Amelyben a kormánypárt minden esélyt megragad, hogy elkerülje a bukását. A házak óriási csatát vívnak a hatalomért, és már alakulófélben van a Szövetség. Megválasztják az új “Hand of The King”-et, a kulisszák mögött azonban az Őrült Király a visszatérést tervezgeti…

Az előző rész tartalmából

És most, hogy mindenki képbe került, nézzük a friss fejleményeket!

Röviden:

Azaz a piac visszatért a választások előtti szintekhez, a líra pedig még egy kicsit erősebb is volt az elmúlt hetekben, mint a többi fejlődő. Azaz koalíciószag van a levegőben.

Hosszabban:

Bár hivatalosan még csak most indul a koalícióépítésre kijelölt 45 nap, a négy párt kezdi kimutatni a foga sárgáját. A kezdeti ellenzéki koalícó ötlete hamar szertefoszlott. A nacionalisták határozottan kizárták, hogy a kurdokkal bármiféle közös platformra kerüljenek, legyen szó egy hármas koalícióról, vagy akár egy kívülről támogatott kisebbségi kormányról. A kurdok ugyanakkor (akik az AKP leváltásával kampányolva jutottak be) az AKP-tól határolódtak el. Így két eshetőség maradt:

1) Nagykoalíció az AKP és CHP között
2) AKP – MHP koalíció

Az AKP a második verziót szeretné, főleg, mivel a szavazóik ezt szeretnék a leginkább, és két párt képviselői is közelebb állnak egymáshoz ideológiailag. Azonban úgy tűnik, hogy a nacionalista MHP-sok egyrészt feltételül szabják, hogy leálljon a kurd békefolyamat, másrészt Erdogant erejét is megnyirbálnák, sőt akár vizsgálatot is indítanának ellene. Egyelőre az látszik, hogy inkább ellenzékben maradnának, mint hogy gyengébbik koalíciós partner legyenek.

Emiatt az első verzió tűnhet járható útnak. Főként látva, a CHP meglehetősen konstruktívnak mutatkozik. Lemondanának a miniszterelnöki posztról, beérnék a 2013-as korrupciós ügyek vizsgálgatásával, de olyan mélyre azért nem ásnának (az üzleti köröket nem, csak az akkori minisztereket vizsgálnák). És egyébként az AKP által kidolgozott, de folyamatosan halogatott reformcsomag kivitelezése sincs ellenükre, ráadásul a soraikban tudják (gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes jelöltként) Kemal Dervist, a “legendát”, aki korábban a 2000-es évek elején a gazdasági válság során levezényelte a stabilizációt, és máig elismert közgazdász. A piacok nyilván imádnák ezt a megoldást.

A megegyezés mellett szól még további pár dolog:
– a közvéleménykutatások szerint a pártok támogatottsága nem változott érdemben a választások óta, úgyhogy egyelőre nem érdeke senkinek az újabb szavazás
– a már megválasztott képviselőknek sincs igazán ínyükre ismét belekezdeni a kampányolásba, főleg, hogy saját zsebből fizetik a költségeket
– szeptemberben és októberben lesz az AKP és CHP kongresszusa és a mostani vezetők sokkal sikeresebben indulnának az újraválasztásért, ha sikerül összehozniuk egy koalíciót
-Davutoglu (AKP) és Kilicdaroglu (CHP) egyaránt kompromisszumkész figurák

Szerdán arra is esély volt, hogy már meg is teszik a kezdőlépéseket, sokan arra gondoltak, hogy az új házelnök megválasztásakor az AKP meg is teszi az első gesztust, és a CHP jelöltjét, a legidősebb képviselőt, az AKP-sekkel és személyesen Erdogannal is nagyon jó kapcsolatban lévő Baykalt választják meg. Méghozzá úgy, hogy az AKP-sek átszavaznak. Ez nem történt meg, és emiatt valamelyest csökkent a koalíció esélye, de legalábbis még nincsen megegyezés. Ez zavart jelent a fent felvázolt optimista sztoriban, de az is lehet, hogy nem kell túl sok mindent mögé gondolni, és az AKP egyszerűen csak nem akarta még kijátszani a lapjait, és fent akarta tartani a nyitottságot az MHP felé is. Nemsokára kiderül.

Mit szól mindehhez Erdogan? Mert abban továbbra is biztosak lehetünk, hogy nem fog könnyen belenyugodni a háttérbe szorulásba. Erről is több teória kering:
– mivel az újabb választások esetén az AKP-nek gyakorlatilag nincsen veszítenivalója, ha pár százalékot tudnának javítani a támogatottságon (leginkább a nacionalista MHP-s szavazók elrablásával), vagy a HDP hibázik egyet és beesik a 10%-os küszöb alá, máris nyert helyzetbe kerülhetnek
– A nagykoalíció sem feltétlenül bukás számára, mert a CHP nem annyira agresszív az elszámoltatásban, így a börtönt elkerülheti, és simán kivárhatja (akár pár évig is), amíg repedések keletkeznek a koalícióban és egy alkalmas pillanatban visszatérhet

Addig sem vesztegeti az időt, a héten azzal borzolta a kedélyeket, hogy a katonai vezetők ellenkezése dacára az elnöki jogkörével élve, de ebben az átmeneti időszakban azért kissé necces módon harci erőket vezényelt a szír határhoz, fent tartva a jogot, hogy szükség esetén beavatkozzon az eseményekbe, megakadályozandó egy független kurd állam létrejöttét. Még elég képlékenyek az események, de az világos belőle, hogy nem szívesen válik meg a címlapszereptől és szeretne továbbra is hatalmi tényező maradni.