Amikor 2010-ben elindult az Afrika Alap, a nigériai cégeket fokozottan térképeztük fel, hiszen az ország az egyik legjobb hosszú távú sztorit tartogatja a fekete kontinensen. Már a kezdetekkor feltűnt, hogy gyakran botlunk a Dangote cégnévbe, méghozzá ezek a papírok meglehetős prémium árazással forognak, amely legtöbbször a minőségi vállalatvezetés egyik jele is. A névadóról, Afrika leggazdagabb emberéről, Aliko Dangote-ról itthon nem sokat hallani, habár mostanában a focikedvelők szeme megakadhatott olyan cikkeken, miszerint megvásárolná az Arsenal labdarúgócsapatot. De a nigériai milliárdos tevékenysége ennél sokkal érdekesebb és szerteágazóbb.

A népmesei fordulatok szerelmeseinek  bizonyára sokkal jobban hangzana, hogy az egyszerű, nincstelen fiú a semmiből csinálta meg a szerencséjét, de Dangote esetében már a családi háttér is kedvező volt. Dédapja az úgynevezett kóla-dió (magas koffeintartalmú termés) kereskedelemből gazdagodott meg. Dangote Egyiptomban szerzett gazdasági diplomát, majd Nigériába visszatérve nagybátyjától kapta az első kölcsönét, hogy cement kereskedelembe fogjon, majd nem sokkal később megalapította a saját cementgyárát. A ’90-es évek óta pedig számos addig nem létező iparágat teremtett Nigériában, mert legfőbb motivációja, hogy az importot saját termelésre cserélje (rengeteg új munkahelyet teremtve ezzel), ha minden alapanyag és körülmény adott egyébként hozzá Nigériában. Így volt ez például a paradicsomfeldolgozásban is. Pár évvel ezelőttig Nigéria volt a legnagyobb paradicsom importőr a világon, ugyanis rengeteg suya szószt fogyasztanak, ami egy paradicsomból készülő, csípős, fűszeres szósz, amit a kebab szerű ételükhöz használnak. És annak ellenére, hogy ők maguk is sok paradicsomot termelnek, évtizedekig importálták a feldolgozott paradicsomot Egyiptomból, mert a termés nagy része sokszor a földeken rohadt el óriási veszteségeket okozva ezzel a gazdáknak, mert nem tudták kiszámítani, hogy felvásárolják-e majd a megérdemelt áron a termésüket, tárolni pedig nem tudták azt. Ezt a piaci rést látta meg Dangote, aki egy paradicsomfeldolgozó gyárat építve fix keresletet támaszt a paradicsom iránt egy előre megbeszélt áron, így a farmerek nyugodtan tudják gondozni a paradicsomültetvényeiket. Ezzel pedig egész Nigéria jobban jár, mert olcsóbban jut paradicsomhoz, mint addig az importból és a farmereknek is biztos megélhetést jelent, nem beszélve a paradicsomfeldolgozó üzemekben teremtett új munkahelyekről. Ugyanilyen észjárás mentén vágott bele Dangote a cukor- és lisztgyártásba is, és egyéb olyan tevékenységekbe, amelyek az élelmiszeripart és az italszektort szolgálják ki. De mivel minden terméket be is kell csomagolni, ezért csomagoló anyag üzemet is nyitott és még sorolhatnám. Nigériában szinte mindenki ismeri Dangote nevét, mert a termékei gyakorlatilag minden háztartásban jelen vannak és az utakon is rengeteg Dangote feliratú kamiont lehet látni.

Ugyan más afrikai országokban is terjeszkedik, de legnagyobb befektetései hazájában vannak, mert hisz benne, hogy csak akkor találja meg az országot a külföldi tőke, ha a befektetők látják, hogy a helyiek is otthon fektetik be a saját pénzüket. És szerinte minden adott is Nigériában a jó befektetésekhez: hatalmas kereslet a termékek iránt, növekedés, olcsó munkaerő. Most épp az olajipar felé kacsingat, ugyanis égető szüksége lenne Nigériának olajfinomítókra, hogy megszűnjön az a mostani nonszensz állapot, hogy Afrika legnagyobb olajkitermelő országa importra szorul finomított olajból és sokszor benzinhiánnyal is küzd. Jelenleg finomítók hiányában minden kitermelt hordó olaj elhagyja Nigériát, majd egy részük finomított formában importként tér vissza. Dangote azonban egy olyan nagy volumenű finomító megépítésén dolgozik, amely a nigériai kereslet 100%-át ki tudná elégíteni és a későbbiekben még exportra is termelne. Dangote szerepvállalása az olajszektorban nem csak azért pozitív, mert eddig minden iparágat szépen felfuttatott, amibe belefogott, hanem azért is, mert a szektort érintő, évek óta húzódó törvénytervezet lényege (amelyről korábban itt írtam) is az lenne, hogy minél nagyobb befolyáshoz juttassa a helyi érdekeltségeket az olajiparban. Dangote szerint a helyiek olajszektorban való aktívabb részvételével az olajlopások problémája is mérséklődhetne (amely elég jelentős veszteségeket okoz az olajkitermelő cégeknek, ezért is szabadult meg több nemzetközi olajmamut is a szárazföldi mezőitől és váltott offshore-ra), mert könnyebben szót értenének a helyi közösségekkel.

Dangote cégei közül jelenleg a zászlóshajónak számító cementgyár, valamint a cukor és lisztgyár van tőzsdén Nigériában. De középtávú tervei között szerepel, hogy az egész cégcsoportot tőzsdére vigye Londonban, hogy még inkább elérhetővé váljon a nemzetközi befektetők számára, és a magas nigériai kereskedési költségek (több, mint 1% ügyletenként), valamint a mérsékeltebb likviditás ne okozzon problémát. Dangote jelenleg a leggazdagabb afrikai üzletember, aki a világ leggazdagabb embereinek listáján is az 58. helyen áll, annak ellenére, hogy közel 10 milliárd dollárral csökkent a vagyona az elmúlt másfél évben a meredeken zuhanó olajár, valamint a nigériai elnökválasztást megelőző tőzsdei bizonytalanságok következtében. Azonban csak érzékeltetésképpen, a jelenlegi 15,2 milliárd dolláros vagyonával is 25-ször olyan gazdag, mint a leggazdagabb magyarnak számító Csányi Sándor, tehát beruházásai számottevőek a nigériai gazdaság fejlődésére nézve.