Ki üdül idén a Török Riviérán?

Hétvégén a Gozsdu-udvarban sétálva megint megdöbbentem, milyen rengeteg turista hömpölyög egy ilyen hűvös, teljesen szezonon kivüli, februári végi időpontban arrafele. Aki Budapesten él és néha a belvárosba téved, az az elmúlt években a bőrén érezheti, mennyire népszerűvé vált a főváros – ezt a KSH adatok is alátámasztják. Általánosságban (regionálisan és most például a globálisan káros, környezeti hatásoktól eltekintve) a turizmus egy jó dolog és annak gyakorlatilag párt-, és politikai beállítottság nélkül örülni lehet, hogy a város ilyen felkapottá vált. Egyre-másra nyílnak a jó helyek, éttermek, szórakozási lehetőségek – még ha a legénybúcsúra érkező hordákról azért le tudnánk mondani. A külföldiek pénzt és fizetőképes keresletet hoznak, ami aztán más (szolgáltató) iparágakon keresztül, több csatornán át beszivárog a gazdaságba és még a nemzeti büszkeséget is növeli.

Klasszikus, amit néha jó újra hallgatni

Continue reading

Az olaj-átok

A fókuszunkban főleg fejlődő országok vannak és elég érdekes követni, hogy miként alakul a politikai berendezkedés annak függvényében, hogy olajexportőr vagy olajimportőr országról van szó.  A legutóbbi posztban ennek kapcsán boncolgattuk, hogy mi is történik mostanában Törökországban. Az biztos, hogy a jelenlegi olajár az exportőr országoknak rövid távon átok, de vajon hosszú távon válhat-e ez egyfajta áldássá, ha tartósan alacsonyan marad? És voltaképp miért is alakult úgy, hogy az ilyen országok és az autoriter berendezkedésű rendszerek halmaza között túl nagy az átfedés ahhoz, hogy az holmi véletlen legyen? Ez utóbbi kérdéssel foglalkozik az ún. olaj-átok elmélet és a mai posztunk is.

„I wish you had found water. Water makes men work. Oil makes men dream”

(Bárcsak vizet találtatok volna. A víztől az emberek dolgoznak. Az olajtól álmodoznak)

King Idris, Líbia királya miután olajat találtak

Continue reading

A kötőfék Erdogan nyakán

Néhány hete a legnagyobb török finomító kapcsolattartójával beszélgettem, aki – gyakorlatilag minden más török ismerősünkhöz hasonlóan – elég pesszimistán nyilatkozott a török politikáról és láthatóan nem tették túl boldoggá az elmúlt választási időszak fejleményei. Persze a mintánk nem túl reprezentatív a török társadalom egészét tekintve. Ezek az ismerősök az isztambuli, kozmopolita értelmiségből kerülnek ki, és ez az a réteg, ahol Erdogan eddig sem örvendett túl nagy népszerűségnek. Ők azok, akik talán a leginkább bíztak abban, hogy az AKP egyeduralma helyett valamiféle színesebb és Erdogan teljhatalmi törekvéseit kordában tartó, koalíciós kormány jöhet, és kézzel fogható volt a csalódottságuk a választások után.

Aztán arrafele kanyarodtunk, ami a csapaton belül is többször felmerült már, mint az egyik természetes pajzs, ami megvédheti Törökországot a diktatúrává válástól. Ez pedig a kincs, ami nincs. Se olaj, se gáz, de még ásványkincsek se nagyon. A kapcsolattartó élénken helyeselt, hozzátéve, hogy ő úgy szokta megfogalmazni, hogy a magas folyó fizetési mérleg hiány – az ország krónikus problémája – egyben a törökök életbiztosítása is egy ennél autoriterebb rendszer ellen. A két érvelés hasonló gyökerekre vezethető vissza.

Continue reading

Török vergődés az előrehozott választások árnyékában

Ha valaki az elmúlt néhány hétben a török piac chartjára pillantott, rögtön gondolhatta, hogy baj van. A politikai szélvihar néhány fejlődő piaci széllökéssel kísérve valóban magával ragadta az országot, de ha közelebbről nézzük úgy tűnik, a piac egy mindent elsöprő tornádót áraz. Ez pedig, ha nem is lehetetlen, de mindenesetre elég valószínűtlen ahhoz, hogy a közben historikus értékeltségi mélypontra süllyedt részvények mellett szó nélkül el lehessen menni.

  

A török líra és az ISE100 index idén

bbchart_tp2

                                                                                                                                                                                    forrás: Bloomberg

Continue reading

Az index, ami sohasem esik

Miközben a fejlett világ jó része némi kis inflációra áhítozik, a török piaci befektetőknek az infláció inkább olyan, mint a Terminátor-sorozat: mindig visszatér, pedig jól meglennénk nélküle.

Az olajáresést követően nagy volt a várakozás, hogy az energiaár-csökkenés szépen leviszi majd az inflációt (ami jót tenne az egész befektetési sztorinak). Aztán a török líra gyengülése hűtötte a várakozásokat, és noha lejjebb jött az infláció, a jegybank általi örök cél, az 5%, látóhatáron belülre sem került. Ezt pedig részben az élelmiszer árak okozták, amelyek úgy is növekedtek idén, hogy közben a globális árak csökkentek. És úgy általában sem mutatnak sok összefüggést azzal, hogy mi épp az aktuális trend a nagyvilágban (ld.az ábrán).

foodprices

A két grafikon között nehéz erős kapcsolatot felfedezni…forrás: BGC

Continue reading

Buhari – Isten ajándéka lesz-e az új vezér?

Volt keménykezű tábornok, volt katonai puccsal hatalomra került elnök és volt katonai puccsal félretett elnök. Ült börtönben negyven hónapot ezután és háromszor indult jelöltként az elmúlt tizenöt év választásain, hogy aztán negyedszerre ő legyen a befutó. Keménykezű, korrumpálhatatlan – rendszerint így jellemzik – és kétéves elnöksége alatt (’83-’85 között) nem habozott megnyirbálni a szabadságjogokat sem és cenzúrázni a médiát. Ő Muhammed Buhari, becenevén “Isten ajándéka”, Nigéria új, muszlim elnöke.

buhari

Continue reading

Török sakkjátszma, kurd mattal

Minden évben, amióta a török alapunk elindult, évente legalább egyszer elmegyünk Isztambulba, és leülünk cégekkel és elemzőkkel átbeszélni, hogy mi is a helyzet. Az elemzőkkel eltöltött idő több szempontból is nagyon hasznos szokott lenni, egyrészt az általános hangulatról is jó képet kapunk, másrészt pedig jó alkalom arra, hogy új szempontokat ismerjünk meg, véleményeket ütköztessünk és kellő inspiráció új ötletek születéséhez is. Természetes, hogy a politika, mint téma mindig megkerülhetetlen ilyenkor, de rég volt olyan, hogy a makroelemzőkkel töltött órák nagy része gyakorlatilag csak ekörül mozgott volna. Ez is jól jelzi, hogy a mostani választások jó eséllyel fordulópontot jelenthetnek a török politikában. A kormányzópárt az elmúlt tíz évben először igazán ingoványos talajra tévedt – ennek az árazása a tőzsdén és a török lírán látszott is az elmúlt néhány hétben – és könnyen lehet, hogy Erdogan elnök mégsem írhatja majd át úgy a játékszabályokat, ahogy azt évek óta tervezi.

Kik játszanak a politikai porondon? Continue reading

A török piac szürke eminenciása

Az alapok kezelésénél az új befektetési ötletek megtalálása mellett legalább olyan fontos folyamatosan monitorozni, mi is a helyzet a meglevő pozikkal, még mindig jónak tűnik-e a sztori, hogy alakult az árazás és változott-e valami kulcsfontosságú körülmény. Ez nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik, mert a csapatunkhoz tartozó hat alapban közel 150-200 vállalat lapul, nyilván vannak persze köztük erősen korrelálók (mint pl. a török vagy nigériai bankok) de a többségüket azért egyedileg is követni kell.

A Selcukot, a török gyógyszerdisztribútort egy másfél évvel ezelőtti posztban mutattuk be és azóta is tartjuk. Az elmúlt másfél évben (kb. 2013 június közepén vettük) jól hozott, jobban mint az index. Különösen – ahogy az lenni szokott – a poszt írása közben, az elmúlt héten indult meg az árfolyama.

selcuk

Continue reading

Fondul – tovább fejik a román tehenet

Miközben pörögnek a román választások, a két forduló között itt az alkalom, hogy megnézzük mi is történt azzal a román papírral, amit utoljára majdnem egy éve emlegettünk, itt. A Fondul elmúlt éve nem telt eseménytelenül és a kezelésével megbízott Templetonos srácok úgy tűnik továbbra is jól végzik a dolgukat, az árfolyam szépen emelkedett és a holding diszkont is csökkent.

fondul_uj1.png

Continue reading

Ingatlanosok az isztambuli tőzsdén

Tavaly karácsonyra a legnagyobb török ingatlanfejlesztő, az Emlak vezetője igazán emlékezetes ajándékot kapott, a korrupciós ügyek körül kirobbanó botrány miatt beidézte őt is az ügyészség. A háttérben persze valójában más húzódott – noha nincsenek olyan illuzióink, hogy önmagukban a korrupciós vádak csak koholmányok lehettek – de ez a decemberi botrány inkább egy látványos (egyik utolsó?) dobása volt a Gülen-mozgalomnak, hogy megingassa Erdogan hatalmát. De akkor erről írtunk is bővebben itt és itt is.

cutefight2.gif

Continue reading