fegyvernek bizonyult. A felmérések szerint a helyzet gyakorlatilag változatlan, sőt volt olyan hónap amikor az AKP támogatottsága csökkent, a kurdoké pedig nőtt – vélhetően pár százaléknyi addig kitartó AKP-szavazó kurdot sikerült így lemorzsolni. A másik két párt (nacionalista MHP és a szociáldemokrata CHP) támogatottsága nem változott.

De a választásokig még van két hónap és ki tudja addig mit húz elő Erdogan a kalapból? Az egyik, nagyon kockázatos lépés az lehet, ha betámadja a HDP-t. Ennek egy „könnyedebb” módja lehet, ha erőteljesebben megpróbálják összemosni őket a PKK-val (például valami ilyen váddal letartóztatják a HDP-vezetőket). Egy másik lehetőség lehet, hogy gyorsan átszabják a választási körzeteket, úgy, hogy a kurd lakosság részvétei aránya csökkenjen. Extrém esetben pedig akár megpróbálhatják valahogy az egész pártot betiltani vagy ellehetetleníteni a választásokon. Ezért azonban valószínű az egész ország kemény árat fizetne és a kurdok heves tüntetésekkel fejeznék ki nemtetszésüket.

tumblr_mnu9yaqome1s5omhzo1_500

Ha a választások rendben lemennek és nem kerül ilyen lépésekre sor, akkor kétféle kimenetel lehet. Vagy bejön Erdogan húzása, és sikerül annyi (például bizonytalan) szavazót meggyőznie, hogy az AKP többségbe kerüljön és akkor minden megy a maga útján. Annyi különbséggel, hogy az elmúlt éveknél gyengébb többségben lesz az AKP, ami miatt több kompromisszumra szorulnak majd rá – és ez nem is baj. Ha marad az előző felállás, akkor pedig kezdődhet újra a koalíciós sakkjátszma, annyi különbséggel, hogy megegyezésre kell jutni, az új-választások kártyát már többet nem játszhatja ki Erdogan.

A nagy kérdés ebben az esetben az, hajlandó-e hátrébb lépni egyet a hatalomtól az elnök, vagy kerül amibe kerül ragaszkodik hozzá. A valódi negatív kimenetel ugyanis ez lenne, ha az eredményektől függetlenül, a parlamentet megkerülve próbálna egy olyan megoldással előállni, ami őt mint elnököt nagyobb jogkörökhöz juttatja. Tett már erre célzást, amikor kijelentette, hogy mivel őt a nép közvetlenül választotta, és amúgy is neki van gyakorlatilag a legnagyobb hatalma (ebben igaza is van), ideje ezt "lepapírozni". Ehhez alkotmánymódosításra lenne szükség. Mivel a parlament mostani összetétele mellett teljesen esélytelen a dolog, erre a szcenárióra az elemzők szerint nagyon kicsi esély, de nem szabad lebecsülni a vén rókát.

erdo2

…és mi történt eközben a piacon?

A részvények estek, a líra gyengült. Ez nem meglepő, hiszen a politikai bizonytalanságot bünteti a piac, július végétől jól látszott, ahogy kiárazódik a koalicíó esélye. Ez ráadásul egybeesett az augusztusi fejlődő piaci beöntővel, nem volt egy szép hónap a török tőzsdén.

A politikai kockázatokat (és persze a globális hangulatot) sem lehet alábecsülni, ugyanakkor nehéz nem észrevenni, hogy értékeltségben ezzel milyen szintekre kerültek a részvények. A török líra historikus mélypontján van, a bankok értékeltségüket tekintve 40%-al az elmúlt hét év átlaga alatt vannak és gyakorlatilag közelítik a 2009-es mélypontokat. Közben pedig a török gazdaság működik, az olcsó olajnak hála javult a folyó fizetési mérleg, van némi  ( a legutóbbi adatok alapján a várakozásoknál jobb) növekedés is – bár a 3% elmarad a historikustól, sok ország kiegyezne vele. Persze vannak problémák is, az infláció, ahogy mindig, most is magas és a szíriai helyzet fokozódása a hatalmas számú menekült és az ISIS elleni harc formájában is terhet jelent. De ezek sem új problémák és az alapvető fundamentumok nem változtak annyit az elmúlt két hónapban, mint amekkora bajt a chart sugall.

bbchart_tp1

Az XBANK bankindex előremutató P/BV mutatója az elmúlt hét évben forrás: Bloomberg

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük